A választás eredménye nem, az ország jövője viszont kétséges
Először küzd majd meg rendes szavazáson az elnöki címért a két éve előrehozott választásokon elnökké vált Kaszim-Zsomart Tokajev. 2019-ben mondott le erről a tisztségről Nurszultan Nazarbajev, akinek a neve a rendszerváltás óta eggyé vált az ország posztszovjet fejlődésével.
A vezető különleges helyzetből kormányzott a régióban: nem épített ki akkora személyi kultuszt, mint több szomszédos ország vezetője, az elmúlt évtizedekben mégis bebiztosította a rezsim hatalmát.
„Az ország átlag GDP-je magasnak mondható, fontos megérteni, hogy a vagyont és a hatalmat – főként az ország meghatározó olajiparában – egy szűk réteg tartja a kezében” – mondta a 168 Órának Gian Marco Moisé, aki a Dublini Egyetemen kutatja a kazahsztáni korrupciót. „Ez a réteg pedig Nazarbajev családtagjaiból és közeli bizalmasaiból áll, akik az ő visszavonulása után is a helyükön maradtak.”
Így nem kétséges, hogy Nazarbajev utódja meg fogja nyerni a korrupcióval és választási csalással korábban is megvádolt rendszer által kiírt voksolást – ám az, hogy maga Tokajev milyen szerepet fog játszani az ország jövőjében, még nem dőlt el.
 Nem tisztán személyi kultusz
„Nazarbajev annyiban különbözik a többi közép-ázsiai vezetőtől, hogy ő nem csak a személyi kultuszára hagyatkozva vezette az országát” – mondta lapunknak Luca Anceschi, a Glasgow-i Egyetem Közép-Ázsia tanszékének professzora. „Pártján, a Nur Otanon keresztül legitimálta a hatalmát, és lemondása után is biztosítani akarta annak folyamatosságát. A hatalmi intézmények és a kormánypárt így relevánsabbak az országban, mint Közép-Ázsia többi nemzeténél.”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy más pártok is valós eséllyel indulnának a választásokon a Nur Otan ellenében. Csak olyan politikai szervezetek vehetnek részt a január 10-én tartott voksoláson, amelyeknek ezt a kormány engedélyezte – több párt pedig saját döntésből is bojkottálja a szavazást. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) szerint Kazahsztán Szovjetunió utáni történelmében eddig egyetlen olyan nemzeti választás sem volt, amely megfelelt volna a nemzetközi tisztasági és átláthatósági kritériumoknak. A most következőtől se várják ezt.
„Mivel a párt, és nem elsősorban Nazarbajev biztosítja a hatalom folyamatosságát, ez a választás sem lesz nagyban más, mint az eddigiek – vélte Anceschi. – Nazarbajev 2019-es lemondása csak a vezetés cseréjét jelentette, a rezsim cseréjét nem.”
Moisé is egyetértett azzal, hogy az elit Nazarbajev nélkül is képes lesz megtartani vezető szerepét: „Még akkor sem változna a helyzet, ha meghalna. Jelenleg a Biztonsági Tanács vezetőjeként gyakorlatilag nem vesz részt a napi politikában, mégsem kételkedik abban senki, hogy pártja képes lesz-e megnyerni a választásokat. Nazarbajev a rezsim arca, de az elit együttesen diktálja a játékszabályokat.”
Az elnök két évvel ezelőtt március 19-én jelentette be lemondását, miután az országban már egy hónapja széles körű tüntetések folytak a rendszere ellen. Utódja Kasszim-Jomart Tokajev lett, aki az előrehozott választásokat 70 százalékos többséggel nyerte a hivatalos eredmény szerint.
„Többen reformernek látják Tokajevet, azonban ezt még korai megmondani – mondta az új elnökről Anceschi. – Eddigi tettei alapján abszolút nem lehet megítélni, milyen irányba vinné el az országot. Viszont nem túl realisztikus nagy változást várni egy olyan embertől, aki 25 évig a banda tagja volt.”
Az elnök viszont komolyan rákészült a januári választásokra. Tokajev korábban elfogadtatott egy olyan törvényt a parlamenttel, amelyben korlátozták a független megfigyelők jelenlétét a szavazóhelyiségekben. Ezenfelül a járványhelyzetre hivatkozva a rendszer ellen tüntetőkre is különösen drasztikusan csapott le. A gyülekezési korlátozás megszegése miatt többtucatnyian kerültek börtönbe az elmúlt hónapban.
„Ez a választás valóban egy elnyomóbb, tekintélyelvűbb környezetben történik, mint az eddigiek” – mondta Anceschi.
