Magyar-magyar meccsek
Jaj annak a Magyarország határain kívül működő magyar pártnak, érdekvédelmi csoportnak, amelyet a Fidesz támogat! Ezt a következtetést sugallják a Kárpát-medencei politikai aréna fejleményei. Az első pofon 2010-ben jött, amikor a Fidesz által támogatott szlovákiai Magyar Koalíció Pártja húsz parlamenti helyet veszített, és egyáltalán nem szerzett mandátumot. A szlovák-magyar vegyes válogatottal induló Híd-Most a szavazatok 8,12 százalékát szerezte meg, és első nekifutásra 14 mandátumnak örvendhetett. Pedig ekkor a Fidesz nemcsak a Magyar Koalíció Pártja mellett, de a Híd-Most ellen is kampányolt. Csakúgy, mint Romániában, a magyar kormánypárt Szlovákiában is egyértelműen megnevezte, kit tart „stratégiai partnernek”, azzal a különbséggel, hogy míg Erdélyben legalább háttértárgyalásokat folytattak az RMDSZ-szel, 2010-ben tárgyalóasztalhoz sem ültek a Híd-Mosttal. PARÁSZKA BORÓKA elemzése.
Két esztendővel ezelőtt az időzítés pontos volt: már javában folyt a kampány Szlovákiában, amikor az Orbán-kormány benyújtotta a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatot, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a mozgósításban segítse szövetségesét, a Magyar Koalíció Pártját. Az MKP ennek ellenére elvérzett, a szlovák-magyar viszony pedig tovább romlott: már ekkor látni lehetett, hogy a Fidesz kül- és nemzetpolitikai elképzelései nem előre, hanem hátra visznek, és a határon túli érdekképviselet meglévő formáit veszélyeztetik.
Míg Szlovákiában egy működő párt vesztett rajta a Fidesz támogatásán, addig Erdélyben egy új párt létrehozása, és a meglévő szövetség, az RMDSZ jövője függött a budapesti taktikázástól. Romániában két évet kapott a magyar kormány a szlovákiai hibák korrigálására, de a 2010-2012-es időszak arra enged következtetni, hogy az úgynevezett magyar nemzetpolitikát nem a belátás és nem a jobbító szándék jellemzi.
Ellenkampány
Az erdélyi magyar politikai erőtér kívülről, Budapestről irányított megosztása a Szlovákiában már megbukott logikát másolta. A „bukaresti”, „románbarát” RMDSZ-szel szemben 2011-ben létrejött a Fidesz-kormány által orientált, „nemzetileg elkötelezett” Erdélyi Magyar Néppárt. Létrehozatalát segítették a kettős állampolgársági kampányt lebonyolító, a frissen létrehozott demokrácia-központok. A kezdeményezők egyértelművé tették: abban bíznak, hogy az újdonsült magyar állampolgárok „tudni fogják”, kire kell szavazniuk. A szlovákiai konfliktusokhoz képest bonyolította a helyzetet, hogy Erdélyben nem egy, hanem két Fidesz-párt szállt versenybe az RMDSZ-szel szemben. A 2011-ben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mellett működik a három évvel korábban, szintén Fidesz-bábáskodás mellett, bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP). A szervezet az önkormányzati választásokon, Székelyföldön mindössze egy százalék körüli eredményt ért el négy évvel ezelőtt, a három székelyföldi megyét leszámítva azonban Erdély többi régiójában láthatatlan maradt. Négyéves története egyértelműen jelzi: új magyar pártot alapítani az RMDSZ mellett nehezen indokolható és végrehajtható feladat.
Az MPP kudarca után három évvel mégis útjára indították az EMNP-t is, így immár két párt vetekszik egymással és az RMDSZ-szel a magyar szavazatokért. Az idei önkormányzati választások eredményei azt mutatják: a Fidesz osztódással szaporított szervezeteinek jelenléte nagy vérveszteséget okoz az egész romániai magyarságnak. A két új párt megyei szinten együtt sem ért el annyi szavazatot, mint amennyit az MPP 2008-ban egymaga magáénak tudhatott. Nemcsak az EMNP és az MPP veszített azonban, de hátrányba szorult az RMDSZ is. Bár mandátumainak száma nőtt, de a szövetség nagyon fontos megyei önkormányzati tisztségeket vesztett el. Ismert és népszerű erdélyi magyar politikusok azért szorultak ki a kiélezett versenyből, mert a magyar kormánypárt intenzív kampányt folytatott ellenük és az RMDSZ ellen például Maros megyében. Az eredmény: a magyar „ellenjelöltek” alig mérhető eredményt értek el, az RMDSZ azonban nem tudta őrizni pozícióit.
