Benito és Alessandra

A falusi kovácsmester akaratos fia tanító lesz, de inkább kemény, kétkezi munkával tartja fenn magát, Svájcban. Híd alatt alszik, Kantot, Marxot, Spinozát és orosz forradalmárokat olvas, majd főként Nietzschét. Kitűnő szónok, s oly hatásos szakszervezeti agitátor, hogy lecsukják, kiutasítják. Üres zsebbel és szifilisszel hazatérve karrierje a Szocialista Pártban gyorsan ível felfelé. Az osztályharc című újságja annyira sikeres, hogy utóbb rábízzák a pártlapot, az Avanti!-t, s a hírlapíróként is hatásos főszerkesztő cikkeiben elutasítja a nacionalizmust, az imperializmust, azt, hogy a fiatal olasz állam háborúzzon. Ám nemsokára már egészen másként látja: otthagyja az újságot, s az osztályharcot feledve új lapjában immár azt hirdeti: a nemzet mindenek felett – mindannyian olaszok vagyunk, s csak ez számít...

Róma bevétele

1914-től két évig harcol, megsebesül. Visszatérte után a brit titkosszolgálat pénzeli bőkezűen háborúpárti propagandáját. Aztán önállósul: 1919-ben Milánóban hívja össze vagy kétszáz elvbarátját – kiábrándult szocialistákat, anarchistákat, tiszteket, leszerelt katonákat –, hogy meghirdesse az új politikai erőt, amely majd rendet tesz Itáliában, felvirágoztatja és kiterjeszti az „Új Rómát” egész Dalmáciára, Nizzára, Dél-Tirolra, az olasz-Svájcra, nemkülönben Korzikára és Máltára. A mozgalom a rómaiak hatalmi jelképét veszi át: a fasces, a vesszőköteg bárdot rejt, amellyel le is csaphatták az ellenség fejét.

A karizmatikus férfiú híveiből országszerte szabadcsapatokat alakít, azok pedig masíroznak és összeverik a baloldal híveit. Amikor 1922 nyarán a lakosság elutasítja a szocik általános sztrájkját, Mussolini lép. Rohamosztagai az elöljáróságokat, rendőrőrsöket elfoglalva négy irányból vonulnak Róma felé – III. Viktor Emánuel kormányalakítással bízza meg Benito Mussolinit.

Dicstelen vég

Első kabinetjében még kevés a fasiszta, ám az új kormányfő brutális rendőri fellépéssel és megfelelő törvényekkel két éven belül Olaszország teljhatalmú ura lesz – a többség elfogadja, sőt kedveli. Örvend a tőke, mert megszűnt a zűrzavar, a sztrájkok, örvend a szegény ember, mert alkalmazzák a nagy közmunkáknál, és örvend sok polgár, hallván: újjászületik a Római Birodalom.

És elégedett a katolikus egyház is. A fél magyarországnyi pápai állam területének túlnyomó részét tudniillik elfoglalta az egységesülő Itália. Hatvan év után most Mussolinival tudnak kiegyezni: kötelező lesz a hitoktatás, államvallás a katolikus, de nem lesz születésszabályozás; kap sok pénzt, adót viszont nem fizet az új, kicsiny, viszont szuverén pápai állam. A kormányfőnek kellenek a hívők, maga is katolikusként állítja be magát, miközben arról beszél barátainak: „Ez a kis szekta csak azért tudott kijutni Palesztinából, mert a nagy Római Birodalomban keletkezett...”

Mussolini egyébként az iszlám védelmezőjeként is fellép, s kezdetben elutasítja a nácik faji törvényeit, sőt: zsidó a pénzügyminisztere és egyik szeretője. 1938-ra aztán megfosztják a zsidókat állampolgárságuktól, és súlyos korlátozó rendszabályokat léptetnek életbe. Végül azonban a vagy ötvenezer olaszországi faji üldözött többsége megmenekül, kilencezret visznek német haláltáborokba, sokak életét honfitársaik mentik meg.

