Leng az inga

Megünnepelte Kiriákosz Micotákisz miniszterelnöki kinevezését a mértékadónak tartott globális média. Azt hangsúlyozták már az első cikkekben, hogy az 51 éves politikus az amerikai Harvard és Stanford Egyetemeken szerzett diplomát, dolgozott nagy nemzetközi bankoknál is, mielőtt, követve családjának hagyományait, politikai pályára lépett hazájában. Reformistának és a görög gazdaság számára egyedüli megoldásnak állítják be a politikust, aki kampányában adócsökkentést ígért, valamint azt, hogy visszahozza Hellászba a külföldi befektetőket. Radikális átalakításokat hirdetett, a társadalombiztosítás, a felsőoktatás és az egészségügy részleges privatizációját.

Annak ellenére győzött ezzel a programmal, hogy a görögök mélyen hisznek az erős és mindenre kiterjedő államban, mert a tízéves válság változtatott a szavazói mentalitáson. Kampányígéretei közé tartozott az is, hogy eléri Görögország hitelezőinél a szigorú költségvetési elvárások enyhítését. A büdzsétől a hitelezők 3,5 százalékos többletet várnak el. Micotákisz szerette volna, ha ezt egy százalékkal csökkentik, hogy kormányának több tartaléka legyen a gazdaság fellendítéséhez.

A jelek szerint az engedményt nem kapja meg, a jobbközép kormánynak sincs más útja, mint amelyen baloldali előde is haladt, s amelyet az EU-val és a Nemzetközi Valutaalappal jelöltek ki. A takarékossági előírások megkerülhetetlenek, az új kormánynak neki kell rugaszkodnia, hogy növelje bevételeit, elsősorban az adóelkerülés hagyományainak és hírhedt görög trükkjeinek felszámolásával. Például a görög hajótulajdonosok hagyományosan nem adóztak. Amikor Cíprasz hatalomra került, bejelentette, véget vet ennek az állapotnak. A csődbe került ország dúsgazdag hajótulajdonosai birtokolják az EU tankhajó- és tömegáruszállító flottája kapacitásának több mint a felét – írta az Ekathimerini elektronikus kiadása. A kormány az idén februárban végre elérte, hogy a hajózási cégek az eddigi önkéntes befizetéseket osztalékadóval váltsák fel, és befizessenek a költségvetésnek évi 75 millió eurót. A hajózás a turizmus mellett a második legfontosabb iparág.

Egyelőre nem látni, hogyan lesz képes új lendületet adni a gazdaságnak a hatalomba visszatérő Új Demokrácia. Mindenesetre lesz mire építenie, a baloldali kormány vezetése alatt Görögország elkezdett talpra állni. A veszteségek azonban nagyok és tartósak, az ország hét év alatt elveszítette nemzeti jövedelmének 28 százalékát. Az egyik legnagyobb vesztesége a társadalomnak a jól képzett fiataloknak az országból való távozása volt. Ennek egyszerű magyarázata volt: az ifjúsági munkanélküliség elképesztő, 50 százalékos mértéke a válság kezdetekor. Az elvesztett képzett fiatalok száma meghaladja a négyszázezret.

A baloldali kormány vereségét a mértékadó elemzők egy része a gazdasági populizmus bukásaként értékeli. Emlékeztetnek, hogy a májusi EP-választások előtt Aléxisz Cíprasz miniszterelnök bejelentette, hogy jelentős adócsökkentésekkel és a legszegényebb nyugdíjasoknak szánt évi félhavi nyugdíjösszeggel ismeri el a görögök kitartását, amelyet a tíz éve tartó pénzügyi válság és megszorítások alatt tanúsítottak. Az élelmiszerek áfáját 24 százalékról 13-ra, az energiaárakhoz csapott áfát 13-ról 6-ra csökkentette. Csökkentették két százalékkal a szállodai szolgáltatások adóját is, Görögországnak a turizmus a legfontosabb bevétele.

