Előzékeny fickók

A GRU (Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyije) az orosz fegyveres erők vezérkarának felderítési főcsoportfőnöksége. Ez a katonai hírszerzés, amelynek rezidentúrái a polgári hírszerzés hasonló „állomásai” mellett, azokkal nemegyszer konkurálva, az Oroszországi Föderáció külföldi képviseletein működnek diplomáciai fedéssel. A GRU története még az orosz polgárháború idejére nyúlik vissza. A korábban szovjet, majd orosz „szerv” struktúráját az elmúlt kilenc és fél évtized alatt számtalanszor átalakították, de a moszkvai Grizodubova utcai központtal működő főcsoportfőnökség (parancsnoka Igor Szergun tábornok) feladatai lényegében nem változtak. E feladatok egy része nem klasszikus hírszerző munka. Szpecnaz (szpecialnogo naznacsenyija – különleges rendeltetésű) egységei a hadseregnek, sőt a rendőrségnek is vannak, a GRU-féle szpecnaz elsődleges rendeltetése viszont abban áll, hogy az ellenség hátországában hajtson végre katonai jellegű (diverzáns, partizán stb.) akciókat, akár félig-meddig békeidőben is.

Hidegháborúban

Egyes források szerint a GRU-szpecnaz alakulatai már a húszas években is folytattak „aktív felderítő tevékenységet”, támogatták a szovjetbarát partizánok tevékenységét a Szovjetunióval határos, közelebbről meg nem nevezett országokban. Igazi idejük azonban a hidegháború éveiben jött el. Arra készítették fel őket, hogy egy-két órával a szovjet–amerikai világégés kirobbantása előtt csapjanak le az ellenség hírközlési vonalaira, energetikai rendszereire, polgári és katonai vezetési pontjaira, repülőtereire, vasúti gócpontjaira, hídjaira, alagútjaira, és tegyék használhatatlanná őket. A GRU-szpecnaz kiválóan kiképzett, sok esetben idegen nyelveket is beszélő diverzánsait az említett célok végrehajtása végett állítólag minimális méretű nukleáris robbanószerkezetekkel is ellátták, a szakértők azonban cáfolják, hogy léteztek/léteznek ilyesfajta „atomkofferek”. Az említett feladatok végrehajtására kiszemelt diverzánsok többnyire nemcsak fényképről ismerték lehetséges célpontjaikat, mert mint a Szovtranszavto szovjet fuvarozó cég pilótáinak mitfahrerei a kamionok vezetőfülkéiben egész Európát, a Közel- és a Közép-Keletet bejárták, és a helyszíneken ismerkedtek potenciálisan megsemmisítendő objektumaikkal.

Prágai akció

Az 1968. augusztus 21-re virradó éjszaka a prágai közforgalmi repülőtéren a GRU-szpecnaz emberei ugráltak ki a hajtóművei meghibásodása címén kényszerleszállási engedélyt kapott gépből, és foglalták el az irányítótornyot. Néhány perc múlva pedig már az ő irányításukkal szálltak le a további szovjet gépek, amelyeknek „utasai” haladéktalanul rátették kezüket a posta- és telefonvonalakra, majd egy órán belül elfoglalták a Csehszlovák Kommunista Párt központját, és letartóztatták az ott ülésező központi bizottság tagjait.

Még ugyanabban az évben a szervezet kilenctagú csoportja Kambodzsában rajtaütött egy titkos amerikai légi támaszponton, és alig félórás küzdelemben megszerzett, majd biztos helyre, Vietnamba menekített egy Bell AH–1 Supercobra harci helikoptert, amelynek hightech felszerelése nagyon érdekelte a szovjet vezérkart. A bázison állomásozó többi helikoptert felrobbantották. 1979. december 27-én a szovjet katonai hírszerzés különleges egysége megrohamozta Kabulban az elnöki palotát, és megfojtotta (a szó szoros értelmében) a Szovjetunió és afganisztáni szövetségesei számára akkorra már nem kívánatos, sőt gyanús államfőt, Hafizullah Amint. A Storm-333 fedőnevű művelet nem tartozott a könnyűek közé, annál is inkább, minthogy az elnöki palotát 1500 főnyi afgán őrség védte. A továbbiakban egyidejűleg mindig legalább 1400 szpecnazovec harcolt Afganisztánban a modzsahedek ellen.

A kilencvenes években a szervezet katonái kivették részüket az első, majd a második csecsen háborúból is, ahol elsősorban a felkelők mögöttes területein vetették be őket, többnyire eredményesen. Néhány alakulatuk ezért elnyerte a „gárdaegység” kitüntető címet. A Szoversenno szekretno (szigorúan titkos) című, rendszerint jól tájékozott orosz internetes portál szerint „nem lehet kizárni, hogy a Krím csatlakozását eredményező, sok szakértő által ragyogónak nevezett hadművelet végrehajtásáért a GRU még egy egysége elnyeri ezt a címet”.

A GRU neve, jellege, feladatköre a Szovjetunió felbomlása után sem változott. Két hónappal ezelőtt Vlagyimir Putyin elnök első ízben ismerte el, hogy azokon a fegyveres „önvédelmi csoportokon” kívül, amelyek az Oroszországhoz való csatlakozásról döntő népszavazást biztosították, orosz katonák is tevékenykedtek a Krímben. A külföldi katonai szakértők egy pillanatig sem kételkednek abban, hogy ezt a feladatot a GRU-szpecnaz kitűnően kiképzett és felszerelt harcosai hajtották végre. (Emellett érkeztek a Krímbe, mint ahogyan máig is érkeznek Kelet-Ukrajnába oroszországi önkéntesek, köztük csecsen és ingus nemzetiségűek, Afganisztánt megjárt veteránok is, valószínű azonban, hogy ezek a férfiak – bár bizonyára nem a Kreml akarata ellenére – valóban a saját szakállukra lépték/lépik át a határt.)

Szimferopolban, a Krím fővárosában idén február 27-én éjszaka jól felfegyverzett harcosok ellenőrzésük alá vonták a helyi parlament és a kormány épületét. A következő napon ugyanezek az orosz ajkú, egyenruhájukon címert, felségjelzést nem viselő katonák, akiket kifogástalan, korrekt viselkedésükért „az előzékeny emberek” néven kezdtek emlegetni, Szimferopolban elfoglalták a polgári, Belbekben a katonai repülőteret, majd feltűntek az államhatár forgalomáteresztő pontjain és a tengeri kikötőkben is. Végül körülvették az ukrán hadsereg krími laktanyáit, és lefegyverezték az ott szolgáló katonákat. Mindezt egyetlen puskalövés, sőt jóformán egyetlen hangos szó nélkül.

Állig fegyverben

Az ő tökéletesen korszerű felszerelésükre – könnyű, de repeszbiztos kevlársisak, golyóálló mellény, a legújabb típusú, az éjszakai látást biztosító, továbbá cső alatti gránátvető berendezéssel is ellátott Kalasnyikov gépkarabély, Vihlop mintájú 12,7 mm-es hangtompítós mesterlövészpuska – a külföldi katonai szakértők is felfigyeltek. A NATO berkeiben – természetesen nem politikai, hanem szigorúan szakmai szempontból – a krími hadműveletet, a GRU-szpecnaz gyors, összehangolt akcióit, illetve katonáinak azt a képességét, hogy immár közvetlen elöljárói parancs nélkül, önállóan is megállják a helyüket, ötös osztályzattal illették.