„A Ducének mindig igaza van” – hirdetik a feliratok a falakon, ám aztán kiderül, hogy a megragadó szónok államférfinak veszélyes. Komolyan veszi ígéretét, hogy újjáteremti az ókori elődök impériumát. 1935-ben meghódítja Abesszíniát, lakóinak százezreit ölik meg gázzal. Otthon honfitársainak százezrei ünneplik, s gratulál nagy tisztelője, Adolf Hitler, akit Róma hőse korábban „ostoba bohócnak” titulált. Mussolini egyébként a már 1927-ben megkötött barátsági szerződés alapján is különösen jó viszonyt ápol későbbi szövetségesével, Horthy Magyarországával, támogatva a határrevíziós igényeit.

Amikor Hitler – akivel együtt bombázták a spanyolokat – háborújában egyik győzelmet aratja a másik után, 1940 nyarán ő is bekapcsolódik. Hadserege ugyan gyenge és rosszul felszerelt, de elindítja, hogy le ne maradjon a zsákmányról, hiszen télre, véli, véget érhetnek a harcok... Mussolini a korábban elfoglalt Albániából most Görögországra támad – súlyos vereségéből a németek mentik ki. A megvert olaszok mindenkinél gyorsabban menekülnek 1941-ben a szovjetek elől is a keleti fronton, majd 1943-ban a sivatagban kapitulálnak, pedig Kelet-Afrikát – Líbiától Szomáliáig – birtokuknak akarták.

A szövetségesek szicíliai partraszállása után a Fasiszta Nagytanács is látja a közelgő véget – a Ducét leváltják. Nem akar távozni, de lefogják, végül az Abruzzók egyik csúcsán tartják fogva. Az SS szabadítja ki, s a köpcös diktátor életének utolsó két évét az Olasz Szociális Köztársaság nevezetű német protektorátus névleges fejeként, betegen, az északi Sal? városkában tölti. Az angolszászok közeledtével a Duce német katonaköpenybe bújva próbál átjutni a határon, de felismerik. Kommunista partizánok falhoz állítják, utolsó barátnőjével a sok közül, Claretta Petaccival s több fasiszta nagyfőnökkel. A megcsonkított tetemek aztán ott lógnak fejjel lefelé a Piazza Loretón Milánóban, ahonnan mozgalmuk indult.

Mivel a fasiszták vetettek véget a háborúnak, Itáliában nem voltak nagy perek a bűnösök ellen. A fasizmus dicsőítése ugyan büntetendő, ám a Duce szülőházának évente vagy százezer látogatója van. A közvélemény nagy többsége tud a nácik olaszok ellen is elkövetett bűneiről, de a fasisztákról sokaknak nem a diktatúra, hanem az útépítés, a mocsarak lecsapolása jut eszükbe – vagy az, hogy akkor nem bénították folyton sztrájkok az életet.

A 1948-as választáson az újfasiszták két százalékot kaptak, legjobb eredményüket, majd 16 százalékot 1996-ban érték el. Napjainkra tömörülésük, az Alleanza Nazionale széttöredezett, a legtöbb régi és újfasisztát Silvio Berlusconi szívta fel pártjába – kellettek a többséghez. Mirko Tremaglia, Mussolini salòi gárdájának hajdani önkéntese öt éven át volt a külföldi olaszok ügyeinek minisztere Berlusconi kormányában.

A szép unoka

A Mussolini-leszármazottak legismertebbje az egyik unoka, Alessandra. A szép színésznő Romano Mussolininek, a jeles dzsesszzongoristának és Sophia Loren húgának gyermeke. A újfasiszta Szociális Alternatíva párt elnökeként volt az Európai Parlament képviselője, majd évekig az olasz parlamentben ült, tavaly óta ismét a brüsszeliben, ezúttal a Berlusconi alkotta pártszövetség színeiben. E minőségében a Fideszt is tömörítő néppárti frakció tagja, s gyakran idézik egyik kiszólását: „A fasiszta még mindig jobb, mint a homokos...”