Mussolini és az utópisztikus város
A múlt század húszas éveiben Benito Mussolini felajánlott egy olaszországi területet egy utópia megvalósításához.
1926-ban a Rómában élő Hendrik Andersen norvég szobrász levelet irt Paul Otlet belga utópista barátjának, amelyben véleményét kérte az olasz politikus ajánlatáról. Mindketten már régóta dédelgettek egy álmot, egy olyan “ egyetemes város” felépítéséről, amely a tudás terjesztésével meg tudja szüntetni az emberek közötti konfliktusokat. Otlet lemondott jogászi karrierjéről a könyvek, a dokumentáció iránti szerelemből, honfitársával Henri La Fontaine Béke Nobel-dijas szenátorral megalakították a Bibliográfia Nemzetközi Hivatalát és Brüsszelben létrehozták a Mundaneumot, egy óriási központot könyvekkel, dokumentumokkal, katalógusokkal, amely gyakorlatilag az internet őse volt. Köréje azonban egy város is akartak, amelyből szerteágazik a tudás és megkönnyíti az országok közötti együttműködést.
Otlet a hírt Mussolini gesztusáról örömmel fogadja és további lépésekre biztatja Andersent, akinek sikerül is újra találkoznia.
vele, aki akkor még nemzetközi tiszteletnek örvendő pártvezér és a művészetek barátja volt. Elmondja neki részletesen elképzeléseiket a „Föld fővárosáról”, amelybe még egy 320 méter magas “ Haladás tornyát” is terveztek a szeretet és a testvériség szimbólumaként, de amely valójában az információ nemzetközi hivatala lett volna. Mussolini ekkor megerősítette, hogy felajánl egy Róma közeli, lecsapolt területet, a Maccareset.
Otletnek azonban kétségei támadnak és további részleteket kér, de Andersennel való levelezéséből, amelyet jelenleg a Mons-i Mondaneumban őriznek, kiderül, hogy inkább Genfet szeretné a tudás központjává fejleszteni, mivel,mint írja “ a békekötés óta minden itt történik és nem szabad az erőket szétforgácsolni.” Utal az ott működő Népszövetség bevonására is. Mindemellett megköszöni Mussolininak a nemes gesztust és kifejezi reményét, hogy az érdekelt felek hamarosan találkoznak egy további megbeszélésre. A találkozó azonban annak ellenére, hogy az olasz közmunkaügyi hivatal, Andersen levele szerint, már, készíti hozzá az anyagot, nem jön létre. Otletnek újabb elképzelései születnek, szóba kerül a Leman-tó, a belga király ígérete Antwerpenre vonatkozóan, de érdeklődik Luxemburg és a Saar-vidék iránt is.
1933-ban Otlet még Roosevelt elnök segítségét is kéri és Andersent immár ki akarja zárni a tervből, Le Corbusier-vel kívánja
helyettesíteni. De az újabb háború előszelei miatt kútba esik minden. Feledésbe merül a Mundaneum és a Tudomány városa is.1941 és 1944 között pedig mind Otlet, mind La Fontaine meghalnak.
A Mons-ban őrzött hosszú levelezésben Mussolini leveleknek nincs nyomuk, de elképzelhető,hogy tényleg érdekelte a fantasztikus terv talán azért is,hogy arra gondolt, Róma ezáltal újra az a „caput mundi” lehet, ami sok évszázaddal korábban volt.
