Mozgósítás lábon lövéssel

A megkésett ellenzéki kampány, a választóktól túlzó módon elvárt fegyelmezettség, valamint a pártok széttartó mozgósítása erősen befolyásolta, hogy az ellenzék miért veszített közel 900 ezer szavazót 2018-hoz képest. Összeállításunkban igyekszünk e technikai és stratégiai hibákat feltárni.

A Fidesz jövővíziója, narratívája és politikai eszköztára elég erős volt, hogy potenciális szavazótáborának mozgósításában elérje a plafont – minderre lehetett is számítani. Az ellenzéki választási vereség fő oka nem annyira a kormánypárti, hanem az ellenzéki oldalon keresendő – nyilatkozták egyöntetűen szakértők és ellenzéki bennfentesek. Míg a Fidesz táborát 1,8 millió stabil és közel 1 millió „inkább Fideszre szavazó” választó alkotja, az ellenzéknek együttesen 1,7 milliós alaptábora és mindössze 900 ezer még mozgósítható választója lett volna. Az eredményekből látszik, hogy az ellenzéki tartalék jelentős része távol maradt a választástól, vagy egyenesen pártot váltott.

A friss eredmények tükrében arra még lehetetlen vállalkozni, hogy kommunikációs szempontból értékelhető legyen: programalkotásban, üzenetekben mit és milyen mértékben rontott el az ellenzék, ám a mozgosítás kulcsát jelentő egyéb területeken komoly hiányosságok mutatkoztak. Ezek rávilágítanak: éretlen volt az Egységben Magyarország pártszövetsége, hogy következetes, egységes mozgósítást hajtson végre.

„A fővárosban szavazók száma jelentősen csökkent – több mint 6 százalékkal –, de fajlagosan is 2,47 százalékkal szavaztak kevesebben, mint 2018-ban. Ezzel szemben a 10 ezer fő feletti városok tudták növelni, valamint az aprófalvak tudták hozni a korábban megnövekedett részvételüket” – vezette fel lapunknak Kovalcsik Tamás, a Választási Földrajz szakértője az ellenzéki mozgósítás problémás területeit. Ebből adódóan az ellenzék jelentős számú szavazót nem tudott az urnákhoz vinni, akik korábban valamelyik ellenzéki pártra szavaztak. Még mindig a főváros és agglomerációja rendelkezik a legnagyobb részvétellel, de az olló zárul, az egykor inaktívnak tekintett kisebb településeken választásról választásra magasabb a részvétel, ami nagyrészt a kormánypártoknak kedvezett. Kovalcsik szerint például a balatoni településeken jóval alacsonyabb volt a részvétel, mint négy éve, amely már előre jelezte az ellenzék vereségét ezekben a kerületekben.

„A Fidesz olyan településeken tudott erősödni, ahol korábban is expanzióban volt” – fogalmazott lapunknak Kovalcsik Tamás, a Választási Földrajz szakértője. A falvakban közel kétharmados támogatottságra tett szert a kormánypárt,
a kisvárosokban ez az arány közel 60, a középvárosokban 52, a nagyvárosokban 49, a fővárosban pedig valamivel több mint 40 százalék. A kormánypárt főleg a szegényebb településen élők között tarolt.

Önmagában ellentmondás, hogy a rosszabb sorsú térségek szavaznak a regnáló kormánypártokra, ám a jelenséget Kovalcsikék a „felülről irányított társadalom” fogalmával magyarázzák. „Sok szavazó a társadalmi hátteréből hozott hátrányok miatt sem elég tájékozott a megfontolt választáshoz, ezért ők egy másik személy, egy helyi erős ember kérésére, utasítására fognak szavazni” – mondta Kovalcsik, utalva a Fidesz által megerősített falusi hatalmi struktúrára.

