Az olcsó étel korszakának vége

Az olcsó csirkemell napjai meg vannak számlálva. Számíthatnak a boltosok rohamra?

A roham már látszik. Tegnap a hipermarketben volt egy család, akik húsz liter napraforgóolajat vettek, de az eladó mondta, hogy egy fő csak nyolc litert vehet. Végül a férj, a feleség és a gyerek elosztva vitte ki az olajat. A napraforgóolaj mellett a lisztet és a cukrot is vinni fogják, ezek hosszabb ideig elállnak. Ám szerintem időben be fogja jelenteni a kormány, hogy meghosszabbítják az árbefagyasztást valamilyen formában. Így ezt nem lehet továbbvinni, de kizártnak tartom, hogy az Orbán-kormány harminc százalék körüli áremelkedést ráengedne a fogyasztókra.
A tavaly október 15-ei árak viszont sohasem fognak visszatérni.

A húst is elviszik az orrunk elől?

A termelők már most sem hajlandóak belföldre szállítani, csirkemellből Magyarországon hiány van. Az üzletláncok csak kínkeservesen tudják teljesíteni a kormány által előírt kötelezettséget, mert a csirkemell háromezer forintért simán eladható exportra, ami több mint a duplája a befagyasztott árnak. Ez hosszú távon nem tartható fenn. A takarmány 80-90 százalékkal drágult, ami a hús- és tejtermelés költségeinek 70 százalékát teszi ki: ha megtiltják a termelőknek az exportot, akkor be fogják fejezni a csirkehizlalást. Tegnap beszéltem a Master Good tulajdonosával, Bárány Lászlóval, aki elmondta: tavalyelőtt még 2350 baromfitermelő volt, idén tavasszal már csak 1580 ilyen vállalkozás van. Az elmúlt másfél évben közel nyolcszáz termelő hagyta abba a csirkehizlalást. Ha a kormány a termelőkre hárítja át a többletköltséget, akkor jövőre már ezren sem maradnak. Lehet importálni Brazíliából és más dél-amerikai országból, őket meg nem érdekli, hogy itt befagyasztották az árakat.

Pedig azt hinné az ember, hogy az uniós kohéziós alapból ömlik a pénz a mezőgazdaságba.

Agrárterületen senki nem akar építkezni. Az állam elképesztő mértékű uniós pénzt osztott ki állattenyésztő telepek korszerűsítésére, de a nyertes pályázatok felét visszaadták. Jelenleg építünk egy 1100 kocás sertéstenyésztő telepet Lajoskomáromban, megkaptuk rá az uniós támogatást. A teljes költségvetés eredetileg 3 milliárd forint volt, most már 700 millióval több az építőanyag drágulása miatt. Harapófogóba kerültünk: nem lehet leállni vele, minden nap tárgyalni kell a kivitelezőkkel. Kétségbeejtő a helyzet. Idén még kifutnak a beruházások, aztán a lakásépítések is le fognak állni, a magyar gazdaság hajtóereje kiesik. Előtte viszont a magyar lakosságnak saját életszínvonal-csökkenésével kell szembenéznie, még ebben az évben.

De a kormány azt állítja, hogy megvédték a családokat. Vagy mégsem?

Amíg az árstop három hónapra szólt, azt még bevállalták az üzletek: havi 12 milliárd forintba került nekik, de ennek legalább 80 százalékát a fogyasztókra továbbhárították. A beszerzési ár és a fogyasztói ár közötti különbséget átterhelték a csirkecombra, a sertéslapockára, -karajra. Az élelmiszer-infláció – az árbefagyasztás ellenére – olyan mértékben nőtt, amiből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar állam trükkösen, médiapropaganda segítségével a magyar családokkal fizettette meg az áremelkedést. Európában 7,8–12,7 százalék között mozgott az élelmiszer-infláció; például Németországban – ahol nem volt árbefagyasztás – 8,6 százalék volt. Magyarországon az árstop idején 9-10 százalék, pedig jóval alacsonyabb érték lett volna a logikus. Ezek után kérdem én: kit védett meg a kormány? Nyilvánvalóan senkit. A következő hónapokban pedig nálunk még inkább fel fog gyorsulni az infláció,
a fogyasztó azt fogja érezni, hogy hónapról hónapra mennek föl az árak.

Mi lesz a multik elleni harccal, újabb adókat vethetnek ki a kiskereskedelmi üzletláncokra?

Biztos, hogy meg fogják próbálni, ez a lépés nem szokatlan a magyar kormánytól. De ahogy a kiskereskedelmi láncok eddig is a fogyasztókra terhelték az adót, most is rájuk fogják. Ne legyenek kétségeink: ahogy a nagy nemzetközi kereskedelmi láncokat eddig sem tudta visszaszorítani a kormány, ezután sem fogja.

Ingünk-gatyánk rámegy arra, hogy együnk, ha jól értem.

