Semmi nem hoz akkora társadalmi-gazdasági hasznot, mint az alapkutatások

2018. június 26. 18:07 - szerző: 168 Óra

Súlyos hibába esnek a politikusok, amikor azt várják el az alapkutatásban dolgozó tudósoktól, hogy jó előre mondják meg, milyen várható haszna lesz a munkájuknak. A döntéshozóknak azt kellene figyelembe venniük, milyen elképesztő hasznot hajtottak a 20. század folyamán az alapkutatások, amelyek kezdetben fölösleges, közpénzt pazarló luxusnak tűntek-tűnhettek. Ezt Eric Lander, Barack Obama korábbi amerikai elnök tudományos tanácsadója mondta. A matematikus-biológus 2015-ben tartott előadást a Nemzeti Matematikai Fesztivál díszebédjén, de a Magyar Tudományos Akadémia ismét megosztotta a tudós A csodagyár című előadását. Az MTA ezzel nyilván a kutatási szabadságát fenyegető kormánydöntésre reagál.

A tanácsadó előadásában arról beszélt, hogy a 2008-as pénzügyi-gazdasági válsághatásai még 2015-ben is érezhetőek voltak, és a kormányok világszerte megszorításokkal próbálták csökkenteni az államadósságot. Ennek eredményeképpen ragaszkodtak ahhoz, hogy amire közpénzt fordítanak, annak maximális legyen az eredménye. Ez az elvárás pedig az alapkutatást végző intézményeket is elérte olyan értelemben, hogy elvárták tőlük, hogy a fejlesztő kutatásokra, az ipar közvetlen támogatására koncentráljanak.

Lander szerint azonban, ha az alapkutatásoktól azt várjuk, hogy térüljenek meg a befektetett összegek, akkor a projektek végül elesnek a rendkívüli hozamoktól.

– Az alapkutatás alapvetően különbözik minden másfajta befektetéstől. Még mindig nem értjük igazán, hogyan működik, de rendkívüli dologról van szó: újból és újból azt tapasztaljuk, hogy az alapkutatás óriási, aránytalanul magas hozammal jár. Az alapkutatás teljesen átalakítja, jobbá teszi társadalmunkat, gazdaságunkat és honvédelmünket – mondta a tudós.

Példaként elmesélte, hogy

1993-ban néhány külföldi kutató 3,6 milliós ösztöndíjat nyert el egy virtuális könyvtár létrehozására. A projekten két egyetemista dolgozott, a munkájuk eredményéből született meg a Google, aminek 2015-ös piaci értéke 360 milliárd dollár volt.

– Tehát a csodagyárnak két alkotóeleme van. Az első alkotórész az alapkutatásba tett állami befektetés. Ennek közpénznek kell lennie. A magánbefektetők nem fektetnek be, ha nem lehet övék a befektetés teljes haszna, de az állam igen, mert az eredmény társadalmi haszon, és a gazdasági tevékenységből származó nagyobb adóbevétel formájában áll elő. A másik elem az olyan magánbefektetés, amely lehetővé teszi az alapkutatások eredményének kereskedelmi alkalmazását – hangsúlyozta Lander.

A tanácsadó szerint nem helyes az a gondolkodásmód, ha a hosszú távú alapkutatásra fordítható pénzt rövid távú befektetésekre csoportosítjuk át, mert az csak szerény megtérüléssel jár.

Ezért véleménye szerint nem a képviselőknek kell kiválasztaniuk a kutatási projekteket.

– Tehát hogyan kellene a pénzt elosztani? Nem szívesen mondom, mert elitistának hangzik, de a szakértők ízlésére és ítéletére kell hagyatkozni abban, mit kell tanulmányozni, kutatni. Egy demokratikus társadalomban nehéz kimondani, hogy a helyes választ akkor kapjuk meg, ha a szakemberekre hallgatunk. Nem szívesen mondjuk ki. De ez a helyes válasz – mondta.