Braille-írás a plexi mögött

Idős néninek segítenek leküzdeni az előtte tornyosuló lépcsőket, hogy az amúgy akadálymentesített egészségügyi központba bejusson. A manőver (6 lépcső) bő negyedóráig tart, és a néni láthatóan teljesen kimerül. Az épületben van lift, de a nehezen járó számára a hosszú folyosó hihetetlen megpróbáltatásnak tűnik. Kerekesszék sehol.

Akadálymentesítünk. Míg az egyik vállunkat megveregetjük az akadálymentes épület előtt, a másikat erősen megvonjuk, mert mi az a pár lépcsőfok! Különben is, hol a szolidaritás? Valamit embertársainknak is hagyni kell, mert a segítés cselekedete nem csak nemesít, de jó érzéssel is eltölt.

A segítség is lehet terhes

Ez a „félig” akadálymentesítés tükrözi az egészségesek gondolkodását a fogyatékosságról, hozzáállását fogyatékosokhoz. Mintha empátiánk csak eddig terjedne, mintha nem is akarnánk végiggondolni, hogy a fogyatékkal élő, vagy idős rászorult is szeretne önállóan létezni, nem kiszolgáltatottan másokra szorulni. Neki is lehet rossz napja, amikor senkivel nem akar beszélni, amikor az önkéntes segítségtől is dühös lesz. Miért? Csak. Rossz napja van. Joga van, hogy rossz napja legyen.

A segítség sem mindig kellemes. Különösen, ha valaki villamosmegállóban lakik, mint Jáksó László vak édesapja, akit gyakran jó szándékú, segítőkész emberek segítettek fel a villamosra, ha nem tudott elég gyorsan belépni a háza ajtaján.

2006-ben a BKV átadta a 2-es metró vonalán készített taktilis sávokat, és az állomásokon kihelyezett Braille-írásos tájékoztató táblákat a vakok és gyengénlátók részére. A kezdeményezés jónak tűnt, de a kivitelezésbe több helyen hiba csúszott. A Blaha Lujza téri táblát akkor három látó ismerősömmel negyedóra alatt sem találtuk meg, míg végül kiderült, egy jegyeladó pultot helyeztek elé. A taktilis sávokra az érintettek azt mondták, úgy használható, ha valaki maga után húzza a botot, ami a biztonságos haladást nem igen könnyíti meg.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) elnökétől, Szakály Melindától megtudtam, vannak olyan állomások, ahol ezeket a sávokat azóta már kiszélesítették. De más elrettentő „megoldás” is akad bőven: Braille-írásos tábla a plexi mögött, hogy ne porosodjon.

No comment.

Rossz döntések

Győrben az akadálymentesített állomáson gyönyörű piros és sárga sávok vannak, de bottal a burkolati különbségeket nem lehet érzékelni a reggeli félhetes tumultusban.

Gyakran polgármesteri hivatalokból érkezik kérés, hogy egy már akadálymentesített helyszínt hagyjanak jóvá, mert európai uniós pénzt nyertek egy ilyen projektre. Nem kérdezik meg, hogy milyen szempontokat vegyenek figyelembe az akadálymentéskor, hanem készítenek valamit, és azt akarják jóváhagyatni. Utólag nem írják alá.

– Azért mert nem az OTÉK szabályai szerint készültek? (OTÉK: Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről – Akadálymentesítésre vonatkozó kivonat)

– Nem jó a szabványkönyv. Úgy nem is lehet jó, hogy valaki az asztalánál ülve kitalál valamit, és nem teszteli le egy mozgássérülttel, vakkal, hogy valóban jó-e. Érthetetlen, kinek jutott eszébe, hogy feliratokat tegyen Braille-írással a falakra. Melyik az a vak, aki a falat végig fogja simogatni, hogy megkeresse a feliratot. Nagyon fontos, hogy egyértelmű jelzéseket kapjanak a vakok és gyengénlátók a közlekedés terén: ne legyen az egyik helyen pöttyös, a másikon csíkos, a harmadikon kockás.

Uniós pénzekből rehabilitációs központokat hoztak létre, ahol megtanultak önállóan közlekedni a vak és látássérült emberek, ezután már sokkal egyszerűbb volt kutyás segítséggel mozogni. Ezeknek a központoknak TÁMOP finanszírozása február 28-ig tart, a kormánnyal jelenleg is folyik az egyeztetés a fenntartás, a szolgáltatások fennmaradása érdekében.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a kutyaiskolája az egyik, ahol a négylábú segítőket képzik. Farkasné Schiff Mónika a Csepeli Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője 77 igénylésről tud, de évente csak 10-12 kutyát tudnak kiképezni. Miután a kutyákhoz keresnek megfelelő embert, ezért nem feltétlenül a besorolás szerint jutnak négylábú segítőkhöz a rászorultak.

