Csapataink harcban állnak – mondja, akit már rommá vertek

„Valamilyen szintű érdeklődés van. Ennek is tudunk örülni” – mondta Kiss Attila csütörtökön délután annak a huszonkét embernek, aki eljött a szegedi Grand Café-ba, beszélgetni a Háttal Európának című jelentésről.

A 82 oldalas írás a tudomány, a közoktatás, a kultúra és a média szempontjából dokumentálja és értékeli, mi mindenhez nyúlt hozzá a 2010 óta működő Orbán-kormány.

Azzal kezdődik, hogy a Horthy-rendszerben is létezett parlamenti ellenzék, realtíve szabad média. A hatalom a feudális eredetű középosztályt szolgálta, a parasztságot, városi polgárságot távol tartva a hatalomtól. A társadalmi kohézió erősítése érdekében pedig ellenségeket keresett – ahogyan ez most is zajlik. A jelentés sorra veszi, mi történt a közterekkel, a múzeumokkal, az irodalommal, a Közép-Európai Egyetemmel, a Magyar Tudományos Akadémiával, részletezi, miben áll a szimbolikus politizálás, milyen hatást gyakorol a társadalomra „a kereszténység jelmezét magára öltő Orbán-rendszer radikális antihumanizmusa”, hogyan vásárolták fel a hatalommal szemben kritikus újságok, televíziók, rádiók, honlapok jelentős részét. Megállapítja:

a kormány tevékenysége az utóbbi egy évtizedben „a tudástermelés és -átadás, illetve a kultúrateremtés és a kulturális örökség megőrzése területén évtizedekkel vetette vissza az országot”.

Kiss Attila, Jászay Tamás, Pásztor Erzsébet és Kenesei István a szegedi fórumon

Fotó: A szerző felvétele

Ami nálunk történik az értelmiséggel, intézményeivel, a hagyományos európai értékekkel, nem elszigetelt jelenség Európában, ezért jó, ha az EP képviselői időben tájékozódnak – indokolta a jelentés létrejöttét Pásztor Erzsébet biológus, aki két szerzőtársával, Kenesei István nyelvésszel és Jászay Tamás színikritikussal együtt jött el az Oktatói Hálózat által rendezett szegedi beszélgetésre. A harmincegy független értelmiségi – köztük több szociológus, irodalmár, biológus – által összeállított tanulmányt lefordíttatták angolra. Ennek és a tipográfiai munkának a költségét összeadták, illetve összekalapozták a szerzők. Ők ingyen dolgoztak, de azt remélik, lesz haszna a munkájuknak, mert a megállapításaik vitára sarkallják kollégáikat. Amikor az értelmiségi szakmák leértékelődnek, máshogyan nem is lehet változtatni a mostani helyzeten, mint építkezve, ragaszkodva a közös értékekhez, értelmes párbeszédet folytatva a valóságról. Nem diktatúra ez, amiben élünk – ezt már Kenesei István nyelvész szögezte, le. Élt önkényuralomban, az másmilyen, bár tény, hogy a diktatúrák sajátossága, hogy hosszú időre terveznek, és nemrég Orbán Viktor miniszterelnök is arról beszélt, hogy 2030-ig maradna a hatalomban. Olyan központi irányítás alatt pedig a Rákosi-rendszerben sem működött a közoktatás, mint amilyet az első KLIK létrehozásával teremtettek meg. Kenesei szerint most is a „Simicska-Orbán Terv” megvalósítása zajlik: mindezt ők ketten találták ki, csak közben Simicska Lajosból Trockij lett, eltávolodott a barátjától. Kenesei úgy látja, a kormány minden területen elitcserére törekszik, de ez nem megy vezényszóra. A legjobb írók nem attól a legjobbak, hogy ezt mondják róluk, hanem mert jól írnak. A kormány által kinevezett, hozzá lojális vezetők pedig jellemzően nem elég színvonalas szakemberek. Az alakuló rendszerre jellemző, hogy számít egyfajta beépített gyávaságra, és maga alá próbálja gyűrni a nyelvet, és kifelé abszolút nyitott: ha nem tetszik, ami történik, mehetsz, értelmiségi, boldogítsd a külföldet!

Mivel nem egy lezárult folyamatról van szó, mire a jelentés elkészült, félig-meddig el is avult. Ez állóháború, naponta újabb frontok nyílnak – magyarázta Jászay Tamás színikritikus. Szerinte majdnem lehetetlen elmagyarázni angolul, miben áll a nem létező hagyományok feltalálása, az újabb és újabb intézmények létrehozása, nem létező társadalmi igényre hivatkozva, vagy azt megértetni, hogy mindenből kettő van. Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és Magyar Művészeti Akadémia; Magyar Színházi Társaság és Magyar Teátrumi Társaság. A független színházak sorsa ebben a folyamatban azért tanulságos, mert e társulatok függnek leginkább a központi támogatástól: Magyarországon nem létezik magánmecenatúra. Az állam 2010 előtt pénzt adott erre, azóta pedig – idézte Pintér Bélát Jászay Tamás – témát ad. A társadalmi folyamatokra érzékenyen reagáló előadások színpadra állítói szükségszerűen kerültek szembe ezzel a hatalommal. Beszédes, hogy a négy legismertebb független színházi alkotó – Bodó Viktor, Mundruczó Kornél, Schilling Árpád és Pintér Béla – közül három már külföldön dolgozik. Ebben közrejátszott az is, hogy a kijárás elve működik, a szolidaritás kevéssé jellemző a szakmára. Véges azok névsora, akik kiállnak beszélni, ha baj van: Alföldi Róbert, Pintér Béla, Schilling Árpád. Tavaly Soros György révén kiírtak egy pályázatot, amelyet elvileg a független társulatoknak szántak. Ennek lehet örülni, de sokan azon tűnődnek, vajon mi lesz ebből, hogyan fogja ezt a kormány megbosszulni. Jászay azt mondta, sokáig nem gondolta, hogy ami zajlik, egy közös, nagy terv végrehajtása lenne, de ma már hajlik erre a meggyőződésre.

