Fakuló fekete

Bajorországban még meg sem választották az új tartományi parlamentet, a CSU vezetői már jóval az október 14-i nagy erőpróba előtt folyamatosan egymásra mutogatnak az előrejelzések által jósolt blamázs miatt.

„Olyan ez, mintha Horst Seehofer pártelnök és szövetségi belügyminiszter, illetve legfőbb ellenlábasa, Markus Söder tartományi kormányfő Fekete Pétert játszanának egymással. Folyamatosan a másiknak lökik át a büntetőlapot, a másikra hárítják át a felelősséget. Söder szerint a berlini nagykoalíciós viszonyok ütnek vissza, Seehofer ezzel szemben azt hajtogatja, hogy neki a fővárosból semmi köze a bajorországi kampányhoz. Bármit is mondanak, valójában mindketten Angela Merkelt tartják a főbűnösnek” – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung annak kapcsán, hogy a Bajorországot több mint hatvan éve többségében egyedül irányító keresztény-szociális pártnak – legalábbis a mostani felmérések szerint – fennállásának legrosszabb eredményével kell számolnia.

A kilátások annyira borúsak, hogy a CSU talán még jóval többet is veszíthet, mint abszolút többségét. Ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, akár még a trónfosztás is a lehetőségek között szerepel. A legfrissebb számok alapján a szociáldemokraták, a zöldek, a liberálisok és a Szabad Választók nevű formáció meglehetősen színes – és tegyük hozzá: valószínűtlen – koalíciója szűk többséggel ugyan, de átvehetné a hatalmat a CDU bajor testvérpártjától. Amely csak egy vagy két koalíciós partner kegyéből tudna továbbkormányozni.

A nyugat-európai néppártokat általában sújtó választói lemorzsolódás, voksveszteség eddigi legriasztóbb jele a 2017 szeptemberi Bundestag-választáson megmutatkozott. Bajor földön, hazai pályán a CSU tíz százalékkal kevesebb szavazatot kapott a 2013-as eredményéhez képest. A hatalmas pofont csak részben magyarázzák a 2015-ös menekültválság következményeivel, így a társadalom megosztottságával, az integráció nehézségeivel és nem utolsósorban az iszlám- és idegenellenes retorikával hódító Alternatíva Németországért (AfD) térnyerésével. Az akkor még a bajor kormányfői posztot betöltő Seehofer a sokkoló eredmény nyomán hangot váltott. Felhagyni látszott azzal, hogy az AfD-nél is keményebbnek mutatkozzon a menekültügyekben és a belbiztonsági kérdésekben. Hirtelen szociálisabb témákat próbált előtérbe állítani: az óvodai férőhelyek számának és a közegészségügyi kiadásoknak a növeléséről, valamint az elszabadult lakásbérleti díjak kiegyensúlyozásáról kezdett beszélni. A témaváltás azonban nem jött be: a közvélemény-kutatások változatlanul további mélyrepülésről tanúskodó számokat mutattak.

Eközben dúlt a hatalmi harc a CSU csúcsain, Söder a Bundestag-választás eredménye, a CDU/CSU, valamint a liberálisok és a zöldek berlini koalíciós tárgyalásainak látványos kudarca, továbbá a CSU sikertelen kurzusváltása nyomán úgy érezte, hogy most akár meg is puccsolhatja a meggyengült Seehofert. A keresztény-szociális pártot még jobban széttrancsírozó csata végül kompromisszummal végződött. A 69 éves Seehofer idén márciusban szövetségi belügyminiszterként Berlinbe költözött, de megtartotta a pártelnöki posztot, míg az 51 éves Söder átvette a tartományi kormányfői posztot és egyben a bajor választásokra készülve az első számú kampányarc szerepét. Ahogy a felmérések mutatják, nem sok sikerrel.

Elemzők szerint a Söder–Seehofer-belháború nyomán leszakadó, a kétségtelenül sokat botladozó Angela Merkelnek bevitt oldalvágásokba beleunó CSU-szavazók nem feltétlenül az AfD-hez igazolnak. A Merkel által is megcélzott „józan közép” jelentős része inkább a zöldekhez vándorol. Az egykori elitellenes és rebellis ökopárt ma már az elit és a polgárság integráns része, inkább a beérkezett korosztályokat szólítja meg, mint a fiatalabbakat. Nekik ugyanúgy elhiszik, mint a CSU-nak, hogy a tiszta levegőjű és csúcsminőségű agrártermékeket előállító Bajorország védelmezői. A zöldek és a CSU kampányspotjai szinte ugyanazokkal a motívumokkal operálnak, a különbség a frissességben, a modernebb megjelenésben mutatkozik az ökopárt javára.

