Nekem az itt élőknek kell megfelelnem

Hogy áll most versenyben?

Kedvező a helyzet.

Korábban készített egy elemzést, amely szerint 18 budapesti választókerület mindegyikét meg lehet nyerni az országgyűlési választásokon, ha teljes az ellenzéki összefogás. Most az önkormányzati voksolás előtt összeállt szinte a teljes ellenzék. Ez segít?

Az a dolgozat még a Botka-időszakban készült, amikor ő volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Összehasonlíthatatlan az országgyűlési, az uniós és az önkormányzati választás. De hatnak egymásra. Akkor úgy gondoltam, ha az LMP kimarad, akkor is 16 hely nyerhető. A kétharmad összejött. Már az uniós és az országgyűlési választás után is nyilvánvaló volt, hogy milyen Budapest politikai attitűdje. Az önkormányzati választásokon azonban jóval fontosabb a személyiség szerepe, egy funkcióban lévő jelöltet – ahhoz, hogy pontozással nyerjél, akár a bokszban – nagyon meg kell verni. A helyzetben lévő polgármestereknek legalább tízszázalékos előnyük van.

És több erőforrásuk.

Én inkább a humán erőforrásokat emelném ki. Fontosak a digitális eszközök, a plakátok, a szórólapok, a Facebook, az Instagram, a targetálás, de a személyes kapcsolatfelvételek legalább ennyire számítanak.

Az ellenzék országos jelentőségűnek próbálja beállítani a helyi voksolásokat. Ön korábban azt mondta, ez az állítás Budapest esetében még igaz is lehet.

Az elmúlt harminc évben a főpolgármesteri kampánynak mindig kitüntetett szerepe, nagy hatása volt a többi települési választásra. A főpolgármesteri kampányban az országos, míg a településeken és a kerületekben a helyi kérdések dominálnak.

Létezik egyáltalán a sokat hangoztatott baloldali önkormányzatiság?

Mindenkinek érdeke, hogy magas szintű legyen az ellátás, de a különböző színű városvezetők máshova helyezik a hangsúlyt: mi például a munkahelyteremtésre, a szociális ügyekre. De elfogadhatatlan számunkra, hogy nem helyi közügy a közoktatás. A szociális segélyezést megtartottuk, és húsz éve működik szociális bolthálózat a XIII. kerületben.

A szakértelem vagy a pártosság hangsúlyozása most az előnyösebb?

Az önkormányzatiság elismerése, az önkormányzatok szerepe más volt 2010 előtt. Az Európai önkormányzati chartát elfogadta mindenki, akár jobb-, akár baloldali kormány volt hatalmon. 2010 után azonban erős centralizáció ment végbe: az iskolákat államosították, a szociális támogatásokat elvonták az önkormányzatok hatásköréből. Meggyengült a települések alkotmányos védelme, vagyonuk kárpótlás nélkül elvonható lett. Az önkormányzatok kiszolgáltatottá, az állam kiszolgálóivá váltak. A kampány politikai jellege erősödött. Azt mondják: ha nem kormánypárti jelöltre szavazol, elzárjuk a pénzcsapot.

Elvették önöktől a Margitszigetet, szemünk előtt romlik a központosított iskoláik állapota. Korábban azt mondta, hogy ilyen körülmények között határfeszegetéssel lehet csak dolgozni, eredményt elérni. Ez mit jelent?

Szívfájdalmunk az iskolák mostani helyzete. Látjuk, hogy az államosított iskolák felújítására nincs pénz. Pedig tízéves programunk volt arra, hogy az oktatási intézményeinket szakaszosan felújítsuk. Külön finanszíroztuk az informatikai, a testi és a nyelvi nevelést is. Amikor az iskolákat átadtuk, 250 digitális táblánk volt, ma már a bennük lévő izzók cseréjére sincs pénz. Most az óvodák komplex felújítását finanszírozzuk. A Margitsziget esetében majd a jövő eldönti, hogy miért történt ez a példátlan beavatkozás a magyar közigazgatás és Budapest rendszerébe. Azt mondták, nem hagyjuk fejlődni a szigetet, miközben – csak egy példa a sok közül – hozzájárultunk a szabadtéri színpad befedéséhez is. Költségvetésünk 13,5 százaléka normatív támogatás, amit a szociális, oktatási területhez kapunk. Ha ehhez az iparűzési adót hozzászámítjuk – ezt a főváros és a kerületek között osztják el olyan mutatók alapján, amelyek sokszor nem is önkormányzati feladatok –, akkor 38-40 százalékos a függésünk a fővárostól és az államtól. Elismerem, hogy a kerületek között kell szolidaritás, de mégis: a nálunk működő harmincezer cég fizeti be a fővárosi iparűzési adó egytizedét.

