Béremelés és túlélés

November végén megszakadtak a kormány, a munkaadók és a munkavállalók bértárgyalásai, és félő, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán az erre a hétre várható újabb ülésen sem születik megállapodás. Arra az utóbbi években számos alkalommal volt példa, hogy a búcsúzó esztendő utolsó vagy az új év legelső napjaiban sikerült csak dűlőre jutni a minimálbér és a garantált bérminimum összegéről, de az nem fordult elő, hogy ne szülessen megállapodás. Most azonban a pozitív végkifejletben már korántsem lehetünk biztosak.

Ezért sem az egyik, sem a másik oldal konok makacsságát nem lehet okolni, egy „harmadik fél” a ludas: a 2020-as év főszereplője, a mindent átíró koronavírus-járvány. A dolgok jelenlegi állása szerint 2021. január 1-jétől a munkaadók egyáltalán nem emelnék a béreket, amire a kormány is rábólintana, ám a szakszervezetek úgy látják, még ebben a válságoktól terhes, bizonytalan időszakban is reális követelés a 10 százalékos emelés. Idén – a bérmegállapodás nyomán – mind a minimálbér, mind a garantált bérminimum 8 százalékkal növekedett.

Pontosan egy éve, amikor ebben megállapodtak a felek, még abban bíztak, hogy a termelékenység növekedni fog, az átlagos éves infláció 2,8 százalékon marad, és a kormányzati intézkedéseknek megfelelően a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke 2 százalékponttal csökken. Bár még mintegy három hét van hátra a 2020-as évből, de az előzetes elképzelések – a szocho kivételével – nem teljesültek. Az átlagos infláció mértéke az idén minden bizonnyal meghaladja a 3 százalékot, a bérnövekedést megalapozó termelékenység legalább 5 százalékponttal csökken a megelőző évekhez képest.

A munkaadók mindebből azt a következtetést vonják le, hogy az idei minimálbér-emelés sem volt megalapozott, ezért nincs meg a fedezete a jövő évi korrekciónak sem. Bár a munkavállalók esetleg készek volnának a kompromisszumra, de arról hallani sem akarnak, hogy a béremelés teljes mértékben elmaradjon. Mindezt azzal is indokolták, hogy a V4-ek többi államához képest jelentős lemaradásban vannak a magyarországi jövedelmek, s még az sem kizárt, hogy e téren Románia is megelőz majd bennünket. A kormányzat azonban az Eurostat adataira hivatkozva cáfolja a szociális partnerek aggodalmát, akik most arra kérik a bérügyekért is felelős tárcavezetőt, Palkovics Lászlót, hogy a vitát eldöntendő nézzen utána a hiteles adatoknak. Mindezt árnyalja egy másik felmérés, amelyből kiderül, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) tagszervezeteinek a fele 2021-ben egyáltalán nem akar bért emelni, mert a vállalatok egy része egyszerűen a túlélésért küzd, de a talpon maradók is nehéz esztendőre számítanak. Amíg korábban, ha nem is könnyen, akár hatéves bérmegállapodás is születhetett, most az egyévesnek is sokan örülnének.

A KSH által a napokban nyilvánosságra hozott szeptemberi béradatokból mindenesetre az derül ki, hogy 2020-ban a megállapodáskor elfogadott mértékhez igen közeli, 8,8 százalékos évesített béremeléseket hajtottak végre a munkaadók, az esztendő kilencedik hónapjában a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 392 300 forint volt. Regős Gábor, a Századvég közgazdásza úgy látja, hogy ez erősen felfelé torzított adat, hiszen 2020-ban, a járvány által kiváltott gazdasági válság egy sor ágazatot súlyosan érintett, tavasszal a vállalatok egy része kénytelen volt vagy csökkenteni, vagy leállítani a termelést. A túlélést sok esetben a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve a bércsökkentés jelentette. Különösen megszenvedte ezt a helyzetet például a turizmus és a vendéglátás, ahol korábban is általános volt a részmunkaidősök foglalkoztatása, sőt szép számmal vannak alacsony fizetésű, be nem jelentett alkalmazottak is. Regős Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a minimálbérről folytatott tárgyalásokon irreális volna az elmúlt években megszokott, jelentős mértékű béremelést szorgalmazni. Véleménye szerint méltányolható lenne, ha a szociális partnerek beérnék azzal, hogy a várható infláció mértékével, vagy annál valamivel magasabb százalékban korrigálja a kormányzat a béreket, amitől a munkaadóknak sem kellene elzárkózniuk.

Az elemző számításai szerint az idén a KSH által kimutatott 8,8 százalékos átlagos béremelésnél valamivel nagyobb mértékben, átlagosan 9,8 százalékkal emelkedtek a versenyszférában a jövedelmek, miközben az alkalmazottak száma még növekedett is, ami egyértelműen a termelékenység rovására történt. Ez különösen az építőiparra igaz, míg a kereskedelemben és a feldolgozóiparban csak az átlagnak megfelelő béremelést hajtottak végre. Megjegyzendő: mindeközben az egészségügyben átlagosan csak 3 százalékkal emelkedtek a keresetek!

A bérekkel kapcsolatos tárgyalások anomáliái az elemzők között is vitát váltottak ki. Horváth András, a Takarékbank vezető elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy az újonnan állásba lépők béralku-pozíciója idén nagymértékben romlott, ami az ő esetükben a jövő évi minimálbér-emelésre is kihat, sőt, az őszi második járványhullám erősödése még ronthat is a helyzetükön.

Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője egyenesen úgy gondolja, hogy az idei leépítések miatt nincs is béremelési kényszer a gazdaságban, hiszen a korábbi években tapasztalt munkaerőhiány már akkoriban a fizetések jelentős növelésére kényszerítette a munkaadókat. A szakember úgy látja, egyelőre nehéz megmondani, hogy jövőre milyen tempóban emelkednek majd a bérek, véleménye szerint az sem kizárható, hogy akár 5 százalék alatti mértékről születhet megállapodás. Számításai szerint a reálbérek az idén több mint 6 százalékkal lehetnek magasabbak az előző évesnél, de jövőre akár ennél jóval visszafogottabb is lehet az emelkedés mértéke.

Virovácz Péter, az ING Bank makrogazdasági elemzője lapunknak kifejtette: a korábbi bérmegállapodások gyengéje az volt, hogy nem vették figyelembe az egyes ágazatok közötti speciális különbségeket, de most az idei válság ezekre is ráirányította a figyelmet. / Bonta Miklós