Farmer havonta egyszer

Reggel 6.30 és 9 óra között az Egyesült Államok a levegőből szemlélve megtelik sárga, mozgó pöttyökkel: közel 450.000 iskolabusz kel útra, hogy 24 millió – 6 és 18 év közötti – diákot a tanintézményekbe szállítson.

A köznyelv a buszokat „yellow limousine“-nak, sárga limuzin-nak nevezi. Utalva ezzel arra a luxusra, amelyben amúgy elnökök, királyok és filmsztárok részesülnek: a buszok sokszor közvetlenül a házajtó előtt állnak meg; de ha nem ott, akkor az utca sarkon, ami általában pár lépés. A szolgáltatás a szülök zsebét nem terheli, közteherviselésből finanszírozzák.

A „school bus“ fel van szerelve számos olyan dologgal, amivel más járművek nem: be- és kiszálláskor a vezető bekapcsolja a figyelmeztető lámpákat, amelyek pirosan villognak. Elől, a lökhárítóból, egy kar nyúlik ki, megakadályozván, hogy a gyerekek figyelmetlenül átszaladjanak a busz előtt. A jármű úttest felőli oldaláról egy illetve két stoptábla hajlik ki. Ha valaki most megelőzné a buszt, Texasban 1000 dollárra megbüntetnék.

Amerika-szerte népszerűek a napszínű buszok. Olyannyira, hogy sok hasonlatot is képeznek velük: Hogy csak a legaktuálisabbat említsük: Mekkora a Hubble teleszkóp? Mint egy „school bus“.

Amint megérkeznek az oktatási intézményekhez, külön bejáróba állnak. Akiket autóval fuvaroznak isibe, azok szintén egy erre kijelölt helyre gurulnak. Általában 20 perces sorbaállás és araszolgatás után – senki nem morog vagy türelmetlenkedik – elérik az autók a „drop off“, vagyis a kiszállás zónát, ami egyben a „pick up“ is, vagyis beszállás iskola után. Sok esetben a kocsik ajtajait reggel hetesek nyitják és a diákok mint királyok vonulnak az épületbe.

Azon kevesek, akik netán gyalog vagy kerékpáron érkeznek, szintén más ajtón jutnak be az intézménybe.

100.000 állami iskola

A közoktatás az USA-ban az egyes államok hatáskörébe tartozik, így eléggé eltérőek az oktatási törvények és a színvonal is: ami Virgina államban például négyesnek számít, az Texasban ötös. Egyöntetűen elmondható azonban, hogy az iskolakötelesség 16 illetve 18 éves korig terjed mind az 50 államban.

Közel 100.000 állami iskola (public school) létezik, melyet tavaly 50 millióan látogattak; 6 millióan valamelyik magániskolát részesítették előnyben, míg 1.5 millióan az otthoni tanulást (homeschooling) választották – derül ki az Amerikai Oktatási Minisztérium (U.S. Department of Education) 2008-as statisztikájából.

Oktatási fajták

Ami Magyarországon az óvoda, az Amerikában a „preschool“, iskolaelőkészítő. 3 és 5 éves korban járnak ide a csemeték. Houston környékén már ebben a korban elkezdik tanulni az abc-t és 20-ig számolnak.

Az iskolába lépés előtti évet németre keresztelték: „Kindergarten“, aminek viszont semmi köze a német ovihoz. Az amerikai változatban naponta 8-tól 15-óráig vannak itt a gyerekek, s már itt bevezetik őket az írás és olvasás rejtelmeibe.

Az általános iskolát (elementary school) hat évesen kezdik és ötödikes korukig tanulnak ott. Gyakoriak a 20-25 fős osztályok. Az írott betűkkel való írást ugyan tanulják, de nem forszírozzák használatát. A töltőtoll kihalt. Egy Michigan államból származó apuka ezt így magyarázza: „Régen használtuk, ma már nem divat, csak maszatol“. Igaz, ha helytelenül fogják.

