Egy pillanat alatt börtön lett a luxushotelből – Változások Szaúd-Arábiában

2017. november 17. 20:56 - szerző: Miklós Gábor

Alighanem újabb Guinness-rekordot döntött Szaúd-Arábia azzal, hogy a rijádi Ritz Carlton Hotelt vizsgálati börtönné változtatta. A szálloda, amely addig magas színvonalú konferenciák helyszíne volt, és királyokat, elnököket szállásoltak el benne, most hercegeket és leváltott minisztereket, kormány-főtisztviselőket tud kényszerű vendégei között. A börtönné alakított luxushotel jelzi a helyzet paradoxonját: a rendszer megpróbál átalakulni, és szabadulna az örökölt struktúrából. Reformálná magát, de közben ragaszkodik a teokratikus monarchia modelljéhez.

A megújulás főszereplője a harmincas évei elején járó Mohamed bin Szalmán herceg, trónörökös. A szaúdi királyság családi birtok, amelyet az ultraortodox vallástudósok tekintélye legitimál. Egyszerre középkorias abszolút monarchia és ultramodern eszközökkel és hadsereggel ellátott dúsgazdag állam, a G20-csoport tagja. A két szent város, Mekka és Medina őreként központi helyet tölt be a másfél milliárdnyi muzulmán spirituális életében. Ez kötelesség, kiváltság és teher. Ráadásul a királyság mára belekeveredett a regionális háborúkba. Fő ellenfele Irán. A viszály sok évtizedes. A szaúdi monarchia és a sah országa között is feszült volt a kapcsolat, de az iráni iszlám forradalom óta a viszony még rosszabb. A Szaúd-Arábiában uralkodó szunnita vahhábi irányzat eretnekeknek állítja a síitákat. Az iráni ajatollahok pedig bitorlóknak vélik a szaúdi dinasztiát. Megbízottak révén háborúznak Szíriában. Jemenben a szaúdiak részesei a síita huti, Irán-barát lázadókkal vívott harcoknak.

Szaúd-Arábia elitje belháborút is folytat a saját síita lakossága ellen. Külső biztonságát az amerikai katonai szövetséggel garantálja, miközben a térség vezető hatalmának szerepére tör. A hazai hatalom, a nemzetközi súly az 1938 óta kitermelt szénhidrogénvagyon következménye. Szaúd-Arábia államként még százéves sincs. Nevét arról a 18. században feltűnt helyi nemzetségi vezetőről kapta, aki szövetséget kötött a vahhábi szektával. Ezzel legitimálta harcát uralma kiterjesztéséért a térséget uraló oszmánok és Egyiptom ellenében.

Az első világháború után kiebrudalták a szent városokból a Hasemita-dinasztiát, amelynek korábban a britek odaígérték Arábiát, ha felkelést indítanak a török birodalom ellen. Amióta pedig a geológusok felfedezték az ország kőolajkincsét, az Egyesült Államok nem engedi el a dinasztia kezét. A családnak tizenötezer tagja van, közülük kétezren tartoznak a belső körhöz. Ők azok, akik az államot irányítják, ők állnak a hivatalok élén, ők a fegyveres erők parancsnokai és ők a tulajdonosai azoknak a cégeknek, amelyek üzleteket kötnek az állammal. A királyi család tagjai jogosultak arra, hogy külföldi nagyvállalatokat képviseljenek Szaúd-Arábiában. Ők kapják a legmagasabb állami apanázst, a legrangosabb hercegek havi 270 ezer dollárt.

Az igazi nagy összegeket a kenőpénzek, a túlszámlázások, az üzleti trükkök hozzák. Különösen a védelmi és fegyverbeszerzésekben. Szaúd-Arábiában a törvénykezés alapja az iszlám jog, a saría, illetve a királyi dekrétumok. A belpolitika a nagycsaládon belüli alkukat jelenti. Ezért is nehezen értelmezhető a most létrehozott korrupcióellenes testület. A vizsgálati börtönné előléptetett Ritz Carlton a bizottság létrehozása után pár órával már fogadta a kényszerű lakókat. Olyan hercegeket és leváltott kormánytagokat, akiket különösen kirívó korrupciós ügyletekkel vádolnak. Ide tartozik a rijádi metró építése körüli túlszámlázás. Turki bin Abdullah herceg, Rijád volt kormányzója egy saját tulajdonában lévő céget bízott meg a metróépítés munkálataival, és utalta ki magának a túlszámlázott munkák árát. Felháborodást keltett a 2009-es dzsiddai árvíz ügye. Ott legalább száz áldozata volt a váratlan özönvíznek, mert nem épültek meg az egyébként kifizetett csatornák. A The Washington Post megszólaltatott egy azóta emigrált lapszerkesztőt. Jamal Khashoggi szerint mindenki tudott az ügyről, és senki sem szólt vagy írt egy szót sem.

