Lonsdale, aki nem ő volt

„Itt jártam, itt harcoltam” – 1945 májusában a Vörös Hadsereg sok más katonájával együtt Konon Molody főhadnagy is bevéste nevét a frissen elfoglalt Reichstag falába. Az akkor 23 éves fiatal tiszt elmondhatta magáról, hogy már Berlin bevételét megelőzően is nem mindennapi akciókban volt része. Königsberg ostromakor például, amikor a szovjet csapatoknak „nyelvre” volt szükségük, az ő ötlete nyomán és részvételével raboltak el a körülzárt porosz város nyilvánosházából magas rangú német tiszteket.

A Kaluga környékén született Konon Trofimovics Molody korán elveszítette apját. Édesanyja professzor volt, ennek ellenére csak keservesen tudta eltartani Konont és testvérét, ezért az akkor tízéves fiút kiküldte 1914 óta Amerikában élő nagynénjéhez. A San Franciscóban töltött hat év alatt a gyerek nemcsak az angol nyelvet sajátította el anyanyelvi szinten, hanem egy olyan világot is megismert belülről, amelyről szovjet kortársainak elképzelésük sem volt. Konon 1938-ban hazatért, és tanulmányait egy moszkvai középiskolában fejezte be. Nem sokkal később bevonult tényleges katonai szolgálatra, majd a Vörös Hadsereg katonájaként, tisztjeként végigharcolta a második világháborút.

Leszerelése után a külkereskedelmi akadémia kínai szakára iratkozott be, majd a tanintézet elvégzése után a kínai nyelv tanáraként ott is maradt, közben társszerzője lett egy oroszok részére kiadott kínai nyelvkönyvnek. A külföldet nem csak hírből ismerő, a háború alatt a felderítőknél szolgáló, az angol, a kínai és a francia nyelvet kiválóan bíró fiatalemberre felfigyelt – és hamarosan a soraiba fogadta – a hírszerzés.

A szovjet titkosszolgálat illegális munkatársaként 1954 elején hamis papírokkal érkezett Kanadába, majd megszerezte az 1943-ban tisztázatlan körülmények között elhunyt Gordon Lonsdale valódi iratait, és azokkal legalizálta magát. Ezek után egy évig az Egyesült Államokban élt azon a címen, hogy egy ottani egyetemen kínai nyelvet tanul, majd kanadai állampolgárként végre áttehette székhelyét Nagy-Britanniába, amely eredetileg is „kiküldetésének” a célországa volt. Londonban telepedett le, ahol természetesnek vették, hogy amerikai (egyben kanadai) akcentussal beszéli az angol nyelvet. A „Központtól”, vagyis a szovjet hírszerzés moszkvai központjától Ben (ez volt a fedőneve) azt a feladatot kapta, hogy jusson be brit katonai körökbe, gyűjtsön és továbbítson adatokat a nagy-britanniai angol és amerikai légi-, valamint haditengerészeti támaszpontokról, a tengeralattjárók nukleáris reaktorainak üzemeltetését célzó kutatásokról, továbbá a baktériumfegyver megteremtésére irányuló brit tevékenységről.

Mindezeken a területeken „Gordon Lonsdale” rövidesen jelentős eredményeket ért el. Angol barátai nemcsak közvetlen, barátságos fickónak, hanem az elit klubokba is bejáratos, sikeres üzletembernek ismerték. Több vállalatot alapított, ezek egyikében találták fel és kezdték gyártani azt az elektronikus zárat, amelyet egy brüsszeli kiállításon aranyéremmel jutalmaztak. Bankszámláján gyűltek a százezer, majd a millió fontok. Drága, elegáns gépkocsikon közlekedett, London közelében luxusvillát tartott fenn.

Rejtjelezett táviratait egy amerikai–új-zélandi születésű házaspár – Maurice és Leontine Cohen – továbbította rádión Moszkvába. A házaspárt a keresztszüleinek nevezi Molody Szovjetunióban született fia, Trofim, aki nyugalmazott határőrtiszt, ma üzletember. Annak idején ugyanis apja az ő közvetítésükkel tudta meg, hogy fia született: a gyermeket egyik „szabadsága” idején nemzette odahaza maradt feleségével. Otthoni legendája szerint Molody Kínában tartózkodott tartós kiküldetésben.

