Nem túlélőtúra lesz, de a kis országok esélytelenek

Aki a vb-t élvezni akarja, de áttekinthetetlenül bonyolultnak, az öthetes programot túlzsúfoltnak, a résztvevők számát pedig túl nagynak találja, lélekben készülhet a még megterhelőbb folytatásra. A glóbusz legnagyobb sportszövetsége, a FIFA valószínűleg utoljára rendez 32 csapatos világbajnokságot. Mi, magyarok csöndes fájdalommal gondolunk a szolid, 16 résztvevős viadalokra, ahol valóban csak a sportág krémje szerepelt, és Magyarországnak bérelt helye volt. A FIFA vezetői 48, egyesek már 64 csapatos világbajnokságról álmodoznak. Így előbb-utóbb a magyarok is óhatatlanul kijutnak majd a vb-re. De az sem lehetetlen, hogy a vb önsúlyától omlik össze, mint a hatalmas birodalmak.

Az előkészületek részletei, jogi és céges útvesztői, a világcirkusz méretei így is kolosszálisak. Magyar szemmel a stadionépítés a leglátványosabb. Pedig a dolog egyszerű, kézikönyvméretű leírásban a FIFA mindent precízen szabályoz. Megszabja, milyen legyen a stadion mérete, a játéktér felülete, mi milyen technológiával épüljön, egymástól hány centire sorakozzanak a székek, mekkora legyen a VIP-páholy, hova kerüljön a tucatnyi Skype-boksz, hol helyezkedjenek el a drónok. Feltétel, hogy a parkolónak a közönség 15 százalékát kell kiszolgálnia.

A Puskás Stadion építői ezen a ponton komolyan spórolnak. A hetvenezres pálya mellé tízezer helyett hatszáz parkolóhelyet terveznek.

– A foci az ötvenes években indult el igazán a világsporttá válás útján – állítja Muszbek Mihály sportközgazdász. Az áttörést ebben is a tévé jelentette.

1954-ben a magyarok Rahn gólját, a hátralévő ötperces pánikot Szepesi drámai közvetítésében hallgathatták. Európában sok helyen már élőben látták. Öreg ciprusi ismerősöm mesélte, hogy a nicosiai kávéházban tenyérnyi képernyők előtt tolongott a nép. Később az utcán vitatták szenvedélyesen, hogy Puskás befejezés előtt lőtt gólja valóban les volt-e. Az első nagyobb mozgókép-összeállítás a berlini olimpiára datálódik. A háború után a legendás híradómozi a nagy hazai rangadókról kétperces, vágott összefoglalókat adott. A pályák mellett megjelentek az első műanyag reklámtáblák (Legnagyobb áruház, legnagyobb választék).

A modern reklámjogokat és természetesen a közvetítési jogokat – vagyis az igazi nagy pénzt – a FIFA akkurátusan magához is vonta. De hogy a reklám milyen szintű és megjelenésű, tartogat meglepetéseket. Muszbek Mihály meséli, egyszer járt egy meccsen, és családtagjai mosolyogva mondták, milyen jópofa volt a kapu mögötti háttérreklám.

– Miféle reklám?

– Hát az, amelyik a kapu mögött volt elhelyezve.

Akkor derült ki, hogy a hirdetés fizikai értelemben nem volt a stadionban. A közvetítő társaság a képbe applikálta.

Persze kérdés, milyen határig hamisítható a digitális valóság. Az új stadionépítési dizájn a kívánatos látványt is manipulálja. A lelátókra csavarozott széksorok a Fradi-pályán eltérő árnyalatúak (zöldek, világoszöldek, sárgásak, kékeszöldek). A látványemberek azt találták ki, hogy ebben a keverésben ott is élénknek látszik a lelátó, ahol nem ül senki sem. Előzetes tapasztalatok voltak. Az Újpest-pálya kontúros mély lilája a képernyőn ásít az ürességtől. A hangorkán vagy a hangorkán hiánya sem akadály. Pótolható az alákevert hangeffektusokkal, mint a tévés komédiák műnevetése.

Ha majd a játék is reprodukálható lesz (miért ne?), elmaradhat akár a meccs el is.

