Ja, te vagy a politikai! – Elkísértük Császy Zsoltot a börtönbe

Az utolsó napok mozaikszerűek. Az ember kapkod, SMS-eket ír, fellebbez, iratokat rendez. Visszakéri a zöld katonai hátizsákot. Vesz egy merülőforralót a Délinél. A tárolóban megkeresi a régi táskarádiót. Hét évvel ezelőtt ült Császy Zsolt előzetesben, de az akkori elem még működik. Hurrá! Kis dolgoknak is örül az ember. Laptopot viszont nem vihet magával. Tilos. A merülőforraló azért fontos, mert kerüli a „bévés teát”. Ez még a pártállamból származó paranoia, állítólag bróm mellékíze van.

Irány az orvos. Ultrahang, kardiológia, vérvétel. A szív dobog, de az ember nem húszéves. Ha baj van, a hatóság dönti el, hogy a delikvens szimulál-e. Ki kell pakolni a lakást, pont most. El- vagy kiadják. Nagy a rumli, nem is megyünk fel, az asszony berzenkedik ellene. Őt szegényt épp a férje bevonulása előtt operálják. Idelenn kávézgatunk. Tíz év történetét próbáljuk összerakni.

Fotó: Bazánth Ivola

Maga a vád a Magyar Nemzet cikkével indult. Azt kapta fel a nyomozó ügyészség, ami jogtörténeti unikum. Hogy 2009 második felében – amikor minden dőlt, omlott – az államigazgatás középszintjein már a Fidesz uralkodott, jól mutatja, hogy a sukorói beruházást a miniszterelnök, Bajnai Gordon is vizsgáltatta. Aztán beszállt, még TASZ-színekben Schiffer András is, akit Császy „igazságtételi strómannak” nevez. Ez régi, megcsontosodott gyűlölet. Az LMP kommentárja az ítélethez ma is keményen pattog: „Gyurcsány Ferencnek viselnie kell (kellene viselnie) a politikai felelősséget.”

De most itt ez a műtét. Császy végrehajtási halasztást kért. Első fokon elutasították, számított rá, visszakézből megfellebbezte. Valószínűtlen volt, hogy megadják, csak hát a megszokás. A legutolsó hét év fellebbezésekkel, fellebbezéskiegészítésekkel, kérelmekkel, megbeszélésekkel telt. A gyötrelmes igazsághajszolás mániává válik, már-már vallássá. Az ember paragrafusfüggő lesz, egy fellebbezés annyi, mint másnak a tüsszentés. Esténként iratokat szkennel, levelet ír, társaságban órákon át csak a perről beszél. A barátok meghallgatják, de kár tagadni, unják. Császy a múltban él. Hol rontottam el? Mi történt 2007-ben, amikor befektetési szándékkal megjelent Lauder úr? Még Orbánnal is vacsorázott Szadán, Martonyi János házában. Később a Gundelben is összejöttek.

– Ezt onnan tudni – magyarázza szenvedélyesen Császy –, hogy az volt az egyetlen alkalom, mikor az „akkori” Magyar Nemzet meglepő szimpátiával írt a tervezett kaszinóberuházásról.

Hogy jött össze ebből Tököl, két és fél év?

Maga az ügylet a Veres János–Bajnai Gordon-szálon (utóbbi volt a turisztikáért felelős miniszter) jutott a vagyonkezelőig. Ez önmagában baj volt, mert addigra a politikai környezet már elvadult, megérkezett a svájci frank- és az ingatlanválság. Jött a Jobbik, vonult a Magyar Gárda, lábra kaptak a régi legendák: „jönnek a zsidók és mindent felvásárolnak”. A Velencei-tó vidékét is beszaladgálták a fürge jobbikosok, egyeseket megfenyegettek: „nem engedheti meg ezt a szégyent Sukoró”. Aki a beruházást támogatta, annak a háza falára felmázoltak egy fekete Dávid-csillagot. A higgadt értékbecslés lehetősége egyre távolodott.

– Mindvégig volt a történetben egy antiszemita szál – magyarázza Császy. – De akkor még nem gyanakodtam. És nem is ez volt a döntő. A Fidesznek minden beruházás, pénzmozgás gyanús, amiben nem Orbán kezében futnak össze a szálak. A célpont egy percig sem mi voltunk, hanem Gyurcsány.

Az a vicc, magyarázza, hogy magát a befektetőt a tópart, a víz, a jó levegő cseppet sem érdekelte. Komplex turisztikai szolgáltatás volt a cél, de legfőképp egy nemzetközi repülőtér, hogy „az érdeklődő” közönség (érkezzen bár a Közel- vagy a Távol-Keletről) fél órával a landolás után megtehesse tétjét, és ott helyben tapsolja el a nyereményt. Ez olyan védjegy lett volna a hazai turizmusban, mint a Hungaroring.