A szovjet mesterkém lebukását óvatlanság – de nem a saját óvatlansága – okozta. Egyik leggyümölcsözőbb kapcsolata Harry Houton, egy brit haditengerészeti támaszponton dolgozó és ott titkos iratokhoz hozzáférő férfi volt. Ez az ember a többi között olyan dokumentumokat adott át Lonsdale-nek, amelyek alapján a szovjet mérnökök egyszerűen lemásolhattak hatalmas összegekért kifejlesztett, a NATO-ban rendszeresített berendezéseket, műszereket. A szovjet hírszerzés ezt bőkezűen honorálta, Houton azonban szórni kezdte a pénzt, amivel felkeltette a brit elhárítás gyanúját. Lebukását mégsem ez idézte elő, hanem a kapzsisága. Houton ugyanis egyidejűleg a lengyel hírszerzésnek is dolgozott. A lengyel titkosszolgálat egyik magas rangú tisztje 1961-ben az Egyesült Államokba disszidált. Korábban maga is kapott anyagokat Houtontól, és most kiadta őt az amerikaiaknak.

Michael Goleniewski, a lengyel tiszt históriája önmagában sem érdektelen. Hosszú ideig állította magáról – aminek sokan be is dőltek –, hogy ő II. Miklós cár kivégzésekor a csodával határos módon megmenekült fia, Alekszej cárevics.

Az amerikaiaktól kapott értesülés nyomán az MI5, a brit kémelhárítás szoros ellenőrzés alá vonta Houtont, és éppen akkor ütött rajta, amikor titkos anyagot adott át a szovjet hírszerzőnek. Molody mind rendőrségi kihallgatásakor, mind a bíróság előtt hallgatott. Amikor kémkedésért 25 év börtönre ítélték, a brit hatóságok inkább csak sejtették, semmint tudták, hogy a Gordon Lonsdale néven elítélt férfi szovjet hírszerző.

A hatvanas évek közepén, a viszonylagos enyhülés légkö-rében kelet-nyugati tárgyalások kezdődtek a lebukott hírszerzők kicseréléséről. A britek Lonsdale-t ajánlották fel a Szovjetuniónak cserébe a brit hírszerzésnek is „bedolgozó” angol üzletemberért, Greville Wynne-ért. Ezt a férfit Moszkvában azért ítélték el 8 évi börtönre, mert – mint kiderült – ő volt az összekötője Oleg Penykovszkij magas rangú szovjet titkosszolgálati tisztnek, aki viszont a briteknek kémkedett, és akit ezért később ki is végeztek.

Wynne 1962 októberében már éppen visszatérőben volt Moszkvából, amikor a szovjet kémelhárítás rájött, hogy valójában ki is ő. Útban hazafelé Magyarországon tartózkodott, amikor a KGB megkeresésére a magyar hatóságok Budapesten őrizetbe vették és kiadták Moszkvának. (E sorok szerzőjének akkor fel is tűnt, hogy miért vesztegel hosszú napokig egy brit rendszámú, jobbkormányos gépkocsi a Lenin körúton, a Dob utca sarkán.)

A Nyugat-Berlint az NDK-tól elválasztó Havel folyó hídján, a Glienicker Brückén 1964 áprilisában Konon Molodyt kicserélték Greville Wynne-re. A szovjet hírszerzőt, akit ezredessé léptettek elő, az elöljáróin kívül hosszú szalmaözvegységre kárhoztatott felesége várta Kelet-Berlinben.

Ugyanitt, a „kémek hídján” zajlott le két évvel korábban a jóval híresebb csere, amikor Abel ezredes ballaghatott át keleti, Gary Powers, a lelőtt U–2-es amerikai kémrepülőgép pilótája pedig nyugati irányban a hídon.

1990-ben a szovjet posta sorozatot adott ki a múlt jeles hírszerzőiről. Az ötkopejkás bélyegről Konon Molody mosolyog a filatelistákra. / Kulcsár István