A felülről irányított társadalom jelensége magyarázattal szolgál arra is, hogy miért mutattak jelentős tévedést a választást megelőző közvélemény-kutatások. A tapasztalatok szerint minél szegényebb, hátrányos csoporthoz tartozik valaki, illetve minél kisebb településen él, annál kisebb a politikai integrációja. Ezeket a csoportokat el sem érik a közvélemény-kutatók, de ha sikerül is beszélni velük, a válaszok minősége értékelhetetlen a kutatásban. A kutatók alapvetésként kezelik, hogy amennyiben egy politikusnak vagy pártnak tíz százalékot nem meghaladó az ismertsége, az politikai értelemben nem is létezik. „Kitalált személyek, pártok ismertségére is rákérdezünk, hogy mérjük, hogyan hazudnak politikai ismereteikről a választók. A rosszul integrált, szegényebb rétegekben nemhogy a politikai aktorokkal, de a választás menetével sincsenek tisztában, tőlük értékelhető választ nem kaphatunk, így a kutatási eredményekben sem látszanak” – fogalmazott lapunknak egy, az ellenzéki kampányt tanácsokkal ellátó szociológus.

„Janiczak Dávid polgármester szinte semmit sem kampányolt Kiss Sándor mellett, noha Ózdon sok múlt volna a kampányon” – mondta egy helyi informátorunk. Ózd szerepe a Választási Földrajz szakértői szerint is igen komoly volt,
a korábbi ellenzéki szavazók fele szavazott Kiss Sándorra. Kovalcsik Tamás szerint az országos számokból is látszik, hogy a jobbikos bázisú kerületekben kevésbé szavaztak át az MSZP jelöltjére – mint az Kiss esetében látható volt Borsodban. Ezzel szemben a fővárosban ilyen jelenség nem volt kimutatható, például a Momentum és a DK tábora között nem volt ilyen ellentét.

Jellemző volt, hogy amilyen párt delegálta a helyi jelöltet, az a párt próbált jobban mozgósítani. Így történt a Békés megyei gyulai körzetben is, ahol Komáromi Zoltán, a DK egészségpolitikusa járt a kampányhajrában – egy korábban alapvetően jobbikos környezetben.

„Abban van valami, hogy a Jobbik és a baloldali pártok összeborulása megosztotta a szavazókat, elveikkel ellentétes választást vártak tőlük. Sokan nem feledték, hogy korábban náciztak jobbikosokat, vagy fordítva: vádolták a régi baloldali kormányzást” – nyilatkozta egy borsodi ellenzéki forrásunk. „Alapvető érdek, hogy együtt politizáljunk tovább ebben a választási rendszerben. Valahogy meg kell találni az ellentétek feloldásának módját, mert az nem tartható, hogy ellenzékiek támadják a közös helyi jelöltet” – mondta egy ellenzéki kampánytanácsadó. Ebben a széthúzásban, meg nem értésben sokan döntöttek a távolmaradás mellett.

Az ellenzéki kampány is alapvetően későn kezdődött, ezért nem tudták megismertetni, illetve elfogadtatni a jelölteket a választókkal – osztotta meg több forrásunk. „Az nem állapot, hogy decemberben kezdjük egyáltalán felmérni, milyen helyi problémái vannak az embereknek. Egy kampánykiadvány nyomdába adása előtt 15 percet kaptam, hogy utánajárjak az egyik nagyközség ügyeinek” – említette lapunknak egy helyi kampányfőnök.

Bár Jakab Péter pártelnök minden megszólalásában elutasítja, hogy a Jobbik szavazóinak nagyarányú eltávolodása döntően közrejátszott a történelmi vereségben, ezt az ellenzéki pártszövetség tagjai tényként kezelik. Márki-Zay Péter a választás másnapján osztotta meg, hogy egy hónappal a választások előtt egy belső felmérésük szerint a Jobbik szavazóinak kétharmada már elpártolt. Ezt ráadásul egy folyamat részeként írta le az ATV-ben, mondván: már az előválasztás utáni pár hónapban eltűnt a jobbikosok egyharmada az ellenzéktől.

