Éveken át hazudta fogyatékos betegnek a lányát, aki végül kegyetlenül megölette
Adományház, adományautó, pénzadomány, megfinanszírozott utak Disneylandbe és Disney Worldbe. Sorozatos előadás meghívások, és egy város sajnálata és elismerése.
Ebben élt a leukémiás, asztmás, izomsorvadásos, és más súlyos betegségben szenvedő, kerekesszékben ülő tinédzser, Gipsy Rose Blanchard és hősies édesanyja, Dee Dee Blanchard, aki minden akadály ellenére pozitív életszemlélettel pénzt, időt, energiát nem sajnálva gondozta súlyos beteg gyermekét.
Legalábbis úgy tűnt.
Egy nap furcsa bejegyzés jelent meg a két nő közös Facebook-profilján. „A ribanc meghalt!” – szólt a kiírás. A szokatlan posztra több ismerős is felkapta a fejét és Blanchardék springfieldi otthonához ment, hogy megnézze, minden rendben van-e anyával és lányával.
A rendőrök végül 2015. június 14-én hatoltak be a házba, ahol megtalálták Dee Dee holttestét. Több késszúrással végeztek vele, pár nappal korábban. Lányának, Gypsy Rose-nak azonban nyoma sem volt, mindhárom kerekesszéke a házban volt. Többen a legrosszabbra számították, aggódtak, hogy a bűnöző, miután végzett Dee Dee-vel, magával vitte a járásképtelen lányt és fogva tartja valahol.
Később kiderült, hogy Gypsy egy Wisconsin-i házban van egy fiatallal, akit az interneten ismert meg, és akit a barátjának nevezett. Hamar kiderült, hogy Gypsy nemhogy nem mozgássérült, de tulajdonképpen makk egészséges, és hogy ő és barátja, Nicholas Godejohn állnak anyja meggyilkolása mögött.
A történet, amiről most mutattak be egy újabb dokumentumfilmet, és amelyről jelenleg is hollywoodi szuperprodukciót forgatnak, azonban korántsem ilyen egyszerű.
Gypsy anyja, Dee Dee (születési nevén Clauddine) egy nagy család legkisebb, testvérei szerint borzasztóan elkényeztetett gyermeke volt. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy azt ő akarta, ehhez szoktatta édesanyja, aki gyerekkora óta óvta mindentől, állítva, hogy Dee Dee szívelégtelenséggel született, ezért kímélni kell. Testvérei szerint Dee Dee későbbi viselkedése hasonló mintát formázott, mint ahogyan anyjuk bánt vele.
Dee Dee 23 évesen ismerte meg Gypsy későbbi apját, Rod Blanchardot. A férfi akkor még csak 17 éves volt, de amikor kiderült, Dee Dee várandós, azonnal elvette feleségül. Sokáig azonban nem bírta mellette, három hónap után elhagyta, de a gyereket továbbra is támogatta, sőt, asszonytartást is fizetett. Gypsy apja szerint Dee Dee korlátozta a láthatását, és ahogy lánya idősödött, egyre messzebbre költözött vele.
Gypsy apjával és annak új családjával még akkor, amikor Dee Dee hagyta, hogy találkozzanakGypsy csupán három hónapos volt, amikor Dee Dee közölte a családdal, hogy a kicsi alvási apnoéban szenved. Állandóan kórházba járt vele és Dee Dee később azt mondta a rokonoknak, lányával genetikai problémák lehetnek. Több magánorvost is felkeresett, Gypsy sorozatos szem- és fülműtéteken esett át, állandó szondát ültettek be neki, mert anyja szerint az emésztésével is gond volt. Hat vagy hét éves lehetett a kislány, amikor hirtelen kerekesszékbe került, Dee Dee közölte a lány apjával, hogy lányuk izomsorvadásban szenved. Ezért aztán az általános második osztálya előtt kivette az iskolából, és otthon tanította. Gypsy azt mondja, Harry Potter könyvekkel tanult meg írni-olvasni.