Azért szerencsés adottságai vannak a XIII. kerületnek, jó a fekvése, áthalad rajta a 3-as metró is.

Ezt mondják az ellenfeleink, mintha innováció, tudatos városfejlesztési politika nem is kellett volna a kerület fejlődéséhez. A többször meghirdetett stratégiánk – a lakóházépítések szükségessége, a kereskedelmi szolgáltató egységek, a minőségi infrastruktúra, az elegendő rekreációs terület létesítése – végül eredményes lett. Azt jósolták korábban, hogy nyolcvanezer alá süllyed a kerület lakóinak létszáma, ehhez képest nőtt, nagyobb lett a tőkevonzó képességünk, az új fővárosi lakások negyven százaléka, a szolgáltatóegységek egyharmada a kerületünkben épült meg. Ez nekünk bevételt jelent, így a szuverenitásunk nőtt.

A határokat feszegették az egészségügyi ellátásban is: például CT- és MR-vásárlással. Szokatlan lépés volt.

Az egészségügyi alapellátás önkormányzati feladat: idetartozik a háziorvosi és a védőnői ellátás. A szakrendelőket megtartottuk. Ez fontos egészségpolitikai döntés volt. Egy fenntartó három dolgot tud tenni: nem engedi lerohadt, vizes épületekben működni a háziorvosi, a védőnői és a szakorvosi ellátást. Míg más kerületekben állami pénzből, mi saját forrásból áldoztunk sokat az épületek felújítására. Korábban is figyeltünk a műszerek fejlesztésére. Már 13 éve egynapos sebészetet működtetünk, 1200-1300 műtétet hajtanak végre az orvosaink. Tudnának többet is, de nem kapunk rá OEP-finanszírozást. Azt láttuk, hogy a kerület lakói közül évente tízezren vesznek részt az ország 15 intézményében CT- vagy MR-vizsgálaton. Megvásároltuk a készülékeket, de a működtetésükre nem kaptunk pénzt. Pályázatot írtunk ki, leszerződtünk 10-12 ezer vizsgálatra, amit a kerület lakói ingyen kapnak, az ezen felüli kapacitást a működtető szabadon értékesítheti. Az orvoshiány országosan gondot okoz. Ez nálunk alkalmi probléma, de kiegészítő támogatást adunk a kerületben dolgozó orvosoknak.

Honnan van minderre pénz?

A vagyonunk meghaladja a 110 milliárdot, és évente 2–6 milliárddal növekszik. A forgalomképes vagyon – a telkek, a lakások – értékesítése segít ebben. Azzal, hogy a kerület tőkevonzó képessége nőtt, több cég telepedett le nálunk, az építmény-, a telek- és az idegenforgalmi adó révén jelentős bevételre tettünk szert.

Több településen, kerületben probléma a lakhatás. Józsefvárosban 1100 önkormányzati lakás áll üresen, miközben sokan szeretnének fedelet a fejük fölé.

A lakhatáshoz való jog Magyarországon nem alkotmányos jog. Ez nagy baj. Már a tanácsi rendszerben megkezdődött a lakások privatizációja, a jó minőségűeket a vagyonosabbak megvásárolták. A kevésbé tehetősek maradtak a rosszabb minőségű önkormányzati lakásokban. Politikánknak csak az egyik eleme a bérlakásépítés. A lépcsőzetes lakáshoz jutást segítjük: olyannak adjuk ki az új lakást, aki leadja a régi otthonát, amit mi aztán újra pályáztatunk. A lakóházak műszaki analízise után döntünk arról, hogy az adott ház felújítása gazdaságtalan-e, szanálni kell-e, vagy szakaszos felújításra van lehetőség. Csak ebben a ciklusban mintegy ötszáz lakást szanáltunk. A lakbérrendszert a piaci viszonyokhoz próbáljuk igazítani, nem a lakást, hanem a benne lakót támogatjuk. Fiatal házasoknak úgynevezett fecskelakásokat építünk, a bérlőknek előtakarékosságot kell vállalniuk.

Tudatosan hátrébb lép a pártpolitikától. Ezzel nem árthat a kerületnek?

Megtanultam, hogy nekem nem a pártvezetőknek, hanem a lakóknak kell megfelelnem. Kormányzati, fővárosi felkérésekre sem mondtam igent. Egyedül a baloldali önkormányzati közösségben vállaltam szerepet, ahol módszertani segítséget adunk egymásnak.

Azt mondta korábban, hogy 2033-ig vannak terveik. De Tóth József személyesen meddig tervez?

2019. október 13-ig. A választással majd eldől, hogy folytathatom-e. / Pungor András