Míg a legtekintélyesebb közvélemény-kutató, a Forschungsgruppe Wahlen adatai szerint a CSU a 2013-as tartományi választási eredményéhez képest 12-13 százalékot látszik veszíteni, ezzel szemben a zöldek a négy évvel ezelőtti 8,6 százalékhoz képest most elérhetik a 18 százalékos támogatottságot, s ezzel a második számú politikai erővé lépnek elő a német GDP több mint 18 százalékát előállító tartományban. A zöldek sokat profitálnak a szociáldemokraták gyengeségéből is. A bajor SPD a 2013-ban elért és a néppárti státuszt már akkor is erősen megkérdőjelező 20,6 százalékhoz képest most 12-13 százalékon áll. Hiába vezeti a tartományi listát a karakán személyiségnek számító Natascha Kohnen, a szociáldemokrácia általános válsága sokkal erősebbnek tűnik.

A bajorországi helyzetet jól érzékelteti, hogy a választók többségének, beleértve a CSU híveit is, elege van a tartományt önkormányzati szinten is domináló párt szinte egyeduralmi helyzetéből. Miközben a menekültkérdés és a közbiztonság mindenkit foglalkoztat, széles rétegek érzik úgy, hogy a CSU-t nem érdeklik a mindennapok problémái. Így nem foglalkozik eléggé a megfizethető bérlakások nyomasztó hiányával, az egyre emelkedő lakbérekkel. Münchenben 18 euró/négyzetméterről indulnak az árak, ami már a középrétegek számára is borsos. Szeptember közepén Münchenben majdnem tízezren tüntettek a bérlakáspiac szabályozásáért, s a demonstráció résztvevői – köztük CSU-szimpatizánsok – nem rejtették véka alá, hogy a szerintük az ingatlanspekulánsoknak kedvező kormánypártot tartják a leginkább felelősnek a kialakult helyzetért.

Hessenben a CDU „csak” 9-10 százalékos szavazatveszteségre számíthat október 28-án. A zöldek az előrejelzések szerint hat százalékkal növelhetik támogatottságukat, de ez nem lesz elég a CDU és az ökopárt tartományi koalíciójának megtartásához. Az eddigi kormányfőt, Volker Bouffier-t a CDU-n belül Merkel támogatói közé sorolják, a 66 éves politikus tartózkodott a kancellár nyílt bírálatától. A lojalitás sokat nem hozott a konyhára, kevésnek bizonyult a CDU-t az elmúlt években folyamatosan gyengítő lemorzsolódás megállításához. Arról nem is beszélve, hogy Hessen – Baden-Württemberghez hasonlóan – kísérleti terepnek számít: a 10-15 éve még egymástól világnyi távolságokra lévő CDU és zöldek kormányzati együttműködésének tesztje zajlik e két nyugati tartományban.

Söder és Bouffier annyiban mindenképpen egy csónakban eveznek, hogy mindketten azt ismételgetik: a tartományi választásokat semmiképp ne tekintsék Merkelnek, vagyis a berlini nagykoalíciónak szánt üzenetnek. Azonban a politikusok, a média és persze a választók is óhatatlanul is országos politikai szemüvegen át néznek a politikai hangulatot visszatükröző eseményekre. A fő kérdés az, hogy meddig tartható fent a berlini nagykoalíció, van-e a CDU/CSU és az SPD visszaesésének – komoly következményeket provokáló – fájdalomküszöbe. S leginkább az, hogy a lehetséges kihívóit eddig rendre kiiktató Angela Merkel kitölti-e kancellári mandátumát, vagy idő előtt, esetleg már félidőben mennie kell. A CDU-ban dúlnak az indulatok. A forrongást jól mutatja, hogy szeptember végén a CDU/CSU frakciója a 200 százalékig Merkel-hű Volker Kauder helyett nagy meglepetésre a szinte ismeretlen Ralph Brinkhaust választotta meg frakcióvezetőnek.

Európa vezető gazdasági hatalmában egyelőre csak annyi biztos, hogy a német szociáldemokráciát szimbolizáló egykori vörös ma halványpiros. A keresztény pártok feketéje erősen fakul. A zöld egyre teltebb, ahogy az AfD kékje is. Nagyon más ez a politikai színpaletta. És nagyon más lesz Németország is. / Dési András