Kis túlzással Moszkvában efféle praktikákra talán szükség is lesz. Muszbek Mihály szerint az érdeklődés – az előzetes várakozásokhoz képest – kicsit mérsékelt. Olyan még nem volt a vb-történelemben, hogy a csütörtöki Oroszország–Szaúd-Arábia-nyitómeccsre az esemény előtti héten még 315 jegyet lehetett kapni. Jobb helyeken a nyitómérkőzés a jegyüzérek paradicsoma. Moszkvában nem fognak meggazdagodni a jegyüzérek. Az oroszországi jegyek ára 30 és 370 ezer forint között mozog. De ugyanez a helyzet a legtöbb csoportköri mérkőzés esetében is. A tizenegy stadion nézőszámait összeadva 2 millió 370 ezer jegy lenne, a múlt hétig a foglalások 89 százaléka telt be.

Az első döntő: 1930, Uruguay–Argentína 4:2

A sopánkodásba vegyül némi álszerénység. A vb-jegyek akkor is méregdrágák, ha a helyiek mélyen ár alatt kapják. Muszbek Mihály csodálkozik is: hogy engedheti meg mindezt a piaci szemlélet apostola, a FIFA. A rendezők mentségére szól, hogy a világban maga a jegybevétel egyre kevésbé döntő tényező. A futballüzlet lényege a reklám- és a közvetítési jogok eladása. Tetemes hasznot hoz a vendéglátás, a turizmus, a szolgáltató szektor.

Az arénahangulat imitálása a közelmúlt különös találmánya. Eddig úgy tudtuk, a vb-t egyre többen és többen nézik. A világbajnokságot egyszerre, egy időben (tévén és interneten) a Föld lakosságának negyede, 1,8 milliárd ember követi. Nem véletlen, hogy a vb-közvetítések díja a legdrágább közvetítési jog. Árai a brit királyi esküvőkéivel vetekednek.

– A korlátlan láthatóság lassan, de biztosan erodálja a nézőtéri közönséget, azt az élményt, hogy én, és csakis én, olyan esemény részese lehetek, amit az életben egyszer láthatok

– mondja a közgazdász. – De a modern futball követhetetlen, nonstop eseményfolyam. Minden nagy meccs után jön a következő, egy annál is nagyobb. Bajnokság után BL-döntő, utána klubvilágbajnokság.

A nézőszám csökkenése azért is nagy baj, mert nagyszámú közönség nélkül maga a játék fabatkát sem ér. Híres könyvének végén (Fociláz) Nick Hornby író és Arsenal-fődrukker definiálja „a jó mérkőzés” nyolc feltételét.

A legfontosabb: legalább negyvenezer néző.

Kell még, hogy a rovásunkra csaljon a játékvezető, de magát a meccset mégse csalja el, mert az megalázó. Szükségeltetik egy kis balhé, kakaskodás és lökdösődés, ami nem torkollik verekedésbe, de a nézőket felcsigázza. Kell a hangorkán, kellenek a csúf szavak, a maró dohányfüst, az indulatos kórusok. Ezek után jöhet a játék. Mindez így, együtt biztosítja a jó mérkőzés élményét. Nem véletlen, hogy első helyen Hornby azt a „legalább negyvenezret”, a nézőket említi.

Ez az, amit nem lehet állami eszközökkel garantálni. A világbajnokság rendezője formálisan a nemzeti labdarúgó-szövetség, mögötte áll az orosz állam. A FIFA-pályázat legfontosabb eleme az állami garancia, az ország gazdasági ereje. Oroszország kitett magáért.

Öt új stadiont építettek negyvenöt- és ötvenezer közötti befogadóképességgel, kettőt bővítettek, a többit részlegesen felújították. A két ász Moszkva és Szentpétervár, a hatalmas Luzsnyiki (nyolcvankétezer nézővel) és a frissen épített szentpétervári stadion hatvannyolcezer fővel. A teljes összeg forintban számolva a becslések szerint félúton lehet az 500 és az 1000 milliárd között.

Ha az épülő Puskás Stadion ebben a pillanatban 160 milliárdnál tart, az arányok reálisnak látszanak. A vb-k beruházási költségei egyre hatalmasabbak.

