Orosz rulettet játszik Orbán: Bukás is lehet a manőverezésből

„Honnan táplálkozik Orbán Viktor párton belüli és azon kívüli hatalma, tekintélye, elfogadottsága?” – teszi fel mai blogbejegyzésében a kérdést Török Gábor a kormányfő meglévő formális és – különösen - informális hatalmának okait kutatva. Különösen arra tekintettel, hogy Orbán a rendszerváltás után egyedüli magyar politikusként két egymást követő választási vereség után is vezető tudott maradni. Bár 2002-ben és 2006-ban a párton belül is érték bírálatok és támadások politikáját, Orbán azonban a nyolc évnyi ellenzéki időszakban is folyamatosan uralta széles és heterogén politikai táborát, s egyetlen komoly, nyilvánosságot vállaló kihívója sem akadt.

Török szerint Orbán alapvetően két klasszikus és fontos eszközt vett igénybe céljai eléréséhez. „Egyrészt ügyelt arra, hogy potenciális versenytársai ne tudjanak megerősödni, feltételezett riválisaival időben leszámolt, a feltörekvő ifjútörököket pedig gondosan szemmel tartotta, megmérettette, változatos eljárásokat alkalmazva néha egymás ellen hangolta, máskor pakolópályára állította. A régiek közül így sodródott ki a magyar politikából a 2006 előtt hatalmára leginkább veszélyesnek látszó Áder János, míg az újak között ez a vezetési módszer az, amely olykor amortizálja, máskor domesztikálja a „haegyszermajd” politikusokat, például Rogán Antalt vagy Lázár Jánost.”

A másik eszköz az elemző szerint a döntési jogkörök és a források példátlanul erős centralizálása. „A Fidesz elnöke tudatosan törekedett arra: rajta kívül és engedélye nélkül a pártban ne épülhessenek ki jelentős erőforrásokkal rendelkező hatalmi központok. Ebben a törekvésben megkerülhetetlen, lényegi elem az a szintén egy centrumból vezérelt, a Fidesz körül mozgó gazdasági holdudvar, amely leginkább háttért és támaszt jelent a kormányfőnek, ám amely bizonyos értelemben meg is határozza mozgásterét.” Török úgy véli: ez a birodalom, amelynek léte számos fontos politikai döntés esetében is magyarázó tényező, olyan erővel hatja át a hatalmi gépezet működését, hogy az esetleges riválisoknak is alkalmazkodniuk kell hozzá. Innentől kezdve pedig minden belső változtatási szándék rögtön és közvetlenül érinti a politikai és gazdasági szerkezetet, s értelemszerűen nulla összegű játékhoz vezet, vagy-vagy típusú helyzetet katalizál. Ezt a struktúrát, amelynek kétségtelenül Orbán Viktor a legfontosabb – bár nem egyedüli - szereplője, éppen ezért szándéka ellenére átalakítani, átformálni lehetetlennek látszik, lerombolására viszont – különösen, amíg fut a szekér - egyre kevésbé van esély.

De mindezek mellett nem feledhető az Orbánt övező személyi kultusz. Amiről a háttérbeszélgetéseket gyakran folytató elemző azt írja: tapasztalatai szerint sokkal valódibb és valóságosabb, mint azt a kívülállók gondolják. „Egészen érdekes, hogy még azok a vállalatvezetők, egyéb befolyásos emberek is, akik amúgy semmilyen módon nem függnek a politikustól és nem érdekeltek a Fidesz sikerében, személyes találkozásaikról számomra olykor nehezen befogadható elragadtatással, lelkesedéssel beszélnek. Orbán Viktor hatni képes politikus, meglepő módon talán nyilvános szerepléseinél még erősebben is azokban a körökben, ahol nem éri a reflektorfény. A hozzá közel állók szinte kivétel nélkül karizmatikus, felkészült, okos és céltudatos embernek írják le, s még azok sem felejtik el megemlíteni ezeket a tulajdonságokat, akik amúgy ellenérdekeltek, politikájának belső ellenfelei.”

Ezek alapján, summáz Török, nem számít a népszerűségvesztés, a közvélemény-kutatásokban elért gyatrább eredmény, szerinte csupán az Orbánt övező kultusz komoly sérülése vagy megsemmisülése vezethetne a kormányfő politikai hatalmának végleges, visszafordíthatatlan eróziójához. Merthogy: „ha támogatói nem hinnék el, hogy vele még sikeresek lehetnek, nincs az a betonbiztosra épített rendszer, amely megőrizné őt a kihívástól. Aki jelre vár, azt javaslom tehát, hogy azt elsősorban ne a választókban, a felmérésekben keresse. A Fideszben változást – ha egyáltalán belátható időn belül lesz ilyen – csak a politikusi elfáradás, kiégés, elhasználódás biztos jelei hozhatnak. Nem ma, s talán nem is holnap.”