A Magyar Hírlap-bojkott

„A cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. [...] Állatként viselkedik. [...] Állatok meg ne legyenek. [...] Ezt kell megoldani – bárhogyan!” – írta a Magyar Hírlapban január elején Bayer Zsolt főmunkatárs. Noha az újság először bocsánatot kért, másnap már visszautasította a „posztkommunisták legújabb boszorkányüldözését”, és kiállt Bayer mellett. Így tett a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvét birtokló publicista 50. születésnapján mondott köszöntőjében Kövér László házelnök is.

Huszonnégy civil és jogvédő szervezet azonban azt kérte a nagy hazai hirdetőktől: határolódjanak el Bayer Zsolt uszító írásától, és vonják vissza a laptól reklámjaikat. A jogvédők – köztük a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország – felhívására elutasította a Bayer-féle szellemiséget például a GDF Suez, a Fedex, az Erste Bank, a CIB Bank. Az IKEA válaszában a sokszínűséget alapvető értéknek nevezte, és jelezte: online reklámjait véletlenszerűen megjelenítő hirdetési csomagjából törölte a Magyar Hírlap honlapját.

Mások maszatoltak. Az OTP Bank szerint „a kirekesztő, rasszista megnyilvánulások rombolják társadalmunk esélyeit a békés fejlődésre”, de nem tudják garantálni, hogy hirdetéseik milyen környezetben jelennek meg. A Procter & Gamble úgy vélte, a médiának a különböző nézőpontok, vélemények megosztásánál az emberi jogokat tiszteletben kell tartania. Amúgy meg a cég üzleti partnereit nyilvánosan soha nem minősíti. Az NFÜ pedig azt közölte, hogy egy-egy médium kiválasztásánál nem a tartalmat, hanem a független médiapiaci mérőszámokat tartja mérvadónak, ezért a Magyar Hírlappal kötött szerződését nem bontja fel.

„Nem igaz, hogy Bayer Zsolt kirekesztő lenne, a fenti szervezetek ellenben gyűlöletet és előítéletet táplálnak és gerjesztenek a többségi társadalom iránt.

A többségében balliberális kötődésű szervezetek a sajtószabadságot akarják korlátozni [...], erőszakos, félelmet keltő magatartásuk inkább emlékeztet a bolsevista-fasiszta diktatúrák időszakára, mintsem a demokráciára” – reagált szerkesztőségi cikkében a Magyar Hírlap a civilek akciójára.

Érzékenyen érintette az újságot, hogy a jogvédők ötezer körülire taksálták példányszámát, holott olvasótáboruk „az online-nal együtt százezernél is többre tehető”. Igaz, nemrég maga Széles Gábor panaszkodott, mert bár a lapot a 2012. harmadik negyedévi Matesz-adatok alapján 18,5 ezer példányban nyomtatták, de csupán 8,8 ezren vásárolták meg. A tavalyi utolsó negyedéves adat pedig még rosszabb: 8713 értékesített példányról szól. Ennek ellenére az NFÜ médiaügynöksége, az Inter Media Group (IMG) előszeretettel vesz hirdetést a Hírlapban. Noha az újság csak a negyedik legnagyobb példányban fogyó napilap, a Kreatív Online megtudta, hogy Széleséknél listaáron tavaly 23 millióért, a Magyar Nemzetben pedig 75 millióért hirdetett az NFÜ. Az IMG tájékoztatása szerint a nem listaáras pontos költés 2011-ben és 2012-ben is 9,5 millió forint volt. Eközben a Kantar Media listaáras reklámköltési adatai szerint 2012-ben semmilyen hirdetésre szánt pénz nem jutott az NFÜ-től sem a Népszabadságba, sem a Népszavába.

A Hírlap válaszában nem kímélte a bojkottáló cégeket sem. Emlékeztettek, hogy az Erste Bank kommunikációs vezetője „az országot megnyomorító Gyurcsány Ferenc kormányszóvivőjeként visszhangozta hivatali főnöke hazugságait”. Az IKEA-nak meg azt üzenték: lapjuk minősítgetése helyett „inkább meg kellene fejtenie a terebélyesedő talányt, miért etetik fél Európát lóhúsos gombóccal”. Végül jogi felelősségre vonással fenyegetőztek a lapot ért „súlyos erkölcsi és anyagi kár” miatt.

