A kancellár példát mutat

Merkel megállapította, hogy a koronavírus drámai módon megváltoztatja életünket, emberek millióinak zárt be a munkahelye, a gyerekek nem mehetnek iskolába, sem óvodába, bezártak a színházak, a mozik és az üzletek, és mindenkinek hiányoznak az egyébként magától értetődő emberi találkozások.

„A nyitott demokráciához tartozik, hogy a politikai döntéseket áttekinthetővé tegyük, és elmagyarázzuk az embereknek” – folytatta, és világossá tette, hogy a válság legyőzhető, de csak akkor, ha a társadalom képes az együttműködésre. „A helyzet komoly. Vegyék komolyan önök is!” – fogalmazott.

A beszédről rengeteg értékelés hangzik el, illetve olvasható, és ezek visszatérő eleme, hogy a kancellár nyílt volt, és őszinte. Elismerte, hogy amíg nincs oltóanyag, addig csak egy lehetőség marad: a vírus terjedésének lelassítása, elnyújtása hónapokra. Ezzel időt lehet nyerni ahhoz, hogy a kutatók gyógyszert fejlesszenek ki, illetve hogy a megbetegedettek megfelelő ellátást kapjanak.

Merkel szavaiból nem hiányzott az együttérzés és azok méltatása sem, akiknek a helytállása különösen fontos. De az orvosok, ápolók mellett köszönetet mondott a kereskedelmi dolgozóknak, a bevásárlóközpontok alkalmazottainak is.

A vírus terjedésének lelassítására – mondta – most egyetlen lehetőség van: az, hogy amennyire lehet, vissza kell fogni a közösségi életet. Ehhez olyan korlátozásokat kell bevezetni, amilyeneket a szövetségi köztársaság még nem élt át. „Ilyen korlátozó intézkedéseket demokráciában soha nem könnyelműen és mindig csak átmenetileg szabad meghozni” – tette hozzá.

Angela Merkel a gazdaság szereplőinek is megadta, amit vártak tőle. Emlékeztetett arra, hogy a járvány okozta válság után talpra kell majd állni, ahhoz pedig rengeteg pénz kell. Mindent meg fognak tenni azért is – hangsúlyozta –, hogy megőrizzék a munkahelyeket. Rövid távra pedig az volt az ígérete, hogy a világvége-hangulatot idéző felhalmozásra semmi szükség, mert a fennakadásmentes élelmiszer-ellátásról gondoskodik a kormány.

A beszéd alighanem legnagyobb hatású része arról szólt, hogy mit tehetnek a hétköznapi emberek saját magukért, egymásért. „Elsősorban azt, hogy komolyan vesszük, mi forog kockán. Anélkül, hogy pánikba esnénk, ugyanakkor anélkül, hogy azt gondolnánk, nekünk ehhez semmi közünk.”

Bármennyire fáj, a törődésünket most a legjobban azzal tudjuk kifejezni, ha távolságot tartunk – fogalmazta meg Merkel a mostani időszak paradoxonát. „Mondjunk le a kézfogásról, kezünket mossuk meg gyakran és alaposan. Tartsunk legalább másfél méteres távolságot egymástól, és főként: ne érintkezzünk a nagyon idősekkel, mert őket fenyegeti leginkább a fertőzés veszélye!” – részletezte a tudnivalókat. Egyúttal felhívta a figyelmet a kapcsolattartás kreatív, internetes módjaira.

A jól megkomponált beszéd visszhangja jóval túlterjedt Németországon, illetve a kommunikációs szakemberek körén: Európa több országában hivatkoznak rá mint példamutató megnyilvánulásra, mondván, így kell most fellépnie egy „államférfinak” – legyen akár nő az illető. Merkel most nagyon sokat javított a „megfáradt Mutti” képén, ami az utóbbi időben széles körben kialakult róla.

A sors keserű fintora, hogy a beszéd elhangzása után pár nappal kiderült: az orvos, aki a kancellárt tüdőgyulladás elleni vakcinával beoltotta, maga is koronavírussal fertőzött – így Angela Merkel önkéntes karanténba vonult, és onnan látja el a munkáját. Saját személye igazolja azt a kijelentését, hogy „a vírus bárkit utolérhet”. / Világi Gyula