Texasban nem tanítják meg a kisdiákokat, hogyan kell egy írószerszámot helyesen tartani, hogyan kell ülni olvasásnál, írásnál. Sokan fél fenékkel a széken ülve, karukra fekve, elfordított füzet mellett körmölnek; szó szerint, mert ceruzájuk hegyét vésik a füzetbe, az írószerszámot mutató és középső ujjuk közé préselve.

A felső tagozatnak jó néhány neve van: „middle school, intermediate, junior high school“. Ide tartoznak a 6., 7. és 8. osztályosok. „High school“ alatt a 9-12 osztályt értik, melynek elvégzésekor a „high school diploma“ jár. Egyfajta érettségi, ami viszont például Németországban még nem elegendő főiskolai-egyetemi felvételire.

Texasi sulibarangoló

Az USA 28. állama területileg hétszer akkora mint Magyarország, összlakossága két és félszer több. Jelenleg 300 ezren tanulnak otthon és 4.7 millióan látogatnak állami iskolát – mutat rá a „Houston Chronicle“ egyik cikke.

Tegyünk egy körutat két állami intézményben. Az egyik egy általános iskola League Cityben, másik egy „middle school“ Seabrookban. Az elsőben 1000 diák tanul, az utóbbiban 1200.

Mindkét épület előtt egy amerikai és egy texasi zászlót lenget a szél. Az iskolák szinte hermetikusan le vannak zárva. Csak az „office“-on, titkárságon, keresztül lehet belépni az épületbe, miután igazolta magát a látogató a jogosítványával, ami Amerikában a személyigazolvány szerepét is betölti. Az idegen kap egy ruhára ragasztható névtáblát, amit távozásakor – szintén csak a titkárságon keresztül – lead. A tanároknak és az iskolai személyzetnek állandóan viselni kell egy azonosító kártyát.

A szünetet meg kell érdemelni

A tanítás reggel nyolctól délután háromig tart. Reggeli bemelegítőként hangszórón keresztül bejátsszák az amerikai majd a texasi himnuszt. Az egész úgy hat, mintha mindenki Csipkerózsika-álomba merülne: aki addig mozgott, szinte lépés közben megdermed és a zászlókhoz fordulva szívre tett kézzel áhítatosan énekel; minden osztályban, folyósokon minimum két lobogó látható.

Az órák 45 percesek. Öt perc van arra, hogy osztálytermet cseréljenek és esetleg elrohanjanak a mosdóba.

Hatodikos fiunk iskolájában közölték az év elején: egy félévben hatszor lehet kikéredzkedni wc-re. Tízórai nincs; lányunk általánosában van, de nem számít szünetnek: a rágcsálás mellett dolgoznak.

Az ebédidő 20-30 perc, sok helyen ez az egyetlen pihenő a napi hét óra alatt. Még ezt is le rövidíthetik a tanárok, ha a gyerekek rendetlenkednek. Ehhez gyakran egy nyikkanás elegendő. Jellemző, hogy ilyenkor az egész osztályt büntetik. Sokszor hallani: „You have to earn your recess. It is a privileg“, a szünetet meg kell érdemelni, az egy privilégium.

Az ötödikesek hetente egyszer, pénteken, mehetnek ki 45 percre. „Ez volt a legszörnyűbb“, emlékezik vissza Jason Osborn egy skype-beszélgetés kapcsán. Jason jelenleg Írországban, Dublin közelében 6. osztályos.

Farmer havonta egyszer

Iskolája válogatja, hogy kell-e egyenruhát viselni. Van, ahol csak bizonyos napokon egy egyenpólót kell felvenni, van ahol szigorú előírások szabályozzák a ruhaviseletet. Pédául Seabrookban, ahol még az is meg van szabva, hogy hány zseb lehet a nadrágon és milyen szabású legyen. Szintén itt rendeznek havonta egyszer egy „jeans day“-t, azaz farmer-napot. Csak ekkor szabad hordani és ráadásul egy dollárt kell fizetni. Az így összegyűlt pénzt jótékony célokra fordítják.

A 2. részt