A magyarok jobban bíznak a brüsszeli intézményekben, mint az Orbán-adminisztrációban

2019. augusztus 22. 19:00 - szerző: Barát József

Szeretjük a szabad áramlást: az Európai Unió az elmúlt tíz év során még sohasem volt olyan népszerű, az együttműködés eszméjét még sohasem támogatták annyian, mint most. A magyarok eurót akarnak, nagyra értékelik az emberek, áruk és eszmék szabad áramlásának ügyét, 84 százalékuk büszkén vallja magát uniós polgárnak.

A fentebbi állításokat a közelmúltban nyilvánosságra hozott Eurobarometer-vizsgálatból merítettük, amelynek során a közvélemény-kutatók júniusban 27 464 ember véleményét kérdezték meg az integrációs gazdaság és politika működéséről. A megkérdezettek 44 százaléka bízik az unió intézményeiben, ez 10 százalékponttal magasabb érték, mint a nemzeti kormányok és parlamentek bizalmi indexe, és csupán 34 százalék mondta bizalmatlannak magát. Tíz megkérdezett közül hat optimizmussal tekint az EU jövőjére, 56 százalék úgy tapasztalja, hogy az ő szava is számít Brüsszelben.

A májusban megtartott európai parlamenti választások pozitív trendfordulót jeleztek: azt bizonyították, hogy az EU egyre fontosabb a tagországok polgárainak. A jogosultak 50,6 százaléka voksolt, ez 8 százalékkal több, mint 2014-ben, és ezzel megtört az 1979 óta tartó trend, azaz hogy minden választásra kevesebben mennek el, mint az előzőre. 19 országban nőtt a részvétel, Magyarországon például 14 százalékkal. A fiatalok most aktívabbak voltak, mint eddig bármikor: a 18–24 éves korosztályban 28-ról 42 százalékra nőtt a részvétel öt év alatt. Az eredmények ismeretében az is érdekes, hogy az idősebbek, a képzettebbek mellett a (mérsékelt) jobboldaliak szavazási kedve erősebb volt (2 százalékkal), mint a baloldaliaké.

A választások után nyilvánosságra hozott rendkívüli Eurobarometer-jelentés regisztrálta, hogy a választók 68 százaléka szerint hazája számára hasznos az uniós tagság, és csak 24 százalékuk gondolja ennek az ellenkezőjét. A magyarok 84 százaléka véli úgy, hogy az ország profitál a tagságból. Ez 2014-óta 6 százalékos emelkedés. Még nagyobb arányban, 9 százalékkal nőtt azoknak a magyaroknak az aránya, akik szerint az egyes embereknek igenis van hatásuk az uniós politika alakítására, most 55 százalék gondolja így, egyetlen százalékkal kevesebben, mint ahányan az unióban vélekednek hasonlóan. Nagyon is érdekes, amit a választók arról mondtak, hogy milyen kérdések befolyásolták a szavazásukat, mi az az ügy, ami az urnákhoz vitte őket. Legtöbben a gazdaság növekedését tartották fontosnak (44 százalék). Második helyre megosztva a klímaváltozás ügye, valamint az emberi jogok helyzete, a demokrácia állapota került (37-37 százalékkal). A bevándorlással kapcsolatos gondok csak az ötödik legfontosabb kérdésnek bizonyultak (34 százalék), az uniós intézményrendszer működésének tökéletesítése (36 százalék) után. Jellemző, hogy a teljes intenzitásra kapcsolt hazai kormánypropaganda ellenére (vagy éppen annak ellenhatásaként) még a magyar választók sem a migráció ügyét tették első helyre a megfontolásaik között, hanem a gazdaság növekedésének gyorsítását tartják a legfontosabbnak.

Paradox módon a gyorsjelentés megállapításainak ellentmondani látszik az átfogó jelentés napokban megjelent első változata, amelynél egyébként szeptemberben lesz egy még részletesebb tanulmány is. A most nyilvánosságra hozott elemzés szerint ugyanis

az európaiak közös, az unióra vonatkozó aggodalmai között első helyen áll a migráció ügye 34 százalékkal. Ez 6 százalékos csökkenést mutat tavaly óta, míg pont ennyivel növekedett azok aránya, akik a klímaváltozást tartják a leginkább fenyegető jelenségnek. Ezt 22 százalék említette.