– Az akció azért fontos, mert megmutatja: a hazánkban egyre erősödő előítéletességgel és etnikai alapú gyűlöletkeltéssel szemben nemcsak a büntetőjog eszközeivel lehet fellépni, sőt, azzal sokszor hasztalan próbálkozunk – értékelt lapunknak az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora. Átol Dorottya szerint célravezetőbb, ha felismerjük: bárki tehet a kirekesztés ellen – például azok a fiatalok, akik demonstrációt szerveztek a lap székháza elé. Időközben, mondja Átol, a Vodafone is jelezte, hogy uszító jellege miatt elhatárolódik az írástól, és nem lép üzleti kapcsolatba a lappal. Az Amnesty munkatársa azonban kitért arra is, hogy sajnos az állami vállalatok – annak ellenére, hogy szinte mind elítélően nyilatkoztak az etnikai kirekesztésről – nem érezték fontosnak, hogy „üzleti döntéssel szálljanak szembe a gyűlölet gerjesztésével”.

Nem lepődött meg a Magyar Hírlap válaszán a TASZ ügyvivője sem, bár azt egyszerre tartja meghökkentőnek és örömtelinek.

– A kritikák ellenére a szerkesztőség még mindig nem érzi, hogy a sajtóetika terén hol a határ. Ugyanakkor az indulatos reakció azt jelzi: foglalkoznak az üggyel, fontos számukra a civil akció – mondta Simon Éva. – Komoly eredmény, hogy a megszólított cégek jelentős része már nem hirdet a rasszista, kirekesztő ideológiának teret adó lapban. Jelzésértékű, hogy az állami szervezetek is elutasítóak voltak, hiszen egészségtelen az állami hirdetőktől való függés, az a zsarolási potenciál, amely emögött van.

Zádori Zsolttól, a Magyar Helsinki Bizottság sajtósától úgy tudjuk, bár a megkeresett cégeknek csak egy része vállalta a nyilvános elhatárolódást, de nem hivatalosan többen is jelezték: Bayer írása miatt nem hirdetnek többé a lapban. Zádori Zsolt szerint az újság reakcióján már nem is sértődtek meg: megszokták, „hogy sokan minden rossz okozójának minket és a hasonló jogvédő civilszervezeteket tartják”. Viszont érdekesnek látja a választ abból a szempontból, hogy a Hírlap nekiesett azoknak a cégeknek, amelyektől korábban szívesen fogadta el a hirdetési bevételeket.

– A most megtámadott IKEA lóhúsos gombócának botránya – noha már egy ideje köztudott volt – addig valamiért nem zavarta a Hírlapot, amíg a cég hirdetett náluk. Csak azután lettek finnyásak, hogy csatlakozott a bojkotthoz. Ezzel a lap a bojkottnál is többet ártott magának, hiszen most már a többi hirdetője láthatja, mennyit érnek az újságnak.

– Magyarországon az ilyen akciók azért nem érik el a céljukat – egy lap kényszer hatására történő meghátrálását –, mert a sajtó nem pusztán a piacról él, hanem a politikai pénzcsorgatásokból is. Így nem zsarolhatók a lapok a tisztán piaci mechanizmusokon keresztül – véli a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója. Zsolt Péter kritikus a hirdetői bojkottal szemben. Szerinte a kiszolgáltatottság mindaddig megmarad, amíg az újságírók nem akarnak autonómok és függetlenek lenni. Addig, úgy hiszi, meggondolandó, hogy érdemes-e ilyen fegyvert beemelni a nyilvánosságba. – Nem lehet ilyen eszközökkel eredményt elérni, mert ez csak elmérgesíti a felek közötti küzdelmet. A hirdetőket megrettenti, mert ajánlatos kerülniük az olyan reklámfelületeket, amelyek körül elszabadulnak az indulatok.

Emlékeztetett arra: a Magyar Hírlappal szemben 2009-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is bojkottra hívott fel, akkor egy másik Bayer-cikk miatt.

– Ilyenkor a politikus az egyik kezével bojkottot hirdet, a másikkal arra int, hogy rá szavazzunk. Vagyis bármilyen balhés esetet megpróbál a saját hasznára fordítani. Persze a mostani felhívás érzékenyen érintette a lapot, ez a válaszukból is kiderül. Ám ha ez a módszer elterjed, akkor tovább éleződik a küzdelem, emelkedik a hangerő, és csökken az ingerküszöb.

És majd megírhatja újra a Magyar Posta, hogy „a kirekesztő, rasszista tartalmakat nemzeti vállalatként” elutasítja ugyan, de „nincs és nem is lehet hirdetőként beleszólása a szerkesztőségek belső ügyeibe, tartalomközléseibe”.