Judi Dench: Soha nem hagyom abba a munkát

Hetedik Bond-filmjének bemutatója előtt, 77 évesen sem látni rajta az energiája lankadását. Mesél a tájképfestészetéről, M figurájának alakításáról, és arról, hogy utál egyedül állni a színpadon – kezdi elbeszélő interjúját Tim Adams.

Majd így folytatja: a Covent Gardenben ülünk egy szállodában egy kanna tea mellett, s egyszer csak hallom magamat feltenni a kérdést: Van-e olyan rémálma, hogy ott áll a színpadon, felmegy a függöny, de képtelen egy sorra is emlékezni? Nevetségesnek tűnhet a kérdésem, amelyet ahhoz a színésznőhöz intézek, akit nemrég „minden idők legnagyobb színészének” szavazott meg a The Stage magazin olvasói körben végzett felmérése. Hatvan éve van a pályán, és még soha nem lépett rosszul, soha nem rontotta el a tempót, feltételeztem, hogy minden szorongása régóta elillant már. De nem, elismeri, folyton ez az álom gyötri: „Ott állok jelmezben, és azt suttogom: mit kell mondanom? Rettenetes, de ez az óriási félelem sosem múlik el.”

Ahogy az ember beszélget vele, érzi Dench erősségét: bármit el tud hitetni veled. Újranéztem őt Viktória és I. Erzsébet királynő szerepében, láttam őt Iris Murdoch, vagyis J. Edgar Hoover anyjaként megőrülni, a Marigold Hotel friss özvegyeként. S most itt ül előttem és elmeséli, ahogy karrierje elején a szülei látták őt a Rómeo és Júliában. Apját annyira elragadta az alakítása, hogy az „Apám, anyám, daduska, merre van hát?” sornál felkiáltott: „Itt vagyunk, drágám, a H-szektorban!”

Két éve jelent meg Judi Dench tollba mondott memoárja, egy üde, izgalmas könyv, amely a színpadon és a kamerák előtt töltött csodálatos kalandok végtelen sorának festi le az életét. Mesél a szüleiről, a testvéreiről, elhunyt férjéről, Michael Williamsről és a lányáról, Fintyről. Megdöbbent, hogy ha az életéről kérdezem, azonnal a munkájára gondol. Vajon melyek lehettek a legjobb idők? – vetődik fel bennem a kérdés. S ő azonnal a Vicre gondol meg az ott játszott darabokra. A stratfordi kerékpáros napokra, az oxfordi és nottinghami színházakra, a társulat nyugat-afrikai turnéjára.

Most egy aktuális kaland apropóján ülünk itt, Dench hetedik Bond-filmjének, a 007 – Skyfall M figurájának kapcsán, amiből csak három robbanással teli, kaotikus percet nézhettem meg. A pletykák szerint itt láthatjuk utoljára Denchet M szerepében. Kijelöli utódját, majd brutálisan elbúcsúzik Őfelsége titkosszolgálatától. Ám rutinos Bond-lányként tudja, hogy a premier előtt semmit sem árulhat el.

„Nagy élvezet” volt számára M szerepe az elmúlt években. „Teljesen átitatódtam a hatalommal, mert egyébként semmit sem tudok megjavítani, még a vasalódeszkát sem tudom rendesen felállítani”. Jól kijön Daniel Craiggel, de ahhoz nem eléggé, hogy Craig elárulná neki a királynő ejtőernyős ugrásának titkát az olimpia megnyitóján. Izgalommal töltötte el, hogy Sam Mendes rendezi, akivel először húsz évvel ezelőtt dolgozott együtt a Cseresznyéskertben. „Nagyszerű érzés olyasvalakivel dolgozni, akiben bízol, aki erős kézzel fog.”

Bond sokat jelentett. Az 1995-ös GoldenEye (Aranyszem) előtt alig ismerték Amerikában. Olykor még ma is megkérdezik tőle: „M szerepét leszámítva, csinált valami mást is?” Hiába a hét Olivier-díj, a feledhetetlen színházi alakítások sora, mint Sally Bowles a Kabaréban, Trevor Nun mérföldkőnek számító rendezésének Lady Macbeth-jeként vagy mint Kleopátra Antony Hopkins oldalán.

Sokáig tartott, míg a filmkészítők rájöttek, mire képes a kamera előtt. Az első filmes castingja után – amikor már sztár volt az Old Vicben – ránézett egy férfi és azt mondta: „Nos, Miss Dench, meg kell mondanom, az ön arcának minden egyes részlete rossz.” Soha többet nem próbálkozik filmmel, fogadta meg magának. És sokáig így is tett. Még ma is „betolakodónak” tekinti magát a filmiparban. Megnyerő ez a kitartó mértékletesség, de úgy sejtem, ezzel egyben fel is szabadítja magát a nyomás alól.

Szabadidejében tájképeket fest. „Sokkal jobb, mint fényképezni, mert figyelésre és emlékezésre késztet.” Retteg az egyedülléttől. Lánya, és a most 15 éves unokája az év egy részét nála töltik Surrey-i házában és ötholdas birtokán „egy kutya, négy macska, két hörcsög, sok kacsa, szárcsa, tíz mezei egér és egy hatalmas aranyhal társaságában, amelyik már kétszer meghalt, de a szájába fújtam és újraélesztettem. Mint Jézus Lázárt.”

Érezte valaha, hogy eleget tett? Megrémül, kortyol egyet a teájából. „Remélem, nem – feleli mosolyogva – lehet, hogy másvalakinek elég volt, de számomra sohasem lesz elég...”

Fordította: Markó Beáta

007- Skyfall
Rendező: Sam Mendes
Szereplők:
Daniel Craig (James Bond)
Judi Dench (M)
Javier Bardem (Raoul Silva)
Ralph Fiennes (Gareth Mallory)

Magyarországi bemutató:
2012. október 26.