A Jobbik a „néppártosodási folyamat” zárulásával magyarázza, hogy sikerült közel 250 ezer új szavazót behozniuk, ám ennek egyenes következménye, hogy a radikális jobboldali szárny levált a pártról. Az elmozgás bizonyítványa a választás eredményéből is kiolvasható. A Jobbik korábban nagyjából egymillió fős táborából rengetegen találtak otthonra a Mi Hazánk 320 ezresre nőtt közösségében. Ha a Jobbik saját mérlegét nézzük, a ki-be áramlás eredménye 70 ezerrel csökkentette a potenciális ellenzéki tábort. Azzal pedig, hogy a Mi Hazánk átlépte a parlamenti küszöböt, ez duplán ütött vissza a Jobbikra és az ellenzéki szövetségre.

Szembeötlő a békéscsabai körzet, ahol a 2018-as választási eredmények alapján is sok tartaléka lehetett az ellenzéknek.
A fideszes Herczeg Tamás alig száz szavazattal ért el jobb eredményt, mint az előző ciklusban, az ellenzék lemorzsolódása viszont felértékelte sikerét: Herczeg öt százalékkal jobb eredményt ért el.

A megyeszékhelyen a Jobbik korábban kifejezetten erős volt, négy éve Kocziha Tünde egyedül is képes volt begyűjteni a szavazatok 33 százalékát több mint 16 ezer vokssal – az ellenzék együttesen akár 49 százalékot is elérhetett volna. Az elmúlt vasárnap a jobbikos Stummer János azonban mindössze 1300 szavazattal szerzett többet a teljes összefogással a háta mögött, ami csak a voksok 39 százalékára volt elegendő. Közben a Mi Hazánk jelöltje, Gyebnár Dávid képes volt a szavazatok 6,73 százalékát begyűjteni.

A békéscsabai példánál maradva az is látszik, hogy még a Mi Hazánkhoz vándorolt szavazókkal együtt sem lett volna elegendő szavazata Stummernek, az elbizonytalanodó ellenzékiek távolmaradása önmagában eldöntötte volna a választást.

Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke szerint nem pusztán a Jobbiktól érkeztek szavazóik, hanem sok pártnélkülit is meg tudtak szólítani. Ezzel egybecseng a Választási Földrajz elemzése is: olyan alföldi választókerületekben, illetve településeken szerepelt országos átlaga fölött a Mi Hazánk, amelyik nem volt korábban tipikus jobbikos bázis.. A Mi Hazánk az Alföldön érte el legmagasabb támogatottságát, érdekes módon nem Csongrád-Csanád megye 2-es választókerületében, ahol elnökük, Toroczkai László indult, hanem Bács-Kiskun 5-ös kerületében, Kiskunhalason (9,6 százalék).

„A 2010 és 2014-es Jobbik-szavazattöbbséggel rendelkező települések és választókerületek most inkább a Fidesz elképesztő bővülésével jellemezhetőek” – hangsúlyozta lapunknak Kovalcsik Tamás a kormánypárt erősödésének egyik hátterét.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatói mérhetően hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenzék egyéni képviselőjelöltjei jobban szerepeltek az országos lista átlagánál. Mindez annak ellenére következett be, hogy valódi koordináció nem történt a politikai felek között, ráadásul nyílt kritikát is megfogalmaztak egymás irányába a felek: Márki-Zay Péter az MKKP-t a Fidesz egyik hatalmi eszközének tekintette, válaszul Kovács Gergely pártelnök az ellenzéki jelölt hibáiból űzött gúnyt.

Az MKKP támogatóinak végül jelentős része adta le voksát az esélyesnek gondolt ellenzéki jelöltre, míg listán már a törpepártra szavazott. Ez bár néhány százalékot jelenthetett az ellenzéki jelölteknek, döntő jelentősége néhány kerületben lehetett. Budapest 4. választókerületében Hajnal Miklós az egyik kutyapárti erősségben sokat köszönhet az átszavazóknak: az egyéniben induló Kovács Gergely számos helyen 3-4 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint az MKKP országos listája, ami egyértelmű átszavazást jelent. Érdemes hozzátenni, Hajnal Miklós a választás előtt taktikusan, sokkal megértőbb hangnemben kérte a viccpárt szavazóinak támogatását, mint Márki-Zay Péter. Budapesttel ellentétben országos viszonylatban ennek az átszavazásnak a mértéke mégis elhanyagolható volt, olyannyira alulteljesített az ellenzéki mozgósítás. Szembeötlő az is, hogy az MKKP támogatottsága közel 70 ezer fővel növekedett 2018-hoz képest, ami jó eséllyel az ellenzéki tömbből kiválókat jelenti.