– De ki emlékszik erre? Hagyjuk. A végén még belebolondulok.

A szemüveges jogász megtörli homlokát. Az utolsó nap ilyen. Fékeveszett rohanás, kapkodás.

Fotó: Bazánth Ivola

A jogerős ítéletet szerinte direkt a kampánynyitásra tartogatták, másrészt Tökölre kijön majd a teljes sajtó, így büszkén mondja: ő politikai fogoly. Ezt 2010-ben a cellatársak is elfogadták. „Miért vagy itt?” „Ja, te vagy a politikai!” Ehhez speciális szerelés is jár. Eldöntötte, mindvégig ragaszkodni fog a civil ruhatárhoz. Rabruha kétféle van, a pöttyös és a tyúklábmintás. Ő egyiket sem veszi fel. Bejelentkezett nála a Pesti Srácok, szeretnének videoanyagot. Ennek Császynál egyetlen feltétele van: nem szerepelhet fegyencruhában.

Ülünk a szitáló őszi napsütésben, a placcra kitett asztaloknál turistazsibongás. Császyt nem varázsolja el a hangulat, pedig ilyenben egy darabig nem lesz része. Lélekben már a cellában van. Az értelmiségi társaság a börtönben ritka. Manapság. Mert a Rákosi- és a korai Kádár-korszak valóságos intellektuális eldorádó volt. Vácott bármelyik pillanatban feltűnhetett a folyosón egy Göncz Árpád, egy Bibó István, egy Litván György, egy Déry Tibor.

– Tökölön más a társaság – sóhajtja a jogász. – Ez a NER-börtönök nagy hiányossága. De ebben is erősíteni fognak.

Egyelőre alá kell szállni az alvilágba, a legmélyebb népi rétegekbe. Autólopás, garázdaság, fű, lányfuttatás. És most már hűtlen kezelés, nagy értékre. De nem akarja elviccelni. Az önirónia valójában a kétségbeesést takarja. Be kell rendezni ezt az életet. Ha szerencséje lesz, fiataloknak taníthat jogot. Számolni kezdünk. Két és fél év az harminc hónap. Az egyharmadát felfüggesztik (harmadolják), marad húsz. A három és fél hónap előzetes megvolt. Marad tizenhat és fél. A többire kérhet hat hónap „reintegrációs őrizetet”.  Így marad tíz és fél odabent. A 2018-as labdarúgó-vb idejére, ha minden jól megy, kint lesz. Ez számít. Orbánnak is számítana. Kár, hogy az utolsó bíró azzal fenyegetőzött, bónuszként még szívesen elmeszelné magánokirat-hamisításért is.

Fotó: Bazánth Ivola

– Úgy érzem magam, mintha zártkörű társasutazáson lennék. Tizenhárom négyzetméteren három utastárssal.

Börtönben döntő kérdés a társaság. A külső kommunikáció lehetőségei végesek. Havi egy rokonfogadás (feleség, gyerek, szülő) egy órában. Hetente háromszor tíz perc telefon a hivatalos „rabmobilon”. A gyógyszerellátás is kétséges. Haverja, Ábel (szintén most vonul be) súlyos cukorbeteg, de nem tudja, hogyan fogja megoldani. A reggeli öt deka felvágott, tea. Az ebéd leves, mélyen a Knorr-szint alatt, és hozzá valami, mondjuk tökfőzelék. Jó alkalom a diétára, de a végelgyengülésre is. A kiegészítés modern technikával működik: egy garázsszerű rabraktárban megveszed „rabkártyával” a rabkaját. A kártyát kívülről tölti fel pénzzel a család.

– Előzetesben nehezebben teltek a napok – tűnődik Császy. – Celláról cellára dobáltak. Olyan volt, mint egy forgószínpad. Naponként cserélődtek a társak. Az egyik tégla, a másik haver. A legrosszabb arc is jobb, mint a szokatlan arc. Az ember biztonságérzetét akarták a mozgatással megtörni. Most, hogy az ügyészség leszállt rólam, könnyebb lesz.

Fotó: Bazánth Ivola

Az őrök, ha nem is mindig kellemesek, nem fenevadak. Tisztességesen magázódnak. Igaz, a neved helyett rabszámot mondanak. Három hónap alatt egyszer fordult elő, hogy Császyt fellökte egy provokátor.