A gazdaság ügye csak a harmadik helyre került 18 százalékkal, ugyanennyien aggódnak elsősorban a terrorizmus miatt. Magyarországon minden második megkérdezett az első helyre tette a migráció ügyét (49 százalék), második helyen a terrorizmust említették (23 százalék), míg a harmadik helyre 22 százalékkal a klímaváltozás ügye került. Akkor most mégis a migránsok ügye a legfontosabb, és valótlant állított a választások után kiadott gyorselemzés? Az ellentmondás csak látszólagos, hiszen az első jelentés adataiban azok prioritásai szerepeltek, akik ténylegesen elmentek választani, míg a részletes tanulmány az összes megkérdezett uniós polgár véleményét tükrözi. Ebből az következik, hogy a passzívak között több az aggódó.

A bevezetőben már volt szó arról, hogy az uniós polgárok közül 2009 óta most bíznak legtöbben az uniós intézményrendszerben, tíz százalékpontnyival többen, mint a nemzeti törvényhozásokban és kormányokban.

Ez 2010 óta a legnagyobb hasadás a közös és a nemzeti politizálás megítélésében. Nagyjából hasonló a helyzet Magyarországon is, csak nálunk még erősebb (55 százalékos) a nemzetközi intézményrendszer iránti bizalom, ami egy év alatt 7 pontos emelkedést jelez. Érdekes módon ez a változás épp a Sargentini-jelentés évében következett be. A magyarok közül tízszázaléknyival kevesebben hisznek a hazai törvényhozás tevékenységében, és csak kicsit jobb (48 százalék) a kormány megítélése.

Tíz európai közül hat optimista az unió jövőjével kapcsolatban, a magyarok még derűlátóbbak, 68 százalékuk szerint biztató az EU közeljövője. Ez egyetlen év alatt 11 százalékos növekedés pont akkor, amikor a kormány folyamatosan Brüsszelnek üzent, szabadságharcot folytatott. Számít a szavam az unióban – így gondolja az uniós polgároknak 56, a magyarok pedig 55 százaléka. Míg száz európai polgár közül 55 tartja kielégítőnek az unió demokratikus intézményrendszerének működését, addig a magyarok közül jóval többen, 63-an gondolják így. Ez is 10 százalékpontos emelkedés egyetlen év alatt! Hasonló elkötelezettséget tükröz az az adat, hogy míg az európai átlag szerint az emberek 73 százaléka vallja magát európai polgárnak, addig nálunk 11 százalékkal többen büszkék magyarságuk mellett az európaiságukra is.

Az Európai Unió pozitív hatását 28 ország polgárai elsősorban az emberek, áruk és szolgáltatások szabad áramlásában érzik (60 százalék), ezt követi a stabil béke értékelése (54 százalék) és a diákcsereprogramok jelentőségének kiemelése (26 százalék). Nagyjából hasonló a magyarok értéksorrendje is, bár nálunk a diákcsere kicsit nagyobb hangsúlyt kapott, mint a nemzetközi béke. A magyarok ugyanazt a sorrendet állították fel, mint 27 másik ország polgárai, amikor arról kérdezték őket, hogy a személyes életükbe milyen előnyöket hozott az unió. Viszont minden előnyt több mint tíz százalékkal kevesebben említettek, tehát másoknál kevésbé tudunk élni azokkal. A határok átjárhatósága az uniós polgárok 56 százaléka számára fontos eredmény, nálunk 42 százalék említette. A mobiltelefonálás árának csökkenését európai szinten 51 százalék emelte ki, Magyarországon 38 százalék. Uniós átlagban minden negyedik ember a bőrén érzi a fogyasztói jogok közös védelmének eredményeit, míg a magyarok közül csak 27 százalék figyelt fel ennek jelentőségére.

