Balkántól nyugatra

– A Szputnyiktól is csak másfél méteres körben van meleg – áll ferdén a sörösdobozától egy huszonéves egyetemista.
Valóban, metsző a hideg a fővárosi partihely folyosóin. Csak egy műholdformájú hősugárzó – becsületes nevén Apollo 25 – lő forró levegőt közénk. Gázpalack adja hozzá az energiát. Balkántól Nyugatra divat a buheratuning.

Tízezressel fizetünk a belépőjegyért.

– Gyanús! – röhögnek rajtunk a biztonságiak.
Lebuktunk, ránk van írva, nem vagyunk idevalók.

Itt a személyzet üres zsebekhez szokott. Ha mégis van lóvéd, akkor fémpénz a fizetőeszköz, a beugróra ötszázat csak összekaparsz.

A büfében meg levásárolhatod, pálinkát kapsz, meg sört. Márkáját ne kérdezd, mert zavarba jön a pincérnő.

Secret party

Bentről neonfüzérek közé dübörög a zene, lézer krikszkrakszol a falakra. A csajok pulcsi nélkül tűrik a benti zimankót. Tetszeni akarnak, dacolnak a tüdőgyulladással. Művirág dobja fel a blúzukat, usánkától vagy kapucnitól lesz menő a pasifej. A színpadon több a DJ, mint a kézdobáló táncos a parketten. Kevesen vagyunk, pedig már elmúlt éjfél.

– A West-Balkán miatt beszartak a szülők: nem engedik bulizni a tizenéveseket. A szervezők is vigyáznak, kértek tőlünk személyit a bejáratnál. Még másfél hónap, és megnyugszik mindenki – legyint egy fiú.
A bejárat melletti üvegajtóra kiírták, hogy kilencszázan jöhetnek csak be, baj esetén másfél perc alatt lehet kimenekülni.

Előző nap hatósági kommandók járták a fővárosi szórakozóhelyeket: videózott a rendőr, körmölt a finánc, még a mérőpoharakba is belenéztek. Nagy volt a hatósági buzgalom a harmincasok buliján. Itt, a tizenéveseknél nem futunk össze velük.

– Apám politikus, de ne kérdezd, ki ő, mert neked ahhoz semmi közöd – böffen ki egy srácból.
Büszke rá, hogy a középosztályból jött. Azt mondja, tizenhat éves koráig a Zöld Pardonba járt, de ma már cikinek tartja a tinivircsaftot. Kiöregedett, felvették a jogra, azóta elektrobulikra jár. Állítja, a zene miatt, aztán kiböki: sajna, még nincs jó napja, gyenge a felhozatal, bezzeg a barátjának már akadt csaj. A tizenéveseket szapulja: állandóan drogozni akarnak, a bulikon kéregetnek, hátha valakinél van szer.

„Secret party” – hirdeti egy matrica az összefirkált WC-fedőn.

– Szívjad! Jó az anyag – biztatják egymást a fiúk az ajtó mögött.
Amikor előbukkannak, már bárgyú a mosolyuk. Egyiknek a szájában elferdül a spangli. Kiröhögik a többiek.

Itt mindenki csapatban vonul. Gyorsan, határozottan. A nagyteremből ki, aztán be. A büféhez, a mosdóhoz, az előtérbe. Mintha valami fontos elintéznivalójuk lenne. Úgy tesznek, ahogy idefelé a villamoson, a tereken: telefonálnak, SMS-eznek, cigit szívnak, keresnek valakit. Valamit.

Bulit? Pasit? Csajt? Elismerő csettintést?

Együtt, egyedül

„Nekünk nincsenek mítoszaink, mint az előző generációnak volt... Mint valami kafkai hős rohangálunk esténként a belvárosban, valamit keresünk, de hogy mi az, magunk sem tudjuk. Köszönés helyett csak kérdezzük: »Nem tudod, hol van buli?« És ha valahol van, akkor ott megint elmondjuk egymásnak azt, amit mindenki nagyon jól tud vagy érez: együtt vagyunk, mégis egyedül.”

A West-Balkán óta ismerős mondatok – csakhogy az 1981-es Rockévkönyvben szerepelnek. Az akkor tizenkilenc éves Nagy Attila, a Lavina nevű punkformáció énekese nyilatkozott így a hetvenes évek végének fiatal generációjáról.

Szakemberek szerint nem rosszabbak a mostani tinik a korábbiaknál. Csak mások.

– A hetvenes évek punkkorszakának „nincs jövő!” szlogennel leírható életérzése fokozottan érvényes a mai tizenévesekre – állítja Bauer Béla ifjúságszociológus.
Sokan nem ugyanolyan összetételű családban nőnek fel, mint amilyenbe beleszülettek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon átlagosan évente 23-24 ezer pár válik el. Míg a nyolcvanas években ezer házasságkötésre 340, addig a 2000-es években már 562 válás „jutott”.

„A lányom osztályában néhány éve összesen négy olyan gyerek volt, akinek még együtt voltak a szüleik” – nyilatkozta a Quart.hu-nak Palotai Zsolt.

A népszerű DJ a tragikus éjjelen a West-Balkánban zenélt.