A letartóztatottak közt volt „a világ leggazdagabb arabja” címmel büszkélkedő Al-Waleed bin Talal herceg. Vagyona főleg amerikai nagyvállalatokban, technológiai cégekben van, és tudott róla, hogy korábban bírálta a királyság gazdasági rendszerét és a korrupciós gyakorlatot. Letartóztatták Mutaib bin Abdullah herceget is, a korábbi király fiát, aki a Nemzeti Gárda parancsnoka is volt.

 

Mérséklődhet Oszama iszlámja?

A trónörökös kijelentette, hogy országa szakít a fundamentalizmussal, felszámolja a szélsőségességet és visszatér a mérsékelt iszlámhoz. Azt mondta, hogy az ország 1979. november 20. után tért le a helyes útról, amikor ezernél több szélsőséges síita foglalta el a mekkai szentélyt. Tény, hogy a szaúdiak adományaiból, részben állami pénzekből terjesztik világszerte a legkonzervatívabb szunnita tanokat, és támogatják a Nyugat-ellenes terrort folytató csoportokat. Az al-Káida alapítója a szaúdi Oszama bin Laden, és a 2001. szeptember 11-i merénylet végrehajtóinak nagy többsége szaúdi volt.

 

A mostani helyzetben a lakosság háromnegyede valamilyen módon biztonságos állami fizetésből él, és nem kell alantasnak számító munkát végeznie. Az főleg a dél-ázsiai vendégmunkások dolga.

De a közeljövőben tízmillió szaúdi lép be a munkaerőpiacra a Világbank szerint, és máris elég magas a munkanélküliség a fiatal nemzedék körében. A köznép körében egyre erősebb az elégedetlenség a dinasztia élősdi életmódja miatt. A szénhidrogén-bevételek, a felhalmozott tartalékok még működtetik az államot, de ez nem tart örökké. Mohamed bin Szalmán ezért is próbál új projektekkel előállni, felkészíteni a társadalmat a kőolaj utáni időszakra. A palotaforradalom előtt jelentette be, hogy az ország északnyugati részén gigavárost építenek, ahol technológiai cégeket és a szórakoztatóipar új központját helyezik el.

A királyfi nem szólt eddig sem női jogokról, sem képviseleti rendszerről. Ismerve, mennyire konzervatív a társadalom, milyen erősek a kiváltságok és a feudális alá-fölé rendeltségek, valamint az iszlám vallástudósok befolyása, nagy változásra nem lehet számítani. Ilyenkor lehetséges irány a külső ellenség kijelölése is. Ez hagyományosan Irán. Szíriában az utóbbi időben Irán védence, az Asszad-rendszer kerekedett felül. Jemenben patthelyzet van, melyet a lakosság szenved el: az ENSZ főtitkára szerint humanitárius katasztrófa fenyeget. De lehetséges komolyabb katonai konfliktus is, miután a jemeni síita erők egy iráni eredetű rakétát lőttek ki a rijádi repülőtér irányába. A szaúdi légvédelem lelőtte a rakétát, de a trónörökös háborús oknak nevezte a provokációt. Az öbölben, illetve Katar körül látszólag csend van, a szaúdiak továbbra is blokád alatt tartják a félszigetországot. Eközben új front nyílt, ezúttal Libanonban. Szaad Hariri, eddigi kormányfő szaúd-arábiai látogatása alatt jelentette be lemondását. Azt mondta, hogy az életét fenyegetve érzi a síita Hezbollahtól. A Hezbollah, Irán fő regionális alvállalkozója, tagja a kormánykoalíciónak, amelyet eddig a szunnitákat képviselő Hariri vezetett. Egyes feltételezések szerint a szaúdiak Hariri lemondatásával akarnak Libanonban új frontot nyitni. A libanoni kormányfő nagy építési vállalkozó, cége főleg Szaúd-Arábiában teljesített eddig állami megbízásokat. Libanonban azt állítják, Szaad Haririt a szaúdiak házi őrizetben tartják. Párthívei felszólították térjen haza. Kérdés, megteheti-e.