A kelet-közép-európai vásárlók szembesülni fognak azzal, hogy az olcsó élelmiszer időszakának vége. Sokan azt gondolják, hogy ez az orosz–ukrán háború miatt van, de a háború csak a katalizátora volt a folyamatnak. Ha vége a háborúnak, nem fog visszarendeződni az árszint. Az élelmiszerárakra gyakorolt hatása elsősorban ötven – ázsiai és afrikai – országban okoz problémát. Egyiptomban, Libanonban, Jemenben, Szaúd-Arábiában és az észak-afrikai országokban súlyos problémát fog okozni, mert egyoldalúan függnek az orosz és az ukrán búzaszállításoktól. A libanoni liszt-, kenyér- és péksütemény-ellátás alapja 90 százalékban az ukrán és az orosz búza. Most Indiából vásárolják, drágábban. 2011-ben volt éhséglázadás ebben a régióban, ez újra meg fog történni. Srí Lankán, Peruban már zavargások vannak, és ahogy látom, Libanonban is kitört a balhé. Még Egyiptomban is, amely Észak-Afrika legfejlettebb országa, 40 százalék az élelmiszerre fordított kiadások aránya az összes háztartási kiadásból. Etiópiában vagy Jemenben ez az arány 60 százalék körül van, szinte csak arra van pénz, hogy valamennyi élelmiszert nagy nehezen megvegyenek. Ott mindez társadalmi válságot fog okozni.

Ezzel szemben az Írországban élők a jövedelmük alig 8,6 százalékát fordítják élelmiszerre, és ebben az italok is benne vannak. Ausztriában is 9,7 százalék, amit egy háztartás élelmiszerre költ, Németországban 10 százalék, Romániában 26 százalék, Bulgáriában 30 százalék. Az Orbán-kormány előtti utolsó évben, 2009-ben a magyar lakosság a jövedelmének mindössze 21-22 százalékát fordította élelmiszerre, azóta minden évben emelkedett az arány, 2019-ben 24,4 százalék volt, 2022-re pedig saját számításaim szerint 26-28 százalékra nőhet, vagyis elérjük Románia szintjét. A szeszes itallal és a dohányáruval együtt egy átlagos magyar háztartás a kiadásának egyharmadát élelmiszerre fordítja. A balti államokban, Bulgáriában, Romániában, Magyarországon társadalmi válság várható, az Egyesült Királyságban, Írországban vagy Németországban nem.

A műtrágya is jelentősen drágult, nem lehetne kiváltani valamivel?

Azt az elképzelést, hogy kevesebb műtrágyát használunk, ezért egészséges élelmiszereket fogunk enni, néhány évre, évtizedre elfelejthetjük. Lehet, hogy a bioélelmiszer hangzatos, de annyira drága, hogy most nem hagyhatjuk abba a növényvédő szerek és a műtrágya használatát. A lakosság az „ipari” élelmiszert sem fogja tudni megfizetni. Meg lehet úszni a növényvédő szerek és a műtrágya használatát, de akkor az a paradicsom nem ezer forint lesz, hanem négy-ötezer, a sajt nem háromezer, hanem kilencezer.

Hogyan lehetne megfékezni a drágulást?

Régóta mondom az áfacsökkentés szükségességét. Én az élelmiszeráfa-szintet minden élelmiszer esetében levinném
5 százalékra. A lengyeleknél annyi.

Mi lesz az üzemanyagár-befagyasztás sorsa? Ha továbbra is 480 forintért tankolhatunk, marad elég mindenkinek?

Szerintem nem, ezért ezt be kell szüntetni. Tegnap tankoltam, 50 liternél megállt a számláló, többet nem engedett. Ahogy átlépünk Ausztriába, rögtön 2 euró egy liter üzemanyag. Múltkor megálltam Sopronban, és 200 méteres sor volt a benzinkútnál. Az osztrákoknak sem mindegy, hogy 750-760 forintot fizetnek, vagy 480-at.

Ha egy hónap múlva fegyverszünetet köt Oroszország és Ukrajna, akkor biztos vagyok abban, hogy a nyersolaj ára vissza fog esni. A kormány ezt nyilván meg fogja várni. Járom az országot, látom, hogy vidéken problémát okoz, hogy rengeteg kis benzinkút bezárt, vagy alvó állapotban van. Ha még pár hónapig tart az árbefagyasztás, akkor végleg be is fejezik, lehet menni a nagy benzinkutakhoz. Előbb-utóbb lesz egy árfelszabadítás, ami az inflációt az egekbe fogja lökni. A kormány hatalmas bizalmat kapott a választóktól, de ez a bizalom június-július táján erősen olvadni fog. Nem tudom, hogyan fogják megoldani, egyedül abban bízhatnak, hogy felfüggesztik a háborút, és erre a piac pillanatok alatt reagálni fog. Utána akár 30-40 százalékkal is csökkenhet a kőolaj ára.

Barátkozzunk a 400 forintos euró gondolatával? Meddig szállhat el az infláció?

A magyar állam választási pénzként kiadott 1500 milliárd forintot, és most vissza akarja venni, mert a költségvetési hiány elképesztő mértékű. A pénz visszavételének legegyszerűbb módja az infláció: az államnak ez az érdeke. Ilyen a magyar történelemben többször előfordult már, például száz éve, Bethlen idején. Ezt nem hívják megszorításnak, de amikor bemegy a magyar vásárló a boltba, érzi a megszorítást. A lakosság, ha egy kicsit utánaszámol, rájön erre, de a nagy része nem foglalkozik ilyen összetett kérdésekkel. Majd 2026 tavaszán megint csinálnak egy hatalmas pénzosztást. Đ