Míg Gypsy apja újraházasodott, Dee Dee hazaköltözött apjához és mostohaanyjához (édesanyja pár évvel korábban meghalt). Míg anya és lánya a családnál lakott, Dee Dee mostohaanyja folyamatosan rosszul volt, semmilyen étel nem maradt meg benne. A rosszullétek pedig rendre azután jelentkeztek, hogy Dee Dee készítette az ebédet. Dee Dee a hatóságokkal is összetűzésbe került csekkhamisításért és piti tolvajlásokért.
A családnak az is feltűnt, hogy Gypsy egészséges fiatalnak tűnik, leszámítva korához képest gyermeteg viselkedését, és egyre többször szembesítették ezzel Dee Dee-t. A nő ezt megunta, és Sidellbe költözött Gypsyvel. Távozásuk után mostohaanyja jobban lett, nem kínozták többé görcsök és rosszullétek.
New Orleansba költözésük után adományokból és a Gypsy apja által utalt pénzből éltek egy önkormányzati lakásban, amit Gypsy számtalan betegsége miatt igényelhettek. Idejük nagy részét kórházakban, különböző specialistáknál töltötték, Gypsynek számtalan tortúrával felérő orvosi beavatkozást kellett eltűrnie.
Mivel Dee Dee állította, lánya rohamokkal is küzd, ezért a tucatnyi gyógyszer mellé egy epilepszia gyógyszer is bekerült Gypsy napi adagjába. A sok kemikáliától a kislánynak lassan elrohadt az összes foga.
Majd eljött 2005 és a Katrina hurrikán pusztítása, amiben tönkrement a család háza. Dee Dee újabb segélyért folyamodott, állítva Gypsy még betegebb, leukémiát is diagnosztizáltak nála, igazolni ugyan nem tudja, mert az orvosi papírjai odavesztek a házzal együtt. A kerekesszékes, addigra már kopasz, sápadt lány láttán azonban mindenki segíteni akart és Missouriban, Springfielben kaptak is egy adományokból összegyűlt, mutatós házat és egy autót is.
Gypsynek már Springfieldben vették ki a nyálmirigyeinek egy részét. Ápolói képzettséggel rendelkező anyja az orvosi látogatás előtt érzéstelenítőt injekciózott a lányába, hogy az orvosok elhiggyék, folyamatosan nyáladzik.
Gypsy és anyja számos kitüntetést kaptak, repülőutakat ajándékoztak nekik, hogy eljussanak különböző specialistákhoz. Dee Dee ekkorra már meghamisította Gypsy születési anyakönyvi kivonatát, mivel 1991-es születésű lánya betöltötte a 18. életévét, de ő gyerekként akarta tartani.
Rod Blanchard többször próbált egyeztetni volt feleségével, hogy meglátogatná őket, ám ő mindig kitalált valamit, miért nem lesznek otthon. Gypsynek és az ismerősöknek is azt mondta, Rod egy alkoholista, drogfüggő, aki bántalmazta őket.
Gypsy és Dee Dee többször szerepeltek a helyi médiában. Ezeken a felvételeken látható, hogy az anya folyamatosan fogta lánya kezét és ha bármi olyat mondott, ami arra engedett következtetni, hogy már érettebb, fejlett nő, esetleg hogy jól érzi magát, akkor szorított egy erőset rajta.
Egyetlen szakember volt az évek során, aki legalább valakinek jelezte, hogy valami nem stimmel a család körül, miután komolyabban kivizsgálta a lányt. Meg is mondta az anyjának, több képalkotó diagnosztikai és laboreredmény után, hogy Gypsynek semmi baja, járni is tud és leukémiája sincs. Dee Dee olyannyira felháborodott, hogy elviharzott az intézetből lányával.
A doktor ekkor írt egy jelentést, amit elküldött Gypsy háziorvosának, amiben megjegyzi, felmerült benne hogy a lány bántalmazás áldozata és hogy Dee Dee helyettesítő Münchausen-szindrómában szenved. Az orvos nem jelentette az esetet a gyermekvédelemnek, amiért később erős kritikát kapott annak ellenére, hogy a többi több tucat szakemberrel szemben – akiket valószínűleg addig manipulált, főként pénzzel Dee Dee, hogy elvégeztek számtalan, felesleges beavatkozást – ő legalább a háziorvosnak jelezte kétségeit.