A Válaszási Földrajz összesítése szerint a Kutyapártra listán szavazók a legnagyobb arányban Pest 2-es körzetében Szél Bernadettre szavaztak át. A legnagyobb arányban mégsem itt, hanem Tapolcán Rig Lajosra érkezett több szavazat egyéniben, mint az ellenzék listájára.

Az ellenzék jelöltjei 52 választókerületben jobb eredményt értek el az ellenzéki lista 34,7 százalékos országos átlagánál, 48 esetben rosszabbul teljesítettek, hat esetben közel hasonló szavazatarányt kaptak. Bár az eltérés nem óriási, mégiscsak azt mutatja, hogy az ellenzéki összefogás listája kevésbé volt vonzó, mint az egyéni jelöltek.

A lapunk által is bemutatott, korábban a billegők közé sorolt szombathelyi körzetben Czeglédy Csaba (DK) minimálisan teljesített jobban a helyi listás szavazatoknál, csakúgy, mint Horváth Jácint (DK) Nagykanizsán. Salgótarjánban Godó Beatrix (DK) viszont lényegesen jobban szerepelt: egyes szavazókörökben húsz százalékkal is többen szavaztak a fiatal könyvelőre, mint a közös ellenzéki listára.

A kifejezetten nyerhetőnek tartott egri választókerületben lehetőségeihez képest meglepően rossz eredményt ért el az Egységben Magyarországért: Berecz Mátyás nagyon hasonlóan teljesített az ellenzéki listához mérten (35,7 százalék). „Horn Gyula vagy Gyurcsány Ferenc egykori választókerületeiben is döbbenetesen alulteljesített az ellenzék” – fakadt ki egy helyi ellenzéki kampánytanácsadó. Elmondása szerint az ellenzék ekkora visszaesését nem lehet pusztán a Fidesz propagandájával magyarázni. „Tudatosan nem hívták Márki-Zayt kampányolni, mert elég aggasztó reakciókat tapasztaltak, ráadásul a miniszterelnök-jelölti előválasztáson is rosszul szerepelt” – fogalmazott egyik nógrádi forrásunk, mivel magyarázható, hogy az egyéni jelöltek sokszor jobban szerepeltek az országos listánál.

Megspórolnánk a kedves olvasóknak a közismert tényeket arról, hogy a választókerületek határai, a listaállítás szabályai, a levélszavazatok begyűjtésének módja, a külföldön élők szavazási lehetőségei vagy a kampányfinanszírozás ellenőrizhetetlensége hogyan rontotta az ellenzéki esélyeket. És akkor még csak a választási rendszer anomáliáira tértünk ki, a kormánypárti propaganda hatásai külön cikket érdemelnének.

Csupán egyetlen apróságot mutatnék be, milyen hatása van olyan lényegtelennek látszó változtatásnak, mint a szavazókörök összevonása. A Nógrád 1. választókerülethez tartozó Bátonyterenyén a lakosságszám változása, valamint a választás hatékonyabb lebonyolítása érdekében számos szavazókört összevontak, ami ellen már Cseresnyés István (Jobbik), egykori ellenzéki jelölt is szót emelt. Az ellenzék erősebb szavazókörei kerültek másik helyszínre, ami leginkább a helyi 2-es szavazókörben élőket érintette: hét kilométerrel távolabbi helyszínre kellett eljutniuk, ami az autóval nem rendelkezőknek komoly nehézséget okozhatott. Az összevont szavazóköri eredmények azt mutatják, hogy az ellenzék itt is kevesebb szavazót tudott mozgósítani. Lapunkhoz eljutott helyi beszámolók szerint utcai összeszólalkozások is kerekedtek abból, hogy a választás napján az ellenzék autóval próbálta segíteni a szavazóhelytől távolabbra került lakosokat.