A düh és a harag meglepetést tud okozni a választáson | Netrix Media Systems

A düh és a harag meglepetést tud okozni a választáson

2018. március 2. 08:00 - szerző: Pungor András

Túltolta a Fidesz a negatív kampányt, olyan kommunikációt folytatott, amely kétségbe vonta a demokratikus választás pluralizmusát – mondja Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója a hódmezővásárhelyi választásról. Szerinte a düh, a harag az az érzés, ami nagy meglepetéseket tud okozni a választásokon: elviheti a szavazókat, még a bizonytalanokat is az urnákhoz. De Krekó Péter szerint a harag önmagában destruktív érzés, ha nincs mellette remény és eszköz, akkor nem ér semmit.

– Meglepte a hódmezővásárhelyi eredmény?

– Határozottan. De szerintem nem csak én, hanem Márki-Zay Péter is meglepődött. A választások előtt ugyanis azt nyilatkozta, hogy 49 százalékos eredmény már nagy siker lenne. Mintha készült volna egy elegáns, védhető vereségre. Az azonban gyanús volt, hogy a Fidesz nem rendezett eredményvárót, Lázár János pedig titokban adta le a voksát.

– Török Gábor politikai elemző azt állítja, látott olyan közvélemény-kutatási adatokat, amelyek hatvanszázalékos fideszes győzelmet jósoltak. Szociálpszichológusként miképp magyarázza, hogy éppen az ellenkezője valósult meg?

– A hódmezővásárhelyi választás rácáfolt két politikai toposzra: a Fidesz brutális előnyére és a választási apátiára. Úgy tűnik, nőtt a választói látencia, az ellenzéki oldalon sokan félnek elmondani a pártpreferenciájukat. Korábban ezt nem tapasztaltuk. 2014 előtt ha betápláltuk a közvélemény-kutatási adatokat a mandátumkalkulátorunkba, a választási eredményhez közeli adat jött ki. Két történet, az Elios-ügy és a Lázár Jánoshoz köthető kastély befolyásolhatta a választás végkimenetelét. De nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a Fidesz ezután elveszti az április 8-i voksolást.

– Vagyis nincs országos jelentősége a győzelemnek?

– De van. Nem mondhatjuk, hogy csupán helyi ügyről van szó. Hódmezővásárhely mindig fideszes város volt. Elios-ügy más városban is van, korrupció az egész országban tapasztalható, és a negatív kampány sem lokális jelenség.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Márki-Zay szerint inkább a fideszes arroganciából, a megfélemlítésből lett elegük az embereknek.

– Az biztos, hogy túltolta a Fidesz a negatív kampányt. A demokratikus választás pluralizmusát kétségbevonó kommunikációt folytattak: valaki vagy velünk van, vagy ellenünk, de ha ez utóbbi igaz, akkor fel kell lépni az illető ellen. A kormány kommunikációjának kilencven százalékát negatív üzenetek uralják, pedig tudnának pozitív dolgokról beszélni. A szociálpszichológiai szakirodalom bumeránghatásként írja le azt, ami Hódmezővásárhelyen történt: visszaütött a negatív kampány. Ha korrigálnak, a pozitív eredményekről kezdenek beszélni és békén hagyják az ellenzéket, akkor a helyzet változhat.

– Magas volt a részvétel: a bizonytalanok ébredtek fel vagy az ellenzéki szavazók aktivizálták magukat? Ha az előbbi az igaz, annak nagy jelentősége lenne.

– Nehéz szétszálazni. Mintha a Fidesz tábora zsugorodott volna. Biztosan jó volt az ellenzéki és a kormánypárti mozgósítás is, de a düh, a harag az az érzés, ami nagy meglepetéseket tud okozni a választásokon: elviszi a szavazókat, még a bizonytalanokat is az urnákhoz. Szerintem erről volt szó. Az is sokat számított, hogy egy független ellenzéki jelölt állt a fideszessel szemben. Ilyen eredmény akkor alakulhat ki, ha a korábbi kormánypárti voksolók átszavaznak rá.

– Márki-Zay saját bevallása szerint jobbikos buzdításra vállalta a jelöltséget. Győztes sajtótájékoztatóján ott volt Szabó Gábor pártigazgató, Vonáék szervező embere, de Márki-Zayt a kampányban segítették más ellenzéki pártok is. Ilyen széles összefogást talán még Veszprémben képzelhetünk el, de az ország más városaiban már kevésbé.

– Van még idő a visszalépésekre a választásokig. A Facebookon Zagyva György Gyula a koordináció mellett érvelt. Ez arra is utalhat: nem használhatjuk azt a korábbi logikát, hogy létezik választói averzió, a szavazók finnyásak, bizonyos pártokra nem adják le a voksukat. Ha sok szavazói csoportban él a lappangó harag, akkor az felülírja a korábbi beidegződéseket. Ha az ellenzék győzni akar, akkor az csak úgy lehetséges, ha egy jelölt áll a fideszes indulóval szemben. Most kétpólusú az ellenzék, balosra és jobbikosra oszlik. Nem akarom az esetleges szövetségkötés miatt felmerülő morális kérdéseket elbagatellizálni, de ha nyerni akar az ellenzék, koordinálniuk kell.

– Hogyan lehet feloldani az ön által említett morális dilemmát? Lapzártánkkor már látszik: az LMP gyomra bevenné a Jobbikot, az MSZP-é kevésbé.

– Most olyan időszakot élünk, amikor az álláspontok nagyon gyorsan változhatnak, és erősödik a nyomás a pártokon, hogy visszalépjenek egymás javára. Ironikusnak tartom viszont, hogy néhányan eufóriában vannak Márki-Zay győzelmétől, de elutasítanak mindenféle koordinációt azzal a Jobbikkal, amely segítette a jelöltet. Az is ironikus, hogy az a Jobbik, amely korábban az LMP-vel való koalícióról beszélt, most elutasítja a visszaléptetés lehetőségét is.

– Több ellenzéki párt sorsát is meghatározhatja a hódmezővásárhelyi választás. A Momentum például, ha visszalép a nagyok javára, még kisebb eséllyel juthat be a parlamentbe.

– Egy-két jelöltjük még bejuthat. Ez is nagy szó, ha a mostani közvélemény-kutatási adatokat nézzük, hiszen egy százalékon állnak.

– A választókban rejlő lappangó haragot hogyan tudnák az ellenzéki pártok a felszínre hozni?

– A harag önmagában destruktív érzés. Ha nincs mellette remény és eszköz, akkor nem ér semmit. A haragos szavazó nem finomkodik, változást akar. Úgy gondolkodik, mindegy, hogy ki, de valaki verje meg Orbán szervezetét. A Fideszt is a választói harag juttatta kétharmadhoz 2010-ben. De nyilván szükség van hatékony mobilizálásra. Veszprémben jól működött a politikai gépezet, a személyes jelenlét és a door to door kampány. Túl vagyunk azon az időszakon, amikor a médiában választást lehetett nyerni.