Az iskola szakmai vezetője, Vörös Enikő kiképző nagy problémának tartja, hogy az úttesteknél a fel és lelépőket hiába akadálymentesítették, ha nincs térburkolat-változás. Ilyenkor ez beleolvad az útba, és a kutyának is nehézséget okoz, hát még egy nem látó embernek, aki csak bottal tud érzékelni. Számukra ez életveszélyes. Ha jelzik az átkelőket, lépcsőket, minden városban, kerületben eltérő módon teszik. Ez megtéveszti az állatot. Ebben a speciális helyzetben, amikor időnként a kutya, időnként az ember irányít, nagyon fontos, hogy egyértelmű jelzéseket kapjon az állat, és a gazdája is.

A jól ismert slendriánság

Dr. Hegedűs Lajos a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke szerint az utolsó 3,5 évben jelentős európai pénzek voltak célprogramokban, így az állami és önkormányzati épületekben 70%-ban megtörtént akadálymentesítés, ami javuló tendencia. A törvényi kötelezettséget azonban nem tudták betartani a határidőig, túl nagy volt az elmaradás.

A pályázatoknál szinte mindenhol feltétel volt a pályázati szakaszban a rehabilitációs szakvélemény és az érintett szervezettel való együttműködés. A probléma legtöbbször az, hogy az átadási szakaszban már nem ugyanez a követelmény. Volt olyan pályázat, ahol az utolsó uniós pénzek kifizetéséhez is monitorozás kellett. Ilyenkor jelezték az észrevételeiket, és volt rá eset, hogy visszabontatták a nem megfelelően készült rámpát. Egyes programoknál kötelező volt az utólagos monitorozás (önkormányzati épületeknél), másoknál nem (egészségügyi létesítményeknél).

A magyar slendriánság sajnos itt is megjelent: a tervező hiába tervezte jól, ha a kivitelező nem úgy készítette el.

– Találkoztunk olyannal, amikor a szabvány szerinti 5%-os emelkedő rámpa ennél jóval meredekebb volt, mert a kivitelező úgy gondolta, hogy pár talicska betont megspórolhat. Így már használhatatlan lett. Amikor úgy teszünk, mintha akadálymentesítenénk, de valójában nem jól csináljuk meg, az a legnagyobb pazarlás. Hiába vannak rehabilitációs mérnökök, megfelelő szakmai leírások, ha az igazi odafigyelés, segítségnyújtás hiányzik. A „pipáljuk ki, hogy megvan" – szemléletnek kellene eltűnnie. Jó lenne, ha felváltaná „a csináljuk meg jól, mert ez egy fontos dolog" – szemlélet.

Habán Zsuzsa a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége szakmai vezetője kiemelte, hogy a 2009. novemberében az országgyűlés által elfogadott jelnyelvi törvény a legfontosabb a jelnyelvet használó közösség életében, és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendelet hiánya jelenti a legnagyobb gondot. Ebben a törvényben deklarálták, hogy az élet mely területein kell számukra az akadálymentesítést megoldani. A siketek és nagyothallók esete speciális. Itt nem fizikai, hanem kommunikációs akadálymentesítésről kell beszélnünk. Úgy tűnik, ez a fogalom a törvényhozók, és a végrehajtók számára is nehezen értelmezhető. Valószínűleg ezért is állt meg az összes ehhez kapcsolódó végrehajtási teendő.

Jelenleg a NEFMI a Fogyatékos Személyek Közalapítványán keresztül biztosítja a rászorultaknak a jelnyelvi tolmácsot. A jelnyelvi törvény szerint január elsejétől azoknak az intézményeknek kötelező biztosítani a tolmács költségét (6000 Ft/óra), ahova az ügyfél ellátogat. Csakhogy nem készült el az elmúlt évek során a végrehajtási rendelet, ami részletesen szabályozná, hogy mely intézmények és területek érintettek ezekben Miután nincs végrehajtói szabályozás, a törvény értelmében most nem lehet tudni, ha egy egészségügyi intézményben megtörténik a jelnyelvi tolmácsolás, akkor annak a költsége kit terhel.

– Nekünk a legsürgetőbb hogy a jelnyelvi törvény végrehajtási rendeletei elkészüljenek. Az egyenlő esélyű hozzáférés a hallássérültek esetében messze nem teljesül. A média területén a hírműsorokat, közérdekű közleményeket, információkat feliratozni kell, de hiába a törvényi előírás, ezen a téren hatalmas hiányosságok vannak, ugyanúgy, mint a hétköznapi életben az akadálymentesítés terén.