Nemzetközi nőnap Belgiumban

Milyen gondok foglalkoztatják az embereket saját hazájukkal kapcsolatban? Az uniós összesítés szerint megosztva az első három helyen szerepel a munkanélküliség, az infláció, valamint az egészségügy helyzete egyaránt 21 százalékkal, míg 20 százalék említette a klímaválságot és 17 százalék a migrációt. Érthető módon a magyar sorrend élén az egészségügy szerepel 45 százalékkal, amit a megélhetési költségek, illetve az infláció ügye követ (32 százalék), majd megosztva a migráció és a nyugdíjak kérdése következik 17-17 százalékkal. Nem érdektelen, hogy az egészségügyet összesen hat ország polgárai tették az első helyre, rajtunk kívül a finnek, a szlovénok, a portugálok, a lettek és a britek. A finnek és a szlovénok közül még többen emelték ki az egészségügyet, pedig náluk (mint gyakorlatilag az összes többi uniós országban) sokkal jobban működik az egészségügy, hiszen éppen Magyarországon a legmagasabb az unióban az elkerülhető vagy megelőzhető halálozások aránya.

Az uniós átlaggal való összevetésben meglepő eredményeket hozott az országok belső gazdasági helyzetének értékelése. Harmadik éve tart a trend, hogy a helyzetet többen ítélik jónak, mint rossznak. Az adatok szórása itt a legnagyobb, hiszen míg a luxemburgiak 94 százaléka elégedett, addig a bolgárok közül ez csak 7 százalékról mondható el. Bár az Eurostat legfrissebb adatai szerint a hazai háztartások költése a legalacsonyabb a bolgárok után, a magyarok mégis sokkal jobbnak ítélik a helyzetüket, még az uniós átlagnál is: 58 százalékuk szerint mennek jól a dolgok! Miközben a legfrissebb, augusztusi statisztika szerint a magyar háztartások a második legszegényebbek az unióban, a kormány költései az EU-átlag felé közelednek. Úgy látszik, az agitációs propaganda kiadásai jól hasznosulnak, hiszen az Eurobarometer adatsora szerint a gazdasági helyzet megítélésében az emberek inkább hisznek a kormánynak, mint a saját szemüknek. A saját gazdasági helyzetük közeljövőjét is többen látják kedvezőnek (32 százalék), mint az európai átlag (22 százalék).

 

A rózsaszín szemüveg akkor is rajtunk van, amikor Európa közös gazdasági állapotáról gondolkodunk. Miközben az uniós polgárok 49 százaléka tartja jónak a helyzetet, addig a magyarok 72 százaléka elégedett, nálunk többen csak a litvánok közül örülnek annak, ahogyan a kontinens gazdasága teljesít. Érdekes módon az elégedetlenek nem a legszegényebbek közül kerülnek ki. Zászlóvivőik a britek (34), az olaszok (34) és a franciák (30 százalék). A közös valutát, az eurót a megkérdezettek 62 százaléka támogatja, a magyaroknak is az 57 százaléka. Az eurót nem alkalmazó országok között éppen a magyarok között a legnépszerűbb a közös valuta, a többség (55 százalék) helyeselné a bevezetését. A skála túlsó végén a csehek (26 százalék), a svédek és a britek álnnak, akik közül csak minden negyedik ember szeretné az eurót hazai fizetőeszköznek.

Az idei Eurobarometer-kutatás azt mutatja tehát, hogy az Európai Unió túljutott az elmúlt évtized gazdasági krízisének következményein, s már a 2015-ös menekültválság utóhatásai is múlófélben vannak. Az uniós polgárok szerint jó irányban haladnak a dolgok, kedvezők a kilátások. Bár a nemzeti kormányok szinte mindenütt szeretik a gondokért a felelősséget az uniós intézményekre hárítani, azok megítélése kedvezőbb, mint a hazai kormányoké. Ez pedig Magyarországon is igaz. A közhangulat együtt halad az európai trendekkel, sőt az integráció megítélése a legkedvezőbbek közé tartozik, pont akkor javult a legtöbbet, amikor Magyarország ellen a Sargentini-jelentés alapján elindult a 7-es cikkely szerinti eljárás. Úgy látszik, a magyarok keleti nyitás helyett változatlanul nyugatit szeretnének.