Politikai hittröszt

– Az október 23-i Békemenetben akadtak, akik „Orbán, az élő Isten” feliratú pólókkal vonultak. A jobboldal szakrális istentiszteletet tartott?

– A Hősök terei rendezvény elsősorban politikai erődemonstráció volt, pogány „istentisztelet.” A jelenlegi rezsim a vallást kizárólag politikai erőforrásnak tekinti. Orbán Viktor korábbi megnyilatkozásaiban gyakran tett is utalásokat saját, már-már isteni kiválasztottságára. Egyik 2006-os interjújában az Úr biblikus szavait idézve kijelentette: „Vagyok, aki vagyok.” Egy másik, adventi beszélgetésen Balog Zoltán református lelkész, jelenlegi emberi erőforrás-miniszter kérdezte őt keresztényi nézeteiről. Orbán közölte, ő nem csak a magyar nemzet e világi országát, hanem Isten Országát is építi: „Ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.”

– Magyarország tehát afféle unortodox mennyország lenne?

– Orbán szavai akár így is érthetők, noha jelenlegi kormányzásában nincs semmi unortodox, újszerű. A miniszterelnök e szakrális mázzal próbálja hatalmát a transzcendens magasságokba emelni, transzcendens legitimációt biztosítva politikájának. Egy demokráciában a politikus igazságai törékenyek, időlegesek és vitathatóak: ez az alapja a parlamentarizmusnak is. A transzcendens vezető igazsága azonban abszolút és megkérdőjelezhetetlen. Az „Isten felkentjének” nem lehet ellenzéke, csak ellensége: a megtestesült ördögi gonosz, akit szent háborúban kell legyőzni, megsemmisíteni. Ezt követeli meg a nem e világi legfőbb cél, amelynek minden e világi politikai szándék és akarat alárendelődik. Az illegitim Gonosszal szemben minden eszköz megengedett.

– A Hősök terén a kormányfő katonai sorfal előtt szólította hadba a híveit, s az ellenoldal tagjait a kommunista gyilkosok leszármazottainak minősítette.

– Orbán messianisztikus küldetéstudattal megáldott vezérként tüntette fel magát. Az egyenruhás sorfal előtti jelenet erős ikongráfiájú képeket idéz. A középkortól kezdődően gyakran ábrázolták a Megváltót a seregek uraként, aki szent háborúba vezeti népét. Örök harcot folytat a bűnös világ ellen. Orbán is, mint a „jobboldali seregek ura”, folytonos szabadságharcot vív a „legfőbb gonosszal”: az unióval, a nemzetközi pénzintézetekkel, a multikkal, az egész felvilágosult Nyugattal. A rezsimjében ezért szimbolikus jelentőséggel bírnak az uniformisban díszelgő erőszakszervezetek: a Terrorelhárítási Központ, az Országgyűlési Őrség, a hadsereg. A jobboldal lebutított szakrális nyelvén a választási küzdelem is a szent háború része, amelyben a Fidesz afféle ecclesia militansként (harcos egyház) vesz részt.

– Orbán Viktor október 23-i beszédében azt is hangsúlyozta: a választási harcban a virágárustól a hentesig, mindenkire szükség lesz. Utólag kiderült, például a CBA üzletlánc fideszbarát igazgatója belső körlevélben „kérte fel” alkalmazottait, hogy vegyenek részt a Békementben, és a vezér dicsőítésében. Mit gondol erről?

– A közértesek nyilván nem az „élő Isten” tömjénezéséért vonultak fel a Hősök terén. Inkább félelemből engedelmeskedtek főnöküknek. Az igazhitűnek részt kell vennie a szent harcban, „Isten szolgájaként” védenie kell „Isten egyházát”. Ha nem teszi ezt, elkárhozik, netán elveszíti állását. (Amúgy csak megkérdem: vajon a CBA-k ajtajaira mostantól kifüggesztik, hogy liberális gazemberek nem léphetnek be az üzletbe?) Orbán birodalmában a társadalmi, gazdasági, kulturális élet szinte minden területét megszállta egy politikailag homogén hatalmi tömb, amely maffiaszerű módszerekkel irányítja az államot, és polipként hálózza be az országot. Mindegy, hogy valaki közértes, tudós vagy tanár: csakis az számít, hogy beilleszkedik-e ebbe a monolit politikai rendszerbe. Különben a nemzetből is kizárhatja magát, és állandó rettegésben, üldöztetésben élhet.