Ahogy Gypsy egyre idősebb lett, rettentően zavarta anyja folyamatos kontrollja és elkezdett kételkedni saját betegségeiben. Dee Dee nem engedte hogy barátkozzon, így létrehozott egy álneves Facebook-fiókot, amin keresztül legalább a szomszéd lánnyal kommunikált, aki nem is sejtette, hogy Gypsyvel majdnem egyidősek.
Gypsy ma, a börtönben.Gypsy ekkortájt, 2014-ben próbált meg először megszökni otthonról. Egy nála idősebb férfi segített neki, akit egy rendezvényen ismert meg. Miután megszökött, kiderült, a férfinek van Dee Dee-vel közös ismerőse, akik tájékoztatták az asszonyt Gypsy hollétéről. Dee Dee, miután hazavitte Gypsyt, nagyon megverte, majd az ágyához bilincselte, a szobája kilincsére pedig csengőt rakott, hogy hallja, ha mégis véletlenül megszökik. Kalapáccsal összetörte laptopját, így Gypsy teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal.
Amikor a szorítás enyhült, Gypsy egy éjszaka magához vette anyja laptopját. Így ismerkedett meg egy keresztény társkereső oldalon Nicholas Godejohnnal. Az aspergeres fiatalnak egy év chatelés után vallotta be, hogy gyanítja, semmilyen betegsége sincs. A fiú addigra szintén megosztotta minden furcsaságát a lánnyal, amire Gypsy, állítása szerint nem volt vevő, de nem akarta elveszíteni. Nicholas azt mondta, több személyiség lakozik benne, van egy Victor nevű alteregója, aki szereti az erőszakos szexet. Így Gypsy is kreált egy karaktert, ami passzolt Victorhoz és különböző provokatív képeket küldött a fiúnak.
Gypsy megpróbálta anyjának bemutatni a fiút, aki Wisconsinból Springfieldbe utazott. A terv az volt, hogy egy moziban véletlenül belé futnak. Így is történt, ám anyja nem volt vevő Nicholasra, és lányát is jól megpofozta, amikor látta, hogy szóba állt vele. Gypsy ebben a moziban, a mosdóban vesztette el szüzességét Nicholasszal.
Gypsy ezután, állítása szerint nem látott más kiutat, minthogy anyját el kell távolítani az útból, különben sosem lesz szabad. Úgy döntött, megkéri Nicholast, ölje meg helyette. Így is történt, a borzalmas mészárlás alatt Gypsy a fürdőszobában volt, és ahogy hallotta anyja szenvedését vissza akarta vonni az egészet, de már késő volt.
A nyomozás során a közvélemény utálata először Gypsy felé irányult, aki megölte szerető anyját. Az ismerősök nem hittek a szemüknek, amikor a lány kerekesszék nélkül besétált a tárgyalóterembe. A kép tovább árnyalódott, amikor lassan kirajzolódott a teljes történet, azaz hogy Gypsy súlyos bántalmazás áldozata.
Minden körülményt figyelembe véve 10 év börtönbüntetést kapott. Tettestársa, Godejohn még a tárgyalására vár. Ő várhatóan nem ússza meg kevesebbel mint életfogytiglani börtönbüntetéssel.
Gypsy most azt mondja, sosem volt olyan boldog mint a börtönben. Kivették a szondáit, ehet, megnöveszthette a haját, beszélhet emberekhez.
Mást kínzok, hogy felhívjam magamra a figyelmet – a helyettesítő Münchausen-szindróma
Az esetet tanulmányozók szerint az elképesztő történet mögött egy ritkán diagnosztizált ám létező pszichiátriai betegség húzódik.
