A behajtó nincs tekintettel a keresetekre – Elkeseredett emberek a mintának szánt településen
„A lakbér emelését alapvetően nem tartom korrektnek, hiszen eddig évente mindig csak pár száz forinttal kellett többet fizetnünk, most viszont drasztikusan nőhetnek a bérleti díjak. A piaci alapú díjszabás bevezetése ráadásul azért is sántít, mert a telep megépítése idején ismertetett tervek közül a lakóházakon kívül semmi sem valósult meg.”
Erről beszélt a 168 Órának az ócsai devizahiteles telepként elhíresült lakópark egyik lakója. A többgyermekes édesanya Budapestről kényszerült odaköltözni. A polgármester néhány hónapja bejelentette, hogy jelentős bérletidíj-emelkedés várható 2021 januárjától. Az új rendszerben a lakótelep minden házát piaci alapon, mérettől függően 60–84 ezer forint közötti összegért lehetne a továbbiakban bérelni. Azok a lakók, akik szeptember végéig jövedelem- és vagyonigazolásokkal együtt kérvényt nyújtanak be a bérleti díj mérséklésére, a rászorultságuktól függően „költségelven” 35–49 ezer forintért, vagy „szociális alapon” 25–35 ezer forintért bérelhetik tovább az ingatlanokat. Ez viszont azt jelenti, hogy lesz olyan lakó, akinek akár a triplájára is emelkedhet az önkormányzatnak fizetendő havi díja.
„Annak idején, 2008 és 2013 között rendesen tudtuk fizetni a hitelünket, akkor még 50 ezer forint körül mozgott a törlesztőrészletünk, de aztán a bank már a 150 ezret is kevesellte. Nem vártuk meg, amíg elárverezik a otthonunkat, inkább önként elhagytuk az ingatlant és ideköltöztünk” – mesélte a kisgyerekes anyuka.
Az elsők között érkeztek a Budapesttől durván 30 kilométerre fekvő Alsópakonyba, a házukat rögtön szociális alapon kezdhették el fizetni. A költözés után derült ki, hogy a négytagú család a fővárosi ingatlanját akár meg is menthette volna, ha idejében értesül arról, hogy az állam vásárolta meg a lakásukat. „Túl korán jelentkeztünk be az új házba” – mondja az asszony némi keserűséggel.
„A visszavásárlás lehetőségétől elestünk, az ingatlanunkat elárverezték” – mindössze ennyit közölt egy másik, harmincas éveiben járó asszony, aki beszélgetésünk alatt többször is megismételte: nem akar részt venni az önkormányzat ellen folyó sajtóhadjáratban.
Ezzel a véleményével különben nem volt egyedül. A lakópark legtöbb bérlője még név nélkül sem kívánt a kérdéseinkre válaszolni. Egyikük arra hivatkozott, hogy a telepen mindenki tart attól, hogy újra elveszítheti a lakóhelyét, ezért jobbnak látja, ha inkább nem mond semmit.
Valójában mindenkinek van véleménye a lakóparkról, amely korábban az Orbán-kormány egyik gigantikus beruházásának számított. Még 2011-ben a Szociális Családiház-építési Program néven futó projekt devizahiteles-mentőcsomagjának egyik fontos elemeként bukkant fel a lakópark ötlete, amelynek kivitelezése azonban erősen hiányosra sikerült. A telepre eredetileg összesen 500 házat terveztek, és hozzá teljes ellátottságot – boltot, oktatási intézményeket. 2013-ig viszont csupán 80 ház épült meg, s automatikusan a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) tulajdonába került. Azaz a devizakárosultak gyakorlatilag állami bérlakásokba költözhettek, a bérleti díjat is az államkasszába kellett fizetniük.
Öt éven át nem is volt semmi gond, a telepre folyamatosan érkeztek a rászorultak, akiknek a jelentős része csak átmeneti állomásként gondolt saját bérleményére. Sokan bíztak abban, hogy ha a fennálló hiteltartozásukat kifizetik a NET-nek, onnantól szabad emberként kezdhetnek új életet. Csakhogy két éve a kormány az eszközkezelő felszámolása mellett döntött, az ócsai lakópark pedig a helyi önkormányzat tulajdonába került.
Erről már Bukodi Károly, Ócsa fideszes polgármestere beszélt lapunknak:
„Két feltétellel kaptuk meg a telepet az addigi tulajdonosától: egyrészt az ingatlanokat a fennálló lakásbérleti viszonyokkal terhelten kellett kezelésbe vennünk, illetve vállalnunk kellett, hogy a tulajdonba kerülésüktől számított két éven belül nem módosítunk a lakások bérlésének feltételein. A kétéves moratórium jövő január 1-jén jár le, de az önkormányzat utána sem tervez új szerződést kötni a lakótelep házainak bérlőivel. Januártól a meglévő szerződések pedig csak a bérleti díj összegével módosulnak majd.