Szlovákiában a Híd-Most 2012-ben egy mandátummal kevesebbet szerzett, mint két évvel korábban, az MKP azonban (amelyet 2010-es veresége ellenére is kitartóan támogatott a Fidesz) újra képviselői hely nélkül maradt. A kétosztatú magyar érdekképviselet működési zavarai mutatkoznak Ukrajnában is: ott a Fidesz-barát Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyezkedett szembe az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel.
Fő a lojalitás
A forgatókönyv ugyanaz volt, mint Szlovákiában: az előbbi elvesztette a választásokat, Gajdos István, az utóbbi elnöke, az ellenkampány dacára is mandátumot szerzett a Régiók Pártjának választási listáján. Az eredmény azért is fontos, mert így hat év után először megint van magyar képviselő az ukrán parlamentben.
A legkacifántosabb helyzet Szerbiában alakult ki: itt a Fidesz kihátrált saját korábbi támogatottja, az Ágoston András által vezetett Vajdasági Magyar Demokratikus Párt mögül és beállt a Vajdasági Magyar Szövetség mögé, amely korábban az MSZP-s kormánnyal is jó kapcsolatokat ápolt. Ez utóbbi – dupla csavar! – több nemzetiségű párttá is alakult, hasonlóan a szlovákiai Híd-Most-hoz. Míg Bugár Béla szervezetétől azért tagadta meg az együttműködést az Orbán-kormány, mert nem elég magyar, addig a VMSZ-nek járt a budapesti támogatás. Miért? A válasz egyszerű. Mert a VMSZ – ellentétben az RMDSZ-szel és a Híd-Most-tal – radikális fordulattal elkötelezte magát a Fidesz mellett. Az „egymásra találás” eredménye szavazatokban mérhető: bár idén eggyel nőtt a VMSZ-es képviselők száma a szerb parlamentben, és a szövetség öt mandátumot szerzett, az önkormányzati érdekképviselet visszaszorult. A képviselői helyekért több magyar kispárt (Magyar Remény Mozgalom, Magyar Polgári Szövetség) versengett, a parlamenti választásokon viszonylag sikeres VMSZ is jelentős számú voksot veszített.
Mi a közös a szlovákiai, romániai, ukrajnai és szerbiai történetekben? A legnyilvánvalóbb, hogy a Fidesz a Magyarországihoz hasonló pártépítési technikával próbál létrehozni, fenntartani szervezeteket. Ez a technika azonban az eltérő politikai struktúrákban, a magyartól elütő kulturális közegekben nem eredményes. A magyar kormány Kárpát-medencei együttműködésének első és legfontosabb feltétele a Fidesz, pontosabban az Orbán iránti lojalitás. Ott, ahol ezt nem kínálják fel neki (például Szlovákiában vagy Romániában), a magyar kormány kifarol még az eredményes és stabilan működő szervezetek mögül is. Budapest manapság egyáltalán nem értékeli egy-egy magyar párt együttműködését a környező országok szervezeteivel, intézményeivel. A kormányközi együttműködésben így hátrányba szorulnak azok a kisebbségi szervezetek, amelyek integrálódnak saját politikai környezetükbe, tehát kormányképesek. A cél ugyanis az Orbán kormány számára nem az, hogy a kisebbségi érdekképviseleteken keresztül erősítse pozícióit Közép-Kelet-Európában és helyzetbe hozza a helyi magyar közösségeket kormányzati, önkormányzati szinten. A hivatalos (és diplomáciai szinten elszigetelt) Budapestet manapság csak az érdekli, hogy tőle függő párthálózatot próbáljon létrehozni a környező országokban. A magyar kormányzat számára a taktikázás egyetlen tétje, hogy tud-e maga számára szavazókat mozgósítani a 2014-es választásokra. A kisebbségi közösségek számára a tét azonban sokkal nagyobb. A „Kárpát-medencei” manőver eredménye, hogy a pártosztódás eredményeként biztos ütemben őrlődnek fel, tűnnek el a magyar politikai szervezetek – még a Fideszhez lojálisak is. Csökken a képviselői, önkormányzati helyek száma és nő a diplomáciai feszültség a térségben.
Kinek áll a zászló?
Néhány héten belül parlamenti választások lesznek Romániában. Az egyik Fidesz-párti párt, az MPP már bejelentette, hogy nem állít jelöltet, a másik Orbán-párt, a Tőkés-féle EMNP sem állít teljes listát, ám ahol jelen vannak az emberei, ott az RMDSZ jelöltjeivel versenyeznek. Nem tudni, kinek áll majd a zászló 2014-ben Magyarországon, de az máris nyilvánvaló, hogy a magyar-magyar játszmákon a határon túli magyarok bizonyosan sokat veszítenek.