– A maffiaállam „élő istene” valójában a szakralizált keresztapa?

– Találó kifejezés. Neki nem kell számot adnia a tetteiről, nem kell attól tartania, hogy elítélik, hiszen ő maga a Törvény. Egy jogállamban a politikai vezetőnek kivált be kell tartania a demokratikus kereteket. A szakralizált keresztapa bármit megtehet, legfeljebb a jogszabályokat, az alkotmányt is érdekeinek megfelelően átírja. Elvégre ő a törvényhozó és a törvényalkotó.

– A maffiaállamban mi a szerepük az egyházaknak?

– A szerep azt feltételezné, hogy létezik valamiféle rendező elv, amelyhez az egyházak is illeszkednek. Ám ilyen központi teológia nincs, csak zagyva beszéd és eklektikus zűrzavar. Orbán Viktor hol turulszobrot avat, hol szent misén vesz részt. A lelkek és a hitelvek piacán minden eladó, amellyel fideszes szavazatokat lehet vásárolni. Az egyházak legfeljebb növelhetik, és legitimálhatják a szakrális keresztapa tekintélyét. Nem véletlen, hogy az egyházzá szerveződés ma már nem a vallási és lelkiismereti szabadság, hanem a kétharmados politikai hatalom kegyúri jogköréből fakad, amint ezt a 2011-es lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény kimondta. A vallási szervezetek léte, anyagi támogatottsága tehát a politika függvényévé vált. Szerintem ez az elmúlt 23 év egyik legsúlyosabb antidemokratikus törvénye. Az iskolákban pedig a kötelezően választható hit és erkölcstan órákon a jelenlegi kurzus elvárásainak megfelelően nevelik a jövő engedelmes állampolgárait.

– A „hűbéri” függés még nagyobb szolgálatra kényszeríti az egyházakat. Egymással versenyezve kereshetik a hatalom kegyeit. Tanulmányában ezt nevezte ön a politikai és keresztény fundamentalizmus találkozásának.

– Így van: a maffiaállamban az egyházakat is félelem irányítja, s komoly „ösztönző erő” a megvásárolhatóság is. Orbán többször hangoztatta azt is, hogy az általa teremtett új államban a történelmi keresztény egyházak képviselik az erkölcsi mércét.

– Hasonlóan nyilatkozott nemrég Balog Zoltán, humánminiszter is. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán arról polemizált: mi a különbség a keresztények és nem keresztények között.” Egyebek mellett kijelentette, szerinte a különbség az, hogy a keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi „lécet” még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel: „A hívő ember tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat.”

– Elképesztő nézet, s különösen megdöbbentő, hogy mindez egy református lelkész szájából hangzott el. A masszív tudatlanságról árulkodó zavaros teológiai nézetek hangoztatása érdekében még a protestáns hagyomány küzdelmeinek céljait, merész újításait is negligálni képes. Amúgy – hogy a modern katolicizmusra is utaljunk – például Karl Rahner nagyhatású 20. századi jezsuita gondolkodó is vallotta az „anonim kereszténységet”, vagyis hogy transzcendens megalapozás nélkül is lehet tisztességes életet élni. Az ateista is képes különbséget tenni az erkölcsi jó és rossz között. De hasonló gondolatokat lehet kihallani Ferenc pápa megnyilatkozásaiból is. Ehhez képest Balog visszatért egy középkori ókonzervatív személethez, amely a kereszténységet Isten földi monopóliumának tekinti. Aki nincs az egyház bárkáján, az nem üdvözülhet, az elkárhozik. Az pedig egyenesen tragikus, hogy mindehhez egyfajta alkotmányos keretet biztosít az alaptörvény Nemzeti hitvallása.

– Hogy érti ezt?