Cíprasz bevetette ugyan ezeket a választás előtti enyhítéseket, hogy erősítse esélyeit, de az elmúlt években fegyelmezetten követte a bankok és nemzetközi elemzők tanácsait. Utólag összefoglalva a baloldali szocialista kormány működését, elmondható, hogy következetesebben hajtották végre a megszorító intézkedéséket, mint elődei, a „régi pártok”, az Új Demokrácia konzervatívjai és a szocialista Pánhellén Szocialista Mozgalom, a Paszok. Tavaly bejelenthették, hogy Görögország kilép a hitelezői által ellenőrzött állam státuszából. Véget ért a görög költségvetésnek a „trojka” általi felügyelete.

Ez visszaadhatta a görögök elvesztett önérzetének egy darabját, de nem jelenthetett teljes megkönnyebbülést a költségvetésnek és a társadalomnak. A görög állam adósságterhe továbbra is kétszerese az EU-átlagnak, sok-sok év kell még ahhoz, hogy ezt ledolgozzák. A Sziriza-kormány saját korábbi programjával és a 2015-ös népszavazás felhatalmazásával ellentétesen elfogadta a hitelezőket képviselő „trojka” feltételeit, és ezzel az időlegesnek vélt megszorításokat állandósította. Így átvezette a görögöket a visszaesés sivatagjának nagyobb felén, de ki nem kerültek belőle.

A fellendülés Kánaánjáig nem értek el, sőt bele is buktak ebbe a politikába. Mit értek el? A munkanélküliség az öt évvel ezelőtti 28 százalékról 19-re csökkent. Az életszínvonalat pozitívan befolyásolja, hogy visszatértek a turisták. Majdnem hatvanezer, főleg közel-keleti és afrikai menekült Hellászban rekedt ugyan, de évek óta nem érkezik újabb migrációs hullám. Nyilván ezzel is összefüggésben van az, hogy a Sziriza kormányzása alatt visszaszorult a görög neonáci párt, az Arany Hajnal, a mostani választáson ki is esett a parlamentből.

A négyéves frontkormányzás után Cíprasz pártja nem tűnt el a politikai süllyesztőben a régi baloldalhoz hasonlóan. A parlamentben a legnagyobb ellenzéki párt, miközben a Paszok utódpártja csak hét százalékot kapott. Nem csak a gazdasági nehézségek okozták a Sziriza bukását. Hozzájárult a népszerűségvesztéshez az úgynevezett Preszpa-megállapodás is. Ebben Cíprasz és macedón kollégája, a szociáldemokrata Zoran Zaev megegyzett a két ország közötti vitás kérdések rendezésében.

A szomszéd ország a nevét Észak-Macedóniára változtatta, és eltüntetett a közterekről néhány olyan jelet, amely felettébb irritálta a görögöket. Demonstrálták, hogy nem tartanak igényt az északi görög Macedónia tartományra. Cserébe Athén nem blokkolta tovább az észak-macedón NATO-csatlakozást és az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ennek ellenére hatalmas nacionalista tüntetések voltak az alku ellen mindkét államban, ez a lépés is gyengítette Cíprasz hazai bázisát, miközben elismerésözönben részesült a külföld részéről. A pályája kezdetén veszélyes baloldali populistának minősített politikust az EU vezetői kiemelkedő államférfiként ünnepelték, és még ma is annak nevezik. Azt latolgatták a világsajtóban az elmúlt hetekben, hogy esetleg esélyes lehet jutalomként valamilyen EU-funkcióra. A globalizációellenes baloldal, ahonnan Cíprasz kiemelkedett, elégedettséggel szemléli bukását. A görög politikust beszívta a nemzetközi nagytőke és politika világa, és ezzel az ügy árulója lett – írják.

A 2008-as válság az addigi baloldali váltópártot alaposan megtépázta, a Paszok ma már csak romjaiban létezik. Az Új Demokrácia is súlyos veszteségeket szenvedett, hívei részben elhagyták a válság éveiben. A konzervatív társadalmi bázis azonban kitartott. Feltehetően visszatért a párthoz az az antikommunista réteg, amely az előző választásokon az Arany Hajnal neonáci pártra vagy más újkonzervatív erőkre szavazott. Cíprasz felvetette a görög ortodox egyház és az állam szétválasztásának ügyét, amit az Új Demokrácia ellenzett, erős egyházi támogatást szerzett a választásban. A macedón névválságban pedig Micotákisz radikálisan lépett fel, s ezzel is visszaszerezhette a nacionalista szavazók voksait. / Miklós Gábor