A világverő focicsapat, amelyikkel egy fikarcnyit sem törődik a futballrajongó állam
A sportért, és főleg a futballért ájulásig rajongó magyar állam egyetlen reprezentánsa sem érezte úgy, hogy bármit is mondania kellene azután, hogy egy magyar válogatott bonzérmes lett a 48 ország részvételével megrendezett mexikói Hajléktalan Világbajnokságon.
Az Iványi Gábor által vezetett Oltalom Karitatív Egyesület válogatott futballcsapata a Mexikóvárosban novemberben megrendezett Hajléktalan Világbajnokságon megverte
- Oroszországot,
- Dániát,
- Svájcot,
- Perut,
- Indiát,
- Svédországot,
- Svájcot,
- Costa Ricát,
- Brazíliát,
- Portugáliát,
és Mexikó, valamint Chile mögött a harmadik lett.
A sportegyesület elnöke, Rákos András szerint az eredmény olyan borzongatóan egzotikus erényeknek köszönhető, mint a kitartás, az odafigyelés, a kemény munka, továbbra az úgynevezett az alázat. Ezekből állt össze a recept.
Az Oltalom Sportegyesület, azaz az OSE futball-szakosztályának 400 regisztrált tagjából válogatott keret márciusban kezdte meg a felkészülést, különféle hazai és külföldi pályákon – a Fairplay Road Show, továbbá a FIFA Football for Hope című bajnokságok keretében rendezett mérkőzéseken, valamint a Pázmány Péter Egyetem Szentkirályi utcai épületének
harmadik emeletén található bérelt tornateremben,
a margitszigeti Atlétikai Centrumtól (ugyancsak) bérelt pályán, továbbá egy ugyancsak
margitszigeti játszótér egyik traktusában,
amikor éppen volt hely.
Rokonszenvből és együttérzésből kifolyólag ingyen még nem kaptak semmit – jegyezte meg már-már gyermeki csodálkozást sugárzó ábrázatunk láttán az elnök.
A válogatott játékosok kiválasztásánál a futballtudás nagyjából 30-40 százaléknyi súllyal esett a latba. Ezen kívül jószerivel nem is vártak el mást, csak elhivatottságot és szorgalmat – azaz, figyelték, hogy az aspiráns milyen gyakorisággal és intenzitással vesz részt a felkészülési időszakban tartott heti hat edzésen és a mérkőzéseken, mennyire veszi komolyan az angol nyelvi felkészítést, miként teljesíti a személyére szabott feladatokat (pl. diákként képes-e javítani tanulmányi eredményein), mennyit fejlődik az erőnléti edzéseken, kibírja-e hogy a tréning előtt minimum hat órával nem iszik szeszt, valamint
kiváltotta-e az útlevelét,
vagyis teljesítette-e az egyetlen olyan elvárást, ami azzal járt, hogy a saját pénzéből is költenie kellett.
Az útlevelet végül tizenhárman kapták meg a megjelölt időpontig, e körből végül
- Qasemi Ziát,
- Horváth Sándort,
- Hegyi Frigyest,
- Lőrincz Pétert,
- Finta Kálmánt,
- Szilágyi Józsefet,
- Jenei Balázs Krisztiánt,
- Tóth Gábort
választotta ki a szakmai zsűri, ők lettek a válogatott.
Egyikük sem utcán vagy szállón élő hajléktalan, de szinte mindegyikük igen nehéz körülmények között él. Van például olyan játékos, aki a mozgássérült anyjával, a nevelőapjával és annak értelmi fogyatékos gyerekével egy szoba-konyhás, penészes galériás lakásban lakik. Egy másik 100 kilométerre, egy cigánysoron tengődött, onnan költözött Budapestre, és most egy háromszobás lakásban lakik kilencedmagával. Van bedőlt devizahiteles, aki a Nemzeti Vagyonkezelőtől bérli a saját lakását, 28 négyzetmétert, amelyet az anyjával oszt meg. És van afgán menekült, akinek lakása ugyan éppen van, de hazája speciel nincs.
A világbajnokságon való részvétel összes költségét a FIFA, az UEFA és a Magyar Labdarúgó Szövetség állta. A játékosok meccsdíjat nem kaptak, csak némi zsebpénzt. Az egyetlen, pénzben is mérhető jutalmuk az volt, hogy
egy közös kirándulás keretében megnézhették az azték piramisokat.
Mexikó hőseit hatalmas ovációval fogadta az ország – ferihegyi érkezésüket a 168 óra videósa is megörökítette –, a nemzet ünnepelt.
Egy része legalábbis.
Az egyesület hivatalos helyről egyetlen árva elismerő szót sem kapott. A sportért, és főleg a futballért ájulásig rajongó magyar állam egyetlen reprezentánsa sem érezte úgy, hogy bármit is mondania kellene a fejlemény kapcsán.
Emögött nyilván ott van, hogy mit érez Orbán Viktor Iványi Gábor és az egyháza iránt,
de a szomorú igazság az, hogy a 2005 óta működő OSE futballsikerei fölött korábban sem örvendezett különösebben a magyar állam – jegyezte meg Rákos András.
Nem jött levél vagy telefon a magyar klubcsapatoktól sem, az MLSZ-től pedig mindösszesen egy szociális ügyekért referens gratulált. Persze ez is fontos és szép gesztus volt.
De az élet az csak megy, megyeget tovább ilyeténképpen is.
Szikszai József edző irányításával folytatódnak ez edzések és márciusban elkezdődik a felkészülés a következő világbajnokságra, amelyet Wales fővárosában, Cardiffban tartanak augusztus végén.
Egy teljesen új válogatottat kell addigra összerakni, az alapszabály szerint ugyanis mindenki csak egyszer vehet részt a világkupán. A bronzérem hírének köszönhetően egyre többen járnak le, pontosabban fel, a harmadikra az edzésekre, tehát megint bőven lesz lesz miből meríteni.
Új szponzor azonban nem jött, mintha valamiért ódzkodnának a cégek attól, hogy a logójuk felbukkanjon az OSE játékosain
és egyelőre a saját pálya is csak terv.
Az Oltalom Egyesület épületével éppen szemben van ugyan egy remek telek, amelytől 1 millió euróért a legnagyobb örömmel szabadulna meg a tulajdonosa, de az egyesületnek erre ennyi pénze nincs. Éppenséggel lehetne pedig, hiszen rengetegen jelezték, hogy szívesen támogatnák őket tao-jukkal, de a szakosztály ezt nem veheti igénybe, mert nem játszik az MLSZ bajnokságaiban és nem is áll szándékában beszállni.
Az egy egészen más közeg, nem való nekik – mondta az elnök.
