Mátyás Győző: Szőcs Géza csodálatos versének margójára

2017. szeptember 3. 08:54 - szerző: Mátyás Győző

E sorok szerzőjét nem titkoltan mindig felvillanyozza, ha esztétikai kérdésekről, kultúráról elmélkedhet. Művészetről, ami „a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.”. És különös örömmel tölti el, ha végre olyan alkotást méltathat, amelyről már születése pillanatában, mondhatni hic et nunc is tudható, hogy ércnél maradandóbb mű lesz. És nem lehet kérdés, hogy most ilyen kivételes pillanatnak lehetünk részesei, mert Szőcs Géza: Miniszterek érkeznek a kormányülésre című opusza vitathatatlan remekmű. Megérezhették ezt a különböző internetes portálok is, mert úgyszólván egymás site-jairól kapkodták el a nagy ívű költeményt. Terjedelmi okokból sajnos nincs módunkban idemásolni e halhatatlan mestermű egészét, de úgy gondoljuk, az idézendő részletek is igazolni fogják elragadtatásunk jogosságát.

Külön kiemelnénk, hogy a vers a közéleti költészet mostoha sorsú műfajában született, s azt mintegy radikálisan meg is újítja. Sajnálatos, hogy más írók, illetve más művészeti ágak képviselői mennyire elhanyagolják, sőt egyenesen ábrázolásra méltatlannak ítélik a közéleti témákat. E tekintetben a képzőművészek üdítően avantgard kivételek, gondoljunk csak például Dr. Máriás vagy Tereskova művésznő politikai portréira, amelyekről természetesen meg is emlékeztünk e rovatban. Ugyanakkor fájóan nélkülöznünk kell az olyan műveket, mint mondjuk, az LMP választmánya megvitatja Paks 2. ügyét c. kantáta, vagy a Momentum színre lép c. oratórium.


Gálvölgyi János szavalja a verset az RTL Klub felvételén


Ezért is lelkesedünk annyira Szőcs Géza Kossuth-, József Attila-, és Babérkoszorú-díjas költő és exállamtitkár verséért, amely alkotás új irányt jelölhet ki az életműben.

Nem annyira formai újdonságával tűnik ki a páros és keresztrímet variáló költemény, mint inkább tartalmi radikalizmusával és a képalkotás merészségével.

Mindjárt a vers indításakor az első miniszter mini portréját felvillantó sorok meglehetősen bizarr képpel operálnak:

Nyakában cséplőgép,
ki ez a vándor?
Karcagról indult.
Fazekas Sándor


A nyakában cséplőgépet cipelő alak szokatlan képe első pillantásra talán a termelési versekre hajaz, ám asszociatív módon idézi fel bennünk a felelősség súlya alatt görnyedő embert, ki az egész mezőgazdaság sorsának súlyát viseli vállán.

Még meghökkentőbb fordulattal él a költő a második portréban, némely felületes olvasóban talán azt a képzetet keltve, hogy egyenesen marhának titulálja a pénzügyminisztert.

kun pusztákon ürgemarha.
Terelgeti nyáját Varga


Megint csak a már-már a képzavarral „kacérkodó” újító szürreáliát kell kiemelnünk abban a jellemzésben, ahogy a Balatonnak, sőt a Genfi-tónak tócsányi lesz „az önképe”, „hogyha rájuk szól Trócsányi”. Igen a Balatonra, meg a Genfi-tóra, mint bamba ügyvédbojárra.

De a legtalálóbb ezekben a jellemzésekben, hogy a szerző a legtöbb minisztert nem jobbító politikai tetteik vagy elképzeléseik alapján méltatja – ilyeneket nehezen is találna – hanem egy-egy hírhedetté vált akciójukat társítja versbéli perszónájukhoz. Így találkozhatunk a Kézdivásárhelyre belovagló Semjénnel (mely kép óhatatlanul Ady eltévedt lovasát idézi meg bennünk), Rogán Tóni helikopterezése okán kerül a költeménybe, míg Lázár (utalás tétetik a lézerblokkolóra) nagyjából a hódmezővásárhelyi keménycsávó imázsát kapja.

Na és persze a vers leghangsúlyosabb helyén a legutolsó strófában feltűnik maga a miniszterelnök is. S ekkor mutatkozik meg leginkább a költő mesterségbeli tudása is, hiszen képes megjeleníteni ábrázolt alanyához való bensőséges viszonyát. A strófában ott van a már-már ájult tisztelet, hiszen a miniszterelnök megjelenésére szinte az egész világ elcsihad, sőt még a költői véna is elapad. Ugyanakkor a szerző megkockáztatja, hogy némi frivolitást csempésszen a jellemzésbe, azt írva, hogy Orbán „kobra-formán néz”. Tényleg merész kép, kevesen engedhetik ezt meg maguknak.

Csak ismételni tudjuk elragadtatásunkat, és egyúttal nyomatékkal ajánlanánk Kerényi Imre figyelmébe a Miniszterek érkeznek a kormányülésre című költeményt. A Nemzeti Könyvtár legújabb kötetének lapjain a helye!