Halvány biztató jelek

Azerbajdzsán a függetlenség 1991-es elnyerése után szinte azonnal háborúba bonyolódott a szomszédos Örményországgal a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah miatt. A belpolitikai bizonytalaságnak Heydar Aliyev – a mostani elnök apja – vetett véget, aki 1993-ban puccsal jutott hatalomra, majd választást rendezett, amelyen a voksok 98,8 százalékával köztársasági elnök lett. Ezzel az ország politikájának szerves részévé tette a kirakatválasztásokat.

Ahogy idősödött, úgy kezdte a hatalmat átjátszani fiának, Ilham Aliyevnek, akit 1999-ben megválasztottak a kormányzó Új Azerbajdzsán Párt (YAP) elnökének, majd a 2003-as elnökválasztáson a súlyosan beteg apja helyett már ő indult, és azon 75,38 százalékkal győzött. Ilham Aliyev azóta is folyamatosan megnyer minden, saját maga által kiírt választást.

Az államfő helyettese nem más, mint felesége, Mehriban Aliyeva. Van ugyan miniszterelnök is, de az csak jelképes tisztség, a kormányfő semmi hatalommal nem rendelkezik. Sokáig Artur Residzade töltötte be a posztot, úgy, hogy szó nélkül teljesítette Aliyev elnök minden kérését. 2018 áprilisában felmentették az akkor 83 éves politikust. Helyére Aliyev egyik legközelebbi bizalmasa, Novruz Mammadov került. Ő azonban mindmáig ismeretlen okokból tavaly októberben lemondott, és székébe az államfő egy másik régi bizalmasát, Ali Asadovot ültették. Ugyanakkor Aliyev menesztette addigi befolyásos kabinetfőnökét, Ramiz Mehdiyevet is.

A miniszterelnöki váltás mindenkit váratlanul ért, sokan már ekkor azt pedzegették, hogy belharcok lehetnek az olajozottnak látszó diktatúrában. Ezek után még nagyobb meglepetést okozott, hogy a kormánypárt december elején a törvényhozás feloszlatását kérte, arra hivatkozva, hogy ezzel akarják elősegíteni a tervezett gazdasági reformok sikerét.

Egyesek azt remélik, hogy az előrehozott választások a lassú demokratikus átalakulás kezdetét jelentik, mások viszont attól tartanak, hogy ezt a választást is pontosan úgy elcsalják majd, mint az összes előzőt. Az elmúlt két hónap eseményei alapján nehéz lenne eldönteni, kinek van igaza.

Most is szép számmal akadtak álellenzéki jelöltek. Jó példa az a 82 éves Fattah Haydarov, aki függetlenként indul az egyik választókerületben a kormánypárti jelölt kihívójaként, kampányplakátjain azonban Ilham Aliyevvel pózol, akinek egyébként személyes jó barátja.

A valódi ellenzék azonban megosztott. Míg az Egyenlőség Pártja komoly kampánytevékenységet folytatott az elmúlt hetekben, az Azerbajdzsáni Népfront ezt a választást is ugyanúgy bojkottálja, mint a korábbiakat.

Vannak ugyanakkor biztató jelek is, amelyek arra utalnak, hogy történhet némi változás az országban. Ezek egyike, hogy 28 korábbi képviselő ezúttal el sem indult a választáson. Annyi induló ugyanakkor még sosem volt, mint idén: a választási bizottság összesen 1534 jelöltet regisztrált a 125 fős parlamenti helyért folyó versenyre, ami meglepően magas szám. A választási bizottság a korábbi években valahogy mindig megoldotta, hogy a legerősebb ellenzéki jelölteket nem regisztrálta, általában a jelölések technikai hiányosságaira hivatkozva.

Maga Aliyev is arról beszélt a minap Davosban a Világgazdasági Fórumon, hogy az idei választás nyomán létrejövő parlament sokkal több hatalommal fog rendelkezni, mint korábban.

A választási bizottság is tett meglepő bejelentést, mégpedig arról, hogy idén már senki sem lesz jogosult elvenni egy választópolgár telefonját, ha azzal éppen felvételt készített a szavazóhelyiségben. A hatalom eddig mindig érzékeny volt arra, hogy a választás utáni napokban a közösségi média rendszeresen választási csalásokról készült felvételekkel volt tele.

Apja halála után sokan azt várták Ilham Aliyevtől, hogy mind politikai, mind gazdasági reformokba kezd. Az előbbit meg is tette, politikai téren azonban nem sok minden változott. A vasárnapi választásokra ugyan nem lehet azt mondani, hogy demokratikus keretek között folytak le, mégis elképzelhető, hogy valamelyest új időszak kezdődik Azerbajdzsánban. / Billay Gábor