Pintér Sándor vezette be a kényszer- vagy kötelező munkát. Császy szerint valószínűtlen, hogy kőfejtőbe viszik, de arra van esély, hogy ő kapálja majd L. Simon László szőlőjét. A birtok busszal nincs is messze, a költő-politikusnak élő szerződése van a büntetés-végrehajtással. A társ, Tátrai Miklós a munkavonalon jól járt, jelenleg csomagellenőr. Ezt Császy is díjazná.

A Császy családnak a politikában, s ekként a politikai perekben történelmi tapasztalata van. A rokonsághoz tartozott Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, „szegről-végről még Széll Kálmán is”. A közvetlen előd Császy nagybátyja, aki 1952-ben ült.

Fotó: Bazánth Ivola

Ma már kevesen tudják, hogy Császy Zsolt Bibó-kollégista volt. Az első „a nagy bandából”, aki a börtönig is eljutott. Mikor a kollégiumban a Fidesz-balhék kitörtek, Kövérékkel még azon poénkodtak, ki hány évet kap majd a komcsiktól. Neki, mint mérsékelt ellenzékinek, Orbánék két és felet jósoltak. A próféta szólt belőlük. Mikor a Fidesz bejutott a parlamentbe, Császy a frakció szakértőjeként dolgozott. Polt Péter jogi ügyekkel, Császy rendészeti, katonai kérdésekkel (többek között büntetés-végrehajtási ügyekkel) foglalkozott. Iróniával mondja: ez szerencse, hasznát vehette régi tudásának. Orbánnal 2010 augusztusában találkoztak utoljára. A Kálvin téren futottak össze. Orbán kiszállt a kocsiból, hogy kezet fogjon vele. Császy a kétharmadhoz gratulált. „Mi van veled? Család?” Két hét múlva Császyt letartóztatták.

Tökölön lassan múlnak majd a napok. A legtöbb rabnak van időűző mániája. Emez gyúr, a másik nyelvet tanul. Császy a legkomolyabban mondja: koreaiul akar megtanulni. Érdekes hely, pár éve járt ott. Dél, észak, aprócska zsarnok, nagy rakétatechnika. Hidrogénbomba.

– Mindenki látja: övék a jövő – mondja gunyorosan.

Fotó: Bazánth Ivola

A bevonulás reggelén esik. A fellebbezés elutasítva. A kis lakásban leragasztott kartondobozok, a dohányzóasztalon töltés alatt álló laptop. A körfolyosón négy dohányzó szomszéd, mindegyiknek most támadt rágyújthatnékja.

Tököl. A tágas parkolóban műanyag szalagok, öt barátságos rendőr esőköpenyben.

– Fél tízkor lesz egy kis ünnepély – mondja Császy. – Elbúcsúztatnak.

Így mondja: ünnepély. A parkolóban Iványi Gábor bibliai szakálla lengedez.

– Gondoltam, kijövök egy fél órára – mondja szégyenlős mosollyal a lelkész. Csak Császy késik, elakadt a kocsija a csepeli dugóban.

– Utálok a börtönből késni – gunyoros a jogász.

Esik. A gyülekező tüntetők behúzódnak a kerékpártárolóba. De jön Gyurcsány, egyszerre négyen rohannak rá: ATV, ECHO TV, HÍR TV, királyi Híradó.

– Ön markolja fel azt a harminc ezüstpénzt, amiért a sátánnak eladta a lelkét – mennydörgi a DK-elnök az ECHO-nak. – Vegye fel azt a harminc ezüstöt, örüljön annak, hogy valakit börtönbe zárnak, de ne felejtsen el vasárnap gyónni.

Fotó: Bazánth Ivola

Még mindig esik. Császy amerikai katonazsákja legalább 25 kiló. Egy dossziéban halom perirat. Ez végül, a nagy kapkodásban a csomagtartóban marad. Szemközt, a sárgásbarna fal felett három őrtorony, a kapu fölött csillagos uniós zászló.

– Ezek a fiúk kiállták a próbát, nem voltak hajlandók én rám vallani – mondja bűnbánó hevülettel Gyurcsány. Mellette Császy bólogat. Az ő beszéde prózaibb. Lényege így foglalható össze: ez van. Magyarországon a közszolgálati munka, be kell látni, veszélyekkel is jár.

A zárókép megindító. Császy a csomagtartóhoz lép, de rögtön hárman ugranak mellé. A málhazsákot Gyurcsány ragadja meg, ő a leggyorsabb. Iványi felragad egy szatyrot.

– Jó napot! – mondja egy szürke ruhás ember. – Szíveskedjék a pulthoz fáradni.

Nyílik az acélajtó, Gyurcsány ad egy puszit, megfordul, orcája fájdalmasan megvonaglik. Majd határozott léptekkel megindul a parkoló felé.