 Nem meglepő korrupció
A rendszerrel szembeni korrupciós vádak nem újak, ám a választáshoz felvezető hetekben több, eddig feltáratlan ügyre is fény derült. A Szabad Európa hosszú riportban járt utána azoknak az európai és amerikai luxusingatlanoknak, amelyeket Nazarbajev családtagjai vásároltak az évek során. Közéjük tartozik egy 72 millió dolláros svájci kúria, amely a volt elnök kisebbik lányának birtokában van, egy 214 millió dolláros Baker Street-i ingatlan Londonban az idősebb lánya nevén, valamint a New York egyik fő utcáján, az Ötödik sugárúton elhelyezkedő Plaza Hotel 20 millió dolláros épülete, aminek Nazarbajev testvére a tulajdonosa.
Ezen a leleplezésen sem Anceschi, sem Moisé nem lepődött meg: mindketten elmondták, hogy pletykák és híresztelések szintjén eddig is lehetett tudni, milyen óriási vagyont halmozott fel a Nazarbajev közeli elit.
„Csupán a költekezések mértéke lepett meg, de egyébként nem volt sokkoló – mondta Anceschi. – Mindenki tudott róla, hogy történnek ilyen ügyletek. Csupán a korrupció valós mértékéről árult el ez a riport új információt.”
„Kazahsztánban sem kavart óriási vihart ez a cikk – mondta Moisé. – Abszolút nem volt releváns ez a hír az országban, gyakorlatilag semmi újat nem adott hozzá a közbeszédhez.”
Nem ez az egyetlen botrány, amely napvilágra került az utóbbi hetekben. December 4-én a Financial Times hozta nyilvánosságra, hogy Timur Kulibajev, Nazarbajev sógora több millió dollárt kapott egy olajvezeték-építési ügylet kapcsán. Pár nappal ezután Kulibajev megkérte az ország főügyészét, hogy vizsgálja ki a vádakat – senki sem kételkedett abban, hogy vajon tisztázzák-e majd a férfit.
 A rezsim konfliktusai
Habár a korrupciós botrányok nehezen válnak a közbeszédet meghatározó témákká, azt nem lehet pontosan megbecsülni, mekkora valós társadalmi bázissal rendelkezik a Nur Otan kormánya.
„Nehéz megmondani, hogy csökkent-e a kormánypárt támogatása az utóbbi időkben – mondta Moisé. – A nép nagy része gazdasági stabilitásra vágyik, amit nagyrészt megkap. A félelem és az indifferencia a helyükön tartja a tömegeket.”
Ez nem jelenti viszont azt, hogy az eliten belül ne lennének, konfliktusok, belharcok. „Több itteni emberrel is voltak problémák a múltban, vagy azért, mert túl nagy hatalmat szereztek, vagy túl sok problémát okoztak. A politológusok a Nazarbajev körében lévőket sokáig »sólymokra« és »galambokra« osztották az alapján, hogy mennyi gond volt velük. Tokajev azért kerülhetett hatalomra, mert vele nem voltak különösebb problémák, a kezdetektől feltétlenül hűséges volt Nazarbajevhez” – tette hozzá.
A belső konfliktusok azonban nem gyengítették meg nagymértékben a vezetést. Ezek ugyanis nem érnek fel azokhoz a problémákhoz, amelyekkel a részben a rezsimtől függő, még megosztottabb ellenzéki pártoknak kell szembenézniük.
„Volt egy alkalom az ellenzék számára 2019-ben, hogy kihasználja a megrendezett elnökváltás kapcsán felcsapó társadalmi felháborodást, de ezt elszalasztotta – mondta Anceschi. – Nem tudtak olyan érveket felhozni a rendszer ellen, amelyeket a szavazók nagy része magáévá tudott volna tenni. Rövid távra terveztek csak, és személyes konfliktusok is hátráltatták őket. Ennek a következményeit látjuk a mostani választásoknál is.”
Szerinte hosszabb távon a rendszerre csupán a főleg olajra és földgázra épülő gazdaság bedőlése lehet veszélyes. A koronavírus-járvány nyomán a legtöbb országhoz hasonlóan Kazahsztán gazdasága is megroggyant, de az igazi problémát Anceschi a változó időkhöz való hozzáállásban látja.
„Soha nem volt szó arról a rendszerben, hogy megváltoztatják a gazdasági berendezkedést – mondta. – A koronavírus lehet, hogy egy különösen káros epizód volt a gazdaságra nézve, de az alapból is – enyhén szólva – bizonytalan talajon áll.” / Mohos Máté