– Elmúltak azok az idők, amikor Helsinki olimpiát, Mexikó két éven belül vb-t és olimpiát is rendezhetett. Magyarországnak erre nincs esélye – mondja Muszbek.

Az ős-vb-t 1930-ban az első győztes, Uruguay 13 csapattal rendezte meg, egyetlen stadionban. Vb-rendezésre manapság kétféle ország vállalkozhat: erős diktatúrák és az igazán gazdag államok. Oroszország tökéletes választás volt.

A legnagyobb gond mégsem az építés, hanem a pályák „másodlagos hasznosítása”. Ebből a futball-vb-k jobban jönnek ki, mint az olimpiai játékok. Az uszoda végül is uszoda marad a nagy verseny után is. A tornacsarnok átalakítható vagy lebontható. A sydney-i arénát szinte azonnal bontani kezdték, és „megfelezték” a záróünnepség után. Szabvány rögbi- és ausztrálfoci-pályát csináltak belőle. Az olimpiai park területét pedig átadták a városi tereprendezésnek. De mit kezdhet egy hét nyelven beszélő futballstadionnal a külvilágtól (és Oroszországtól is) elzárt, különleges jogállású flottabázis, Kalinyingrád? Hány tatár jár tatárföld fővárosában, Kazanyban bajnoki mérkőzésre?

Gianni Infantino FIFA-elnök és Vlagyimir Putyin

Fotó: MTI/EPA

Sokat javított a részt vevő csapatok financiális helyzetén a szőrösszívűnek tartott FIFA. A harminckét résztvevő között 400 millió dollárt osztanak szét. A legtöbbet a döntőben elért győzelemért fizetik, 38 milliót, a vesztes 28 milliót kap, de a csoportkörből való továbbjutásért is jár nyolcmillió. A világbajnok összesen 74 millió dollárt kasszírozhat. Hogy valójában kik „a legnagyobb játékosok”, azt a FIFA új rendezési finomítása mutatja meg. Teljes körű biztosítást ad minden sportolónak. Nem fenyeget az a veszély, hogy a gólvágó sérülése miatt alkalmazóját (klubját, részvényesét, menedzserét) anyagi kár érheti. A Barcelona kártérítésben részesülne, ha Messi fél évre kiesne. Ez ősidők óta a globális versenyek és a profitra alapozott futballüzlet nagy ellentmondása volt.

Ehhez képest szinte semmiség a rendezők nagyvonalúsága, a jegyek mellé járó szurkolói kártya, ami egyrészt útlevélként működik, másrészt a városi tömegközlekedés használatára is feljogosít.

Amikor Moszkva elnyerte a vb-t, sokan aggódtak. Oroszország mégiscsak Oroszország, eleve feltételezi a borzalmas infrastruktúrát, a szörnyű utakat. Sz. Bíró Zoltán szerint húsz év alatt a két világváros mellett a vidék is hatalmasat változott. Rettegnie senkinek sem kell, ez nem túlélőtúra lesz. Az utak sokkal jobbak, a sportolók tiszta vizet ihatnak, a matracokban nem nyüzsögnek poloskák. Oroszország élhető ország.

A modern futball legnagyobb változása a véletlenek minimalizálódása. A kis országok esélytelenek.

A játék sokkal szervezettebb, s ezzel együtt gépiesebb. Ami furcsa, a legfegyelmezettebbek a valaha varázslatosnak tartott brazilok. A Messi-féle géniuszok ritkulása a korszellemet is tükrözi.

– A véletlen szerepének csökkenése sajnos a jövő útja – mondja Muszbek Mihály. – Üzleti szempontból ez a logikus. Vannak elit kategóriás csapatok és egyre kisebb futballtörpék. De a vb-re ők is kijuthatnak.

Persze maradt még hangulati tartalék a lokális „kis fociban” is. Muszbek a múltkor kiment a III. kerületbe, a Budaörs–Vác-meccsre. A nap sütött, a rántott húsos szendvics jó volt. Négyszázötven néző sütkérezett a fényben. A foci sem volt csapnivaló.