A Műnchausen-szindrómában szenvedő ember folyamatosan felveszi a betegszerepet, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet. A betegséget elsőként Richard Asher írta le 1951-ben, aki a kitalált kalandjairől híres Münchhausen báróról nevezte el a kórképet. A betegségnek súlyosabb fajtája, amikor a beteg nem csak szimulál, de képes magában kárt is tenni azért, hogy kórházi, orvosi ellátásra szoruljon.
A Münchausen-szindróma fordítottja, a helyettesítő Münchausen-szindróma (Munchausen syndrome by proxy) amiben főként nők szenvednek. Ebben az esetben a beteg az általa gondozott, főként idősekben és még gyakrabban gyerekekben tesz kárt, enyhébb esetben eltúlozza vagy kitalálja a betegségét azért, hogy az áldozat még inkább az ő segítségére szoruljon, ő pedig fürdőzhessen mások sajnálkozásában és elismerésében, amiért önfeláldozóan gondozza. Sokan közülük, pont ezért, segítő szakmákat választanak hivatásul.
Van amikor a Münchausen és a helyettesítő Münchausen egymást követik egy betegnél. Egyik legismertebb példa erre a brit sorozatgyilkos, Beverley Allitt esete.
Beverley AllittAz 1968-ban született nő már gyerekkorában furcsán viselkedett: csak azért, hogy foglalkozzanak vele, sokszor bekötözte kezét vagy lábát, és azt mondta, megsérült. Tinédzserkorában szándékosan kárt tett magában azért, hogy az orvosok komolyan vegyék a panaszait. Allitt tizenhat éves volt, amikor ápolónői kurzusra jelentkezett a Gratham College-be. Rossz eredményei ellenére, a súlyos munkaerő hiány miatt felvették a lincolnshire-i Grantham and Kesteven Kórházba, ahol a gyermekosztályon kezdett dolgozni.
Allitt nem sokkal munkába állása után gyilkolni kezdett. Első áldozata a hét hónapos Liam Taylor volt, aki egy nem súlyos fertőzés miatt került a kórházba. A nővér megnyugtatta a szülőket, hogy a gyermek jó kezekben van, menjenek haza pihenni. Másnap reggel, amikor visszatértek, Allitt közölte velük, hogy éjjel légzőszervi komplikáció lépett fel a kicsinél, de neki köszönhetően már jól van. A nő nem sokkal később újra egyedül maradt a fiúval, akinek az állapota rohamosan romlani kezdett. Liam szívleállás következtében súlyos agykárosodást szenvedett, és már csak gépek tartották életben. A szülők kérték, hogy gyereküket kapcsolják le a gépről, és hálálkodtak a kedves nővérnek, amiért annyit segített. Liam halála után két héttel egy 11 éves fiú hunyt el Allitt műszakja alatt. Ebben az esetben is természetes halált állapítottak meg, amelyet a gyerek epilepsziája okozott.
A viszonylag enyhébb betegséggel érkező, majd a kórházban súlyosbodó állapotú gyerekek száma hétről hétre növekedett. A történtek végül egy orvosnak lettek gyanúsak, aki kihívta a rendőrséget. Többhétnyi vizsgálódás után a nyomozók kiszűrték, ki az, aki minden érintett gyerek mellett ott volt. Kiderült, hogy a Allitt maga adta be a sokszor halált okozó injekciókat, hogy utána a megmentő szerepében tetszeleghessen. 1993 májusában négy szándékos emberölésben és kilenc emberölési kísérletben a bíróság bűnösnek találta, harminc évet kapott. Az eset után a szóban forgó gyermekosztályt örökre bezáratták a helyi hatóságok.
Magyarországon is nagy port kavart F. Tímea esete, aki 2001-ben hét idős embert „segített a túlvilágra” morfinnal vagy Seduxszennel kevert káliuminjekcióval. Azt állította, hogy nem bírta nézni a szenvedésüket, ezért követett el „eutanáziát”. Tetteiért tizenegy év fegyházbüntetést kapott, de jó magaviseletéért kilenc év után szabadult. Az egyik bulvárlap 2014-es értesülése szerint műkörmösként dolgozik.
