Aránytalanul osztogat a jövő évi büdzsé

A kormányfő kívánságának megfelelően az idén még a tavalyinál is korábban készült el a jövő évi költségvetés tervezete, ami előre vetíti, hogy az év végéig még sokszor módosulhat. Ennek oka részben az, hogy egyelőre a tavalyi végleges zárszámadás sem készült el, a hiteles hasonlítási alap tehát még a 2014-es év, az idei év eddigi eredményei pedig nem elegendőek a pontosabb tervezéshez. A gazdasági körülmények jócskán változhatnak még, a politikaiak nem kevésbé, és Orbánék híresek arról, hogy a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően bármikor hajlandóak rögtönözni és átírni a büdzsét.

Ennek már a mostani tervezési időszakban is szemtanúi lehettünk: az eredetileg hangsúlyozott fő célok megvalósulását hiába keressük a parlamenthez benyújtott 2017-es költségvetési tervben. Emlékezzünk vissza, hogy a fideszes propaganda annak kapcsán három dolgot ismételgetett leginkább: a

Nézzük, mi és hogyan került mindebből a büdzsétervbe. A nullszaldóról eleve tudta minden hozzáértő, hogy blöff csupán, de arra kevesen gondoltak, hogy a hiány nem csökkenni, hanem jelentősen növekedni fog jövőre. A tavalyi és az idénre várható 2 százalékos GDP arányos deficit 2,4 százalékra emelkedik jövőre, ami nem csupán az ígéreteknek, de a korábbi konvergenciaprogramnak és az uniós szabályoknak is ellentmond. Előírt kötelezettség ugyanis a deficit fokozatos lefaragása, amit Orbánék vállaltak is: az említett, ősszel készült konvergenciaprogram 1,7 százalékos hiányt írt elő 2017-re.

A Fidesz-kormány azonban azóta meggondolta magát, és nyilvánvalóan a hazai feszültségeket és népszerűségének esését látva már a választásokra készülő költségvetést akar, aminek ellentmondana a szigorítás. Ez persze látványos hátraarc az eddig hangoztatott szólamokkal szemben, de ezt a szokásos módszerrel, a félrevezető kommunikációval próbálják elsikálni. Előálltak azzal, hogy a nullhiányos büdzsé ígérete csak az államháztartás elődleges egyenlegére vonatkozott, és azt tartani is fogják.

Ennek szépséghibája csupán annyi, hogy az elsődleges egyenleg évek óta nemhogy nullás, de pozitív, az idén várhatóan a GDP 1,3 százalékának megfelelő többletet mutat, azaz jövőre ezen a téren nem előre, hanem visszalépünk. Az úgynevezett strukturális egyenleg szintén romlik, azaz minden egyes mutató szerint az ellenkezője történik annak, mint amit Orbánék hirdettek a nullás egyenleg kapcsán.

Ami a másik két fő ígéretet, az olcsóbb államot és a nagy osztogatást illeti, a költségvetési tervezet strukturális arányai mutatják a legvilágosabb képet. Nem véletlen, hogy a kormány képviselői a százmilliárdokkal dobálózva folyton az összefüggésekből kiragadott abszolút számokkal jönnek, mert azokat önmagukban nem tudjuk értelmezni. Az igazán árulkodó adatok azok, amelyek azt jelzik, melyik terület mennyit kap a büdzséből, azaz mennyire fontos a kormányzat számára.

A 2017-re tervezett mintegy 18 és fél ezermilliárd forint kiadás 17,2 százaléka közvetlenül az állam működésére, azaz lényegében a bürokráciára megy el, ez csak picivel marad el az idei aránytól, azaz szó sincs az ígért jelentős csökkenésről. Néhány hónapja még 100-150 ezer fős leépítésről beszéltek, abból maximum néhány ezres maradt. A 17 százalék feletti állami önköltség a legmagasabbak egyike az EU-ban, az uniós átlag bő három százalékkal alacsonyabb.

A jóléti funkcióra szánt költések viszont 56,9-ről 54,8 százalékra esnek, amiből nehéz arra következtetni, hogy mindenki jól jár majd. Ezen belül a legrosszabbul a társadalombiztosítás és a szociális szféra jár, arányuk 31,8-ról 28,7 százalékra zuhan. A nyugdíjköltségek aránya is csökken, ami a szégyenteljes 0,9 százalékos abszolút emelés következménye. Miközben százmilliárdokat ígérnek az egészségügynek és az oktatásnak, az előbbi aránya kicsit csökken, az utóbbié pedig csupán 0.2 százalékkal nő, méghozzá érdekes módon úgy, hogy közben a felsőoktatás 5, a KLIK 4 százalékkal kevesebbet kap: vajon honnan jön a növekedés?

Lesznek azért olyan területek is, amelyek tényleg nagyon jól járnak, és aligha meglepő a listájuk. Az állam gazdasági tevékenységének aránya, amely eddig is Ciprus után a második legnagyobb volt az EU-ban, 17,5 százalékról 21,2-re ugrik, mutatva az orbáni állam tovább-burjánzási szándékát. Még ennél is nagyobb arányban nőnek a rendvédelmi és biztonsági kiadások, azon belül pedig meghökkentő módon a büntetésvégrehajtás 60 százalékkal többet kap. Rejtély, milyen megfontolás állhat emögött: netán ennyivel többen kerülnek börtönbe, vagy ennyivel nő a börtönök kapacitása? Ha igen, így javítjuk a közbiztonságot? Arra már fel sem kapjuk a fejünket, hogy a közvetlen sporttámogatás 130 milliárdra ugrik, és ehhez jön még a stadionok százmilliárdja.

A bevételi oldalon is vannak furcsaságok, érdemes néhányat megemlíteni. Ugrásszerűen, 334 milliárd forinttal nőne például a társasági adóbevétel, ami a normál gazdasági folyamatokból nem következik. Az ok vélhetően az úgynevezett adóhitel, amely lehetővé teszi nálunk a terhek csúsztatott befizetését, és ezzel külföldi cégek élhetnek, hozzánk terelve papíron a nyereségüket. Brüsszel már vizsgálja ezt, meglátjuk, mi lesz belőle. Érdekes az is, hogy miközben több területen az ÁFA és az illetékek is csökkennek, az előbbinél 200, az utóbbinál 26 milliárdos bevételemelkedést terveznek.

Számos más tétel is akad a költségvetésben, ahol a bevételek túltervezettnek látszanak. Maga a 3,1 százalékos GDP-bővülés is erősen optimistának látszik, független hazai és külföldi szakértők ennél fél százalékkal kevesebbet prognosztizálnak, a különbség mind az arányokon, mind pedig az abszolút számokon változtathat. Azon viszont nem, hogy az eddigi strukturális problémák és aránytalanságok megmaradnak, és a jelek szerint szándék sincs a változtatásukra.