Éppen ez keltett némi izgalmat az ócsai bérlők körében, de Bukodi Károly igyekszik mindenkit megnyugtatni:
„Azok a szerződések, amelyeket határozatlan időre kötöttek az eszközkezelővel, határozatlan idejűek maradnak, a bérleti jogot pedig továbbra is örökölhetik a hozzátartozók. Csupán a bérleti díjak változnak” – magyarázza.
Hogy mindezt hogyan fogadták a bérlők? A polgármester tisztában van vele, hogy többen is jogtalannak és igazságtalannak tartják az önkormányzat áremelési szándékát. A hivatalt több család is perrel fenyegeti, jogi útra akarja tereli az ügyet.
„Az ócsai képviselő-testület áll a több évig húzódó és igen költséges perek elé, de addig is arra kérünk minden telepen élőt, hogy adja be a méltányossági kérelmét, mert nem szeretnénk, ha bárki rosszul járna” – fejtette ki ezzel kapcsolatban az önkormányzat álláspontját a polgármester.
Ha minden olyan irányba fordul, mint amire számítani lehet, márpedig jelenleg úgy tűnik, hogy az önkormányzat kitart a tervei mellett, lesznek jó páran, akik biztosan búcsút inthetnek az eddigi életszínvonaluknak. Idáig a telep összesen 72 bérlője közül mindössze hatan adtak be méltányossági kérvényt, így az önkormányzat a dokumentum leadására szánt határidő előtt nem sokkal még csak egyetlen határozatot tudott meghozni. Beszédes viszont, hogy még a kérvényezők sem könnyebbültek meg:
„Én az építőiparban dolgozom, és viszonylag jól keresek, a családunk nem panaszkodhat. Éppen ezért biztosan nem fizethetjük tovább az eddigi szociális alapú bérleti díjat” – mondta egy ötvenes éveiben járó férfi.
Ők is évek óta laknak már itt a családdal. Korábban belebuktak egy hitelügyletbe: ismerősükön keresztül próbáltak megvásárolni egy hitellel terhelt házat, de végül kiszálltak az ügyletből, az ingatlan pedig elúszott. Így kötöttek ki a telepen. A jelenlegi lakhelyük állagát a lehetőségeikhez képest próbálják megóvni, az elmúlt időszakban még javítani is sikerült rajta.
„A házat az eszközkezelő engedélyével egy kis előszobával bővítettem, illetve egy előtetőt is építettem hozzá. Könnyű volt, mert értek hozzá, nem kellett fizetni érte. Most is maradt néhány darab térkövem, azt a bejárathoz lerakom, hogy az is rendben legyen” – büszkélkedett portájával a mester.
Aztán arról beszélt, hogy neki nincsen különösebb problémája a polgármesterrel, bár tudja, hogy segítséget a helyiek nem igazán kapnak tőle.
„A bérleti díj emelésével kapcsolatban nem reménykedek semmi jóban – mondja. – Minden úgy lesz, ahogyan azok ott a faluban kifundálták, hiszen a képviselő-testület úgyis azt tesz, amit akar. Mi, a telepiek, semmit sem fogunk elérni a hangoskodásukkal.
Véleménye szerint jelenleg egy dolgot tehet mindenki: aki belefér a keretekbe, adja be lakbérenyhítési kérelmét a hivatalba. Ők is ezt tették a feleségével, most remélik, hogy számukra is kedvező eredmény születik majd.
Hasonlóan várakozó álláspontot képviselt az a bérlő is, aki a látszólag nagyon rossz minőségű föld ellenére meglehetősen szép kertet ápol a háza körül. A 37 éves asszony kezdetben nem szívesen állt szóba az újságíróval, egyáltalán nem szeretett volna nyilatkozni, de később megenyhült.
„Én sem tartom reálisnak a díjak emelését, de nincs mit tenni. Mondjam azt, az a baj, hogy a férjemmel túl sokat keresünk? Csak a költségelvű kategóriát tudtuk megpályázni a hivatalban, mivel a szociális alaphoz már túl sok a jövedelmünk.
Pedig nincsenek túlzottan eleresztve pénzzel: az asszony korábban évekig raktárosként dolgozott, most közmunkásként mindössze 28 ezer forintot keres, a férjének pedig csak egy éve van rendes, bejelentett munkája.
„A behajtó azonban nincs tekintettel a keresetekre – tette hozzá keserűen. – Elég intenzíven vonja a tartozásunkat. Így félő, hogy a férjemnek újra feketén kell munkát vállalnia, hogy senki se szerezzen tudomást a bevételeinkről. A két iskoláskorú gyermekünket csak így tudjuk eltartani” – összegezte szomorú helyzetüket.
Az Ócsához közeli telep a kívülállók számára rendezett, nagyon modern falunak tűnik. De csak addig, amíg kicsit mélyebbre ásva nem találkoznak a brutális magyar valósággal. A becsapott és bizalmatlan emberekkel, akik nem szívesen beszélnek saját történetükről, nehogy megint újra kelljen mindent kezdeniük.
