Színeváltozás

Gotham gonoszai valahogy mindig is izgalmasabbak voltak, mint a törvénytisztelő jófiúk. Nem véletlen, hogy tavalyelőtt maga Joker kapott önálló – szintén egy alternatív eredettörténetet bemutató – filmet Joaquin Phoenix címszereplésével, ami egy lélektani mélyrepülés volt a emberi elme nyomorúságába. A háromrészes és most gyűjteményben kiadott Harleen is hasonlóan mélyre visz, ezúttal képregény formában, jóval több teret engedve a pszichológiának.

Nem is lehetne ez másként, hiszen Joker tettestársa, szerelme, barátnője – vagy igazából nem is tudom, minek lehetne nevezni, annyira ambivalens ez a viszony –, Harley Quinn eredetileg maga is pszichológus volt. Dr. Harleen Quinzel néven tevékenykedett az Arkaham Elmegyógyintézetben, ahová a veszélyes bűnözőket zárják. Itt szeretett bele az egyik páciensébe: Jokerbe.

Harleen különleges helyet foglal el a Batman-univerzumban: nemcsak azért, mert ő az egyik legmarkánsabb női gonosz – Méregcsók és a Macskanő mellett, bár ez utóbbi megítélése kétséges, az előbbivel pedig nem véletlenül hozzák mostanság intim viszonyba a bohóclányt –, hanem mert viszonylag későn bukkant fel a karakter, ráadásul nem is a képregény lapjain. Először 1993-ban láthattuk a Batman animációs széria Joker szívessége című epizódjában. Csak viszonyításként: Jokerrel 1940-ben találkozhatott a közönség a Batman első lapszámában. De hiába ez a több mint ötven év, mostanra olyan egyértelműen összeforrtak, mintha mindig is együtt lettek volna (illetve azért vannak zökkenők a kapcsolatban, lásd a Ragadozó madarak című tavalyi filmet). Ennek a köteléknek a kialakulását mutatja be a Harleen.

A fiatal és ambiciózus pszichológus egy olyan teóriával áll elő, amelynek segítségével szerinte visszaszorítható lenne a Gotham utcáin dúló bűnözés. Kutatásaihoz meg is kapja a megfelelő támogatást, így bejut Arkhamba, ahol a már jól ismert főgonoszokkal cseveghet el. Harleen doktornő azonban felkészületlenül lép a pokolba: naivan, minden önismeret és lelki stabilitás nélkül könnyen manipulálhatóvá válik az ember. Márpedig épp ekkor érkezik az elmegyógyintézetbe az egyik legnagyobb manipulátor: Joker, aki lassú, türelmes ragadozóként az ujja köré csavarja a doktornőt. A folyamatot felerősíti, hogy ebben a sztoriban Harleen és Joker először nem Arkhamban, hanem egy utcai balhé során találkoznak, ahol a nőre fegyvert fogó férfi végül nem húzza meg a ravaszt. Harleen rémálmaiban már ekkor megjelenik a brutális bohóc, és bár kezdetben ezek még inkább rémképek, és messze állnak a szerelemtől, de a vonzalom már itt elkezd kialakulni. A mindig háttérbe szorított, szürke életvitelű nőt egy pisztolycső rántja ki a hétköznapokból.

Mindebből egy fertőző orvos–beteg viszony burjánzik, aminek kizárólag tragikus végkimenetele lehet. Valójában ez áll a történet középpontjában, és ily módon teljesen mindegy, milyen popkulturális múltjuk van a karaktereknek. Elsősorban ebben rejlik a Harleen zsenialitása: hogy képes levetni magáról minden korábbi réteget, annak ellenére is, hogy tudjuk, mi lesz a sztori végkimenetele. Harleen mint doktornő elbukik, ám a folytatá

Kb. 3080 karakter