A Magyar Antidiszkriminációs Közhasznú Alapítvány, a MADA kifejezetten jogvédelemmel foglalkozik. A magánalapítványt Dr. Nagy Marianna azért hozta létre, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál közérdekű igényérvényesítőként léphessen fel a fogyatékos emberek érdekében, ha hátrányos megkülönböztetéssel találkoznak. A Hatóság tanácsadó testülete korábbi határozatában kimondta, hogy diszkriminálni nem csak cselekvéssel lehet, hanem mulasztással is, pl., ha olyan környezetet teremtünk, ami bármilyen fogyatékos ember számára hátrányt jelent.

Miután 2008. december 31-ig az egészségügyi alapellátások akadálymentesítésének a határideje lejárt, ezért a MADA önkénteseik segítségével ezen a területen kezdte el a monitorozást 2010. novemberében Pest megyében, és Budapest három kerültében.

Első fázisban a fizikai környezetet vizsgálták valamennyi fogyatékossági csoport szempontrendszerét figyelembe véve az OTÉK leírása szerint.

Azt is mérték, hogy megfelelő-e az akadálymentesítés, vagy nem. Ugyanis, ha van mozgássérült parkoló, de nem elég széles, akkor tulajdonképpen olyan, mintha nem is lenne. Vizsgálták, hogy a járdán, az épület folyosóin van-e vezetősáv, és azt tapasztalták, hogy az intézmények mindössze 5%-a felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

Nagy hiányosságot láttak az eligazodást segítő információkban: nagyon kevés a nagyított betűs felirat, piktogram, Braille-írásos tábla, útbaigazító térkép, tájékoztató füzet. A liftekben alig találkoztak Braille-írásos feliratokkal, emeletjelzésekkel, és szinte sehol nincs hangos lift, amelyik bemondja az emeleteket.

A siketek akadálymentesítése jelenleg a legkevésbé megoldott: a biztonsági berendezések közül szinte mindenhonnan hiányzik a vészvillogó, ami figyelmeztetné a hallássérülteket, ha veszély esetén el kell hagyni az épületet. Nézték, azt is, van-e induktív hurkos rendszer kiépítve az épületben, amit piktogram jelez.

A Vörösvári úti rendelőn kívül ilyet sehol nem találtak. Ugyanakkor gyakran találták zárva a mozgássérülteknek kialakított mosdót, és a hozzávaló kulcs megszerzése sem bizonyult mindig egyszerűnek. Sokszor nem csak zárva tartják, de a takarítóeszközöket is ott tárolják.

Precedens értékű lehet

Azért jött létre az alapítvány, hogy a fogyatékos emberek alapvető jogait kérjék számon. A MADA eljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál több települési és kerületi önkormányzat ellen, mert megsértették az egyenlő bánásmód követelményét. Minden esetben kérik a jogsértő állapot megszüntetését, és a határozat nyilvánosságra hozatalát. Dr. Nagy Marianna abban bízik, hogy egyességet tudnak kötni a hatóság előtt, és az adott önkormányzat egy bizonyos határidőt kap a jogsértés megszüntetésére.

A sok hiányosság után abban reménykedtek, hogy végre jó példát, referenciaépületet találnak a frissen átadott kormányablakokban.

– Első héten a Visegrádi úti épületet monitoroztuk. Ez maga volt a botrány. A főbejáraton nem tudnak bejutni mozgássérültek, hátul ugyan van egy rámpa, de a tetején a bejárati ajtóhoz 3 lépcsőfok vezet! Igazán érthetetlen, hogy mért olyan épületet választottak, ami alkalmatlan erre a célra. A többinél, amit megnéztünk, a fizikai bejutás valahogy megoldott, de se a hallás, se a látássérültek szempontjait nem vették figyelembe. Ami végképp érthetetlen, hogy nincsenek nagyított betűs, és Braille-írásos tájékoztatók, amit haza lehet vinni. Jeleztem még január elején Navracsics Tibornak, hogy megnéztünk 6 kormányablakot, és nagy hiányosságot tapasztaltunk az akadálymentesítés terén, és kértem egy tervet, hogy mikorra kívánják megoldani. Még nem kaptam választ, bár a médiából úgy értesültem, hogy egy helyettes államtitkár 2013-ra ígérte ezek megoldását. Nem igen értem, hiszen mindössze 29 kormányablak van, ezek komplex akadálymentesítésére nem kellenek évek, egy-két hónap alatt a hiányosságokat pótolni lehetne. Várom a hivatalos választ.