A kétkedő diadala
Fut a toll a papíron, talán így egy kissé könnyebb megidézni őt, Papp Gábort, a BBC History főszerkesztőjét, a pótolhatatlan örök kétkedőt, akinek az intellektuális erejét többek között ez adta. Nem feketén-fehéren gondolkodott, az árnyalatok finom világában próbált eligazodni és eligazítani. Az élete az újságírás, a tények analízise és azok átadása az olvasóknak – volt...
Hogy voltak-e előítéletei? Természetesen, mint minden határozott értékeket valló embernek, de ezeket újságírói tevékenysége során mindig igyekezett félretenni egy etikus zsinórmértéket követve. Ízig-vérig történész volt, akinek az ismeretterjesztés a hivatásává vált, és az általa vallott nemes értékeket, amelyek a munkáját jellemezték, soha nem adta fel.
A kör bezárult. Szerkesztői pályáját a régi Kossuth Könyvkiadónál kezdte, és ezt a fantasztikus életutat ugyanitt fejezte be. Tíz évig dolgozott a Népszabadságnál, szerkesztette a Világosságot, az Európai Szemlét, majd a National Geographic magyar kiadásának lett főszerkesztője. 2010-ben mint a BBC History alapító főszerkesztője csatlakozott újra a Kossuth Kiadóhoz.
Kétkedései folyamatosan nagyszerű vitákhoz és megoldásokhoz vezettek, és ezek mindig megújuló erővel vitték tovább a közös munkánkat.
Hiányzik a szarkasztikus humora, a rá jellemző kézlegyintése és az a légkör, amely csak körülötte alakulhatott ki. Beszélgetéseinkben vallotta és követte egy régi zsidó bölcselet értelmét: „Ha nem tehetjük, amit akarunk, akkor azt kell akarnunk, amit tehetünk.”
Megszállottan kereste az új ismereteket, amelyeket folyamatosan több oldalról próbált megközelíteni, és azokat hivatásához híven közkinccsé tenni. Műveltsége, veretes intellektusa minden korosztály számára mintaértékű és követésre méltó volt, ahogyan nyitottsága és az új dolgok megismerésének vágya is.
Gábor! Leverten támasztom fejemet a papír felett, és tolulnak a veled kapcsolatos emlékek. Máris hiányzol a kollégáknak és a barátoknak, de a BBC History magazin megy tovább, mint ahogyan te is szeretnéd. Te már nem mosolyogsz vissza ránk, de immár virtuális jelenléted nagyon fontos marad a számunkra!
A kollégák ölelő szeretetével búcsúzunk tőled! Mindenkinek a saját istene vagy a vallott értékei kísérjenek el az ismeretlen végtelenbe. / Kocsis András Sándor