A szerzők vitaindítója után kiderült, a szegedi közönség tényleg beszélgetni jött, nem hallgatni. A militáns szóhasználat is a diktatúrák közös jellemzője – emlékeztetett Sajti Enikő történész, és utalt szegedi egyetemi történész kollégája, Gulyás László cikkére a Magyar Nemzetben. A Nemzeti identitás versus bolsevikok című írás azzal fejeződik be, hogy folyik a kultúrharc, és „csapataink harcban állnak”. A hozzászóló szerint talán nem tudta a szerző: ezt a panelt akkor használta a második világháborúban a magyar hadvezetés, amikor azok a csapatok már tönkre voltak verve. Sajti Enikő a kormány nacionalizmusát a globalizáció ellenhatásának, vesztes stratégiának minősítette: a történelemben mindig volt következménye annak, ha ahelyett, hogy megérteni próbálták volna a történelmet, egyfajta hideg emlékezetet teremtettek, bizonyos csoportokat kizárva a közös múltból.

Ehhez Kenesei azt fűzte hozzá, hogy ez a nacionalizmus is máz. Valójában a multinacionális cégeknek kedvező gazdaságpolitika zajlik, és közben a Jobbik identitáspolitikáját valósítja meg a kormány. És erre talán van is fogadókészség: Nádasdy Ádámnak a finnugor nyelvrokonságról szóló előadása alatt a youtube-on egy sor olyan hozzászólás olvasható, amely hazaárulónak minősíti az elméletet. Holott – ezt Kiss Attila fűzte hozzá – a tudományban a vitás kérdések nem többségi szavazással dőlnek el, hanem a szakma szabályai szerint.

De mit tegyen a pedagógus, ha a diákja a Magyarságkutató Intézet, vagy a Századvég Alapítvány által közzé tett írásra hivatkozva azt állítja, hogy ez vagy az a tézis „már elavult”? – említett saját példát Erdélyi Eszter gimnáziumi tanár. A kiselőadásra felkért tanulók mellé nem lehet közlekedési rendőrt állítani, hogy eligazodjanak a neten föllelhető források között.

Fotó: A szerző felvétele

Mit lehet tenni? „Miért vagyunk ennyire bénák?” Ez ügyben Barát Erzsébet docens hozta szóba az Oktatói Hálózat egyik 2013-as összejövetelét, ahol Szilasi László író, irodalomtörténész azt mondta, talán akkor történne valami, ha mindenki, aki vezető pozíciót tölt be, egyszerre fölállna. Barát szerint amíg abban a szerepben próbál maradni a független értelmiség, hogy a fennkölt tudomány nevében beszél, és ez nem politizálás, addig nem ér célt. Mert most arról szól a történet, hogy a kormány mondja meg, ki a szakértő és ki nem. Tudomásul kell venni, hogy a tudomány érdekében elhangzó hozzászólásoknak, a kiállásnak igenis van politikai jelentősége. Ha efölött is vita támad, a kormány mindig felszalámizza azokat, akik kritizálni próbálják.

„Szeretném, ha tényleg meggyőzne engem arról valaki, hogy ami történik, az egy terv végrehajtása” – így szólt Kocsis István. Azt mondta, bölcsészként élte az életét, kétszer ment nyugdíjba, egyszer 2000-ben, amikor belügyminisztériumi állása megszűnt, és választhatott, másodszor nemrég, miután középiskolát igazgatott. Három szakterülethez volt köze eddig, és most mindháromban csak a káoszt látja, a szakmai értékek devalválódását, a szakemberhiányt, de tervszerű cselekvésnek nyomát sem. Igazságügyi szakértőként például azzal szembesült, hogy miután a kormány túl kiterjedtnek találta a szakértői palettát, megszüntetett egy sor szakértői hivatást, így most a bíróságok olykor nehéz helyzetbe kerülnek, amikor egy-egy ügyet nem tudnak rendesen megvizsgálni segítség híján.

Talán nagyobb lett volna az érdeklődés, ha erre a beszélgetésre a Szegedi Tudományegyetem odaadja az auditorium maximumát – mondta egy hozzászóló. Kiss Attila azt felelte erre, egy ilyen fórumra máskor a szegedi oktatók egyhuszadát sikerült megnyerni. Meglehet, hogy ha a nagy előadóteremben gyűlnek össze, lettek volna mondjuk hatvanegyen.