Úgy fogalmazott: „Az utolsó hét év már arról szólt, hogy jöttek a tinik, de nem egyenként, hanem szinte mint egy horda... A szórakoztatás pedig valahol ott csúszott el, amikor először beengedték a tiniket a bulikba. Sehol a világon nincs ilyen, hogy a tizenhárom–tizenhét éves korosztály ilyen mennyiségben ott van az éjszakában.”

Palotai szerint a mai gyerekek nagyon gyorsan lesznek kamaszok, viszont későn válnak felnőtté. Úgy látja, ma nemcsak a felnőttek és a tinédzserek között húzódik szakadék, hanem fiatal és fiatal között is: a tizenévesek és a huszonévesek már nem keverednek egymással, pedig ez korábban természetes volt.

Bauer Béla szerint a magyar fiatalok kamaszkora a kilencvenes évek végétől, míg európai társaiké már a nyolcvanas évek közepétől tolódott ki. 15-20 évvel ezelőtt a 22-23 évesek már családot alapítottak, ma a fiatalok csak 28-29 éves kortól kötelezik el magukat.

Számukra a munka nem érték, a dolgozó ember nem példakép, ezért amíg lehet, iskolába járnak. Az ifjúságszociológus szerint a fiatalok függetleníteni akarják magukat a felnőttektől, ugyanakkor a pénz miatt jónak tartják, ha sokáig a családjukkal élnek. Szókincsük csökkent, amiben szerepe lehet az új kommunikációs formáknak (SMS, cset, közösségi portálok, mikroblogok), ahol maximum 150 karakteres üzeneteket küldenek egymásnak. Párkapcsolataik felszínesek: inkább alkalmiakat létesítenek.

A fiatalok szórakozási formái viszont nem változtak az évtizedek során. Színházba, komolyzenei koncertekre nem járnak, ehelyett felszabadulni, bulizni akarnak.

Kati, fürdősó

– Hajnalban járok dolgozni, és látom, hogy a tinédzserek úgy özönlenek hazafelé a szórakozóhelyekről, mint a vert hadak – mondja Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának osztályvezető főorvosa.
Szerinte a West-Balkán tragédiája „kilyukasztott egy lufit”. Úgy véli, most nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen szabályokat alkalmazzanak egy-egy szórakozóhelyen, hanem az: mit keresnek a tinédzserek hajnalban az utcán?

– Nem hiányoznak senkinek?
Zacher úgy fogalmaz, hogy a mai tinédzserek hétperces gyerekek: ennyi időt fordítanak rájuk naponta a szüleik. A figyelem hiánya miatt a problémáikat közösen oldják meg, beszélgetéssel, bulizással vagy tudatmódosító szerekkel.

– A baj az, hogy a kórházunkba került kábítószer-fogyasztó tizenévesek másnap így indokolják, hogy miért lőtték be magukat: „Mert jól éreztem tőle magam.” Egyre kevesebben mondják, hogy brahiból próbálták ki a szert, vagy a haverjuk miatt.
Zacher Gábor szerint a „kati” (tudatmódosító hatású szer) korszaka leáldozóban van, helyette egyre többen „fürdősókat” szippantanak.

A készítményeket nem a drogériákban, hanem speciális üzletekben, de leginkább a világhálón forgalmazzák. Csupán reklámfogás, hogy ilyen elnevezéssel hirdetik meg a szereket, hiszen közük sincs az igazi fürdősókhoz. Zacher Gábor szerint a 18. életévüket betöltött fiatalok közül minden második kipróbált már valamilyen tudatmódosító szert.

Mínusz öt fok a partihely előtt. Hajnali egy óra. Bent most kezdődik igazán a buli. A tér szökőkútjának márványán egy tizenéves lány üldögél. Borosüvegből szívja a meleget. Barátnőjével csacsog. Tudják, nem vihetik be a bolti szeszt. És jönnek a fiúk, sárga löttyös üvegekkel. Sietősen pusztítják a piát.

– Szülinapom van. Ma lettem tizennyolc – büszkélkedik egy lány.
A barátnőivel jött, szereti ezt a zenét, de inkább csak nyáron jár bulizni.

– Most hideg van, nem lehet csinosan felöltözni.
Ez is szempont.

Füst, lányok, DJ-k

Bent a Szputnyikhoz húzódnak a lányok, a színpadon papírkoronát kapnak a DJ-k. Bárki felmehet közéjük, dübörögnek a deszkák. Felmászok én is, jöttömre riadtan záródik be egy színpadi ajtó: egy kissrác a háta mögé dugja a spanglit. Az ajtó mögötti folyosón tizenévesek állnak: füst, lányok, nevetgélés. Oda már nem rajzol a lézer, de behallatszik a ritmikus morajlás.

A DJ-pultok mögött vetített rajzfilmfigurák ugrálnak. A hangszórók előtt összekapaszkodnak a fiúk, nem keverednek a csajokkal.

Két lány táncol a színpad előtt. Nem néznek egymásra, belefeledkeznek a zenébe. A sarokban, egy kisszéken ülve, bőrfejű szekrény vigyázza őket.

A Balkántól nyugatra társas a magány.