– Már az Alaptörvény preambulumának a címe, a Nemzeti hitvallás is értelmezhetetlen. A hitvallás egy hitében homogén vallási közösség alapvető tanításának és meggyőződésének közhasználatra szánt megfogalmazása. A „nemzeti hitvallás” ennélfogva fogalmi önellentmondás. Mintha azt föltételezné, hogy a nemzeten belül a hitelvek, meggyőződések egyformák lennének, holott a nemzet sokféle világnézetű emberből áll. A demokráciához hozzátartoznak a plurális értékek. A nemzeti hitvallás ráadásul politikai alapon diszkriminál a vallások között. A kereszténységnek nemzetmegtartó szerepet tulajdonít, amelynek szintén nincs semmi értelme, hiszen a kereszténységnek a történelem egy bizonyos időszakában állammegtartó szerepe volt. Ugyanakkor külön hangsúlyozza a szöveg, hogy a többi vallást csupán csak becsülik. Vagyis a hatalom számára vannak másodrangú vallási szervezetek, és kedvenc egyházak is. Ez abszolút ellentétes a jogállami normákkal.

– Pedig úgy tűnik, Orbánnak nemcsak a sportok közt van kedvence, hanem az egyházak között is. Ő maga is református, s idén májusban tíz milliárd forint állami támogatást ígért 2017-ig a Debreceni Református Kollégium és iskola felújítására. Bölcskei Gusztáv, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke pedig, más keresztény egyházvezetőket is megelőzve igyekszik kifejezni a lojalitását. Ő Horthy emléktáblát és Wass Albert szobrokat is avatott, támogatta Nyírő József hamvainak újratemetését is. Nemrég pedig ifj. Hegedűs Lóránt, református lelkész avatott Horthy-szobrot a Szabadság téri templomban.

– A jelenlegi rezsim nemcsak szoros pórázon tartja a számára kedves egyházakat: pénzért és paripáért cserébe ideológiai szolgálatokat vár el, amiként teszi ezt az általa létrehozott „tudományos” és „művészeti” műhelyekkel, intézetekkel is. Vallási, tudományos, művészeti autonómia helyett szolgálni kell. Ám ahogy a közéletben, úgy a vallási szervezeteknél is elmosódnak a határok jobb és a szélsőjobb között. A budapesti bazilikában például már 2008-ban emlékünnepséget celebráltak Horthy halálának 51. évfordulójára. A Horthy-kultusz élesztése a Fidesz-kormány kultúrpolitikájában is meghatározó, ők tették tananyaggá Nyírőt és Wass Albertet is. S ne feledjük: ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész már évekkel ezelőtt egyháza vezetőinek néma asszisztenciája mellett, egy miépes kerületi lapban a „galíciai jöttmentek hadának” kirekesztésére szólíthatott fel. És azóta is megtűrik őt az egyházában. Az egyfordulós választási rendszerben szükség van a szélsőjobboldali szavazókra is, ezért tesznek gesztusokat a Jobbik felé a közéletben és a politikai kereszténységben egyaránt.

– Hogyan lehet így leváltani a maffiaállam „élő istenét?”

– A választási törvényt úgy alakították át, hogy az is a szakrális hatalom „örökkévalóságát” szolgálhassa. Matematikai győzelmi esélye persze van a demokratikus ellenzéknek. Technikailag ugyan leválthatják a Fidesz-kormányt, de a legfontosabb közintézmények élén továbbra is ott maradnak a mostani rezsim emberei. Kilenc éves kinevezésük Orbán hatalmának kvázi-időtlenségét hivatott kifejezni.

– Az Orbán körüli mítosz csak addig tartható fenn, amíg a hívei hisznek benne. Ha a választói hit megrendül, az „élő isten” nevetséges, bukott politikussá válik.

– Ezért is mondom, hogy Orbánt nem az ellenzék tudja leváltani, hanem az ország. A vezér szakrális uralma akkor érhet véget, ha a társadalom túlnyomó többsége, beleértve a jobboldaliakat is, úgy döntenek: elűzik őt végleg a hatalomból. A baj csupán az, hogy az emberek mentalitása nagyon lassan változik. Hosszú idő eljutni odáig, hogy az életüket szabad, öntudatos polgárokként éljék, s nem az állami vezetőktől, hamis prófétától várják a segítséget. Az Orbán-rezsim szellemi leváltásában akár az egyházak is kivehetik részüket. Sok múlik azon, hogy meddig áldozzák fel saját értékeiket, s meddig hajlandóak legitimálni e hazug politikai „hittröszt” működését.