Orbán Viktor kedvenc lapjának a főszerkesztője szerint sem a játékosok, sem az MLSZ, sem a kormány nem felel a Luxemburg elleni lebőgésért

Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete a lap szombati számába írt egy merész ívű gondolatokkal teli publicisztikát, amelyben azt firtatta, hogy Magyarország futballválogatottja miért kapott ki szégyenszemre 2:1-re csütörtökön Luxemburgtól. Nemzeti tizenegyünk ezzel fél éven belül már a második történelmi vereségét szenvedte el – június 9-én Andorra verte meg 1:0-ra –, a miértre pedig Orbán Viktor kedvenc lapjának a főszerkesztője azt a zseniális választ adja, hogy nem a „futni, beadni, becsúszni szerinte is képtelen játékos, hanem az 1990-et követő húsz év felelőssége az egész.

Fotó: MTI/Ceglédi Zsolt

A Nemzeti Sport főszerkesztője azzal kezdi, hogy 44 év szünet után a tavalyi Európa-bajnoki részvételt azoknak a magyar futballistáknak (Gera Zoltánnak, Király Gábornak, Dzsudzsák Balázsnak és Juhász Rolandnak és a csapat „elválaszthatatlan tagjaként” Dárdai Pálnak) a vezérletével vívta ki a válogatott, akik még a rendszerváltás előtt tanulták meg az alapokat, az akkor kialakuló struktúrákban lett belőlük futballista. „Az utánuk jövők tudása, eredménye azonban már az 1990-et követő húsz év felelőssége, és kevésbé az edzőké, az MLSZ-é, pláne a játékosoké, hiszen a futball létszámánál, nagyságrendjénél, eszközigényénél, hatásánál és költségeinél fogva mindig nagypolitikai kérdés, még akkor is, ha a politika úgy csinál, mintha nem kellene erre a kérdésre válaszolnia” – véli Szöllősi György. Az 1990-et követő húsz év bűneként említi, hogy 

• százával szűntek meg évente az egyesületek és a futballpályák,
• szélnek eresztették a Bozsik-program több száz edzőjét, és több tízezer gyermekét,
• gyakorlatilag eltűnt az iskolákból a testnevelés,
• egyetlen nemzetközi meccs lejátszására megfelelő stadion sem volt Magyarországon.

Szerinte ez volt az a helyzet, amely miatt Gera Zoltántól Dárdai Pálig több tehetséges magyar futballista is külföldre menekült, az akadémiai rendszer kialakítása pedig erre a nihilre adott kétségbeesett, de reményt keltő válasz volt.  A Nemzeti Sport főszerkesztője ezután már nem is csak az 1990-et követő húsznak, hanem előtte eltelt negyvennek is felrója, hogy a magyar futball leépült, de a megfelelési kényszer csak ezután emelkedik  soha nem látott magasságokba, Szöllősi György ugyanis a politika után gyakorlatilag mindenkit felment a felelősség alól, akinek köze lehet a Luxemburg elleni vereséghez. 

„Nem azt mondom tehát, hogy a Luxemburgtól elszenvedett vereség után ne legyünk szomorúak, ne legyünk dühösek, hogy nem jogosak az indulataink (addig jó, amíg haragszunk, és amíg van, aki haragudjon!), de

ne feltétlenül a rossz hír hozójában, a futni, beadni, becsúszni képtelen játékosban találjuk meg a legfőbb felelőst.

Vagy a topmenedzserként, a futballba érkezéséig maradéktalanul sikeres,

minden szabadidejét és még nem ősz hajszálát a futballra áldozó MLSZ-elnökben.

Sem pedig a magyar futballból is a francia és német élvonalig eljutó, nyelveket beszélő, az ifjúsági válogatottakkal sikeres, fiatal megbízott szövetségi kapitányban. (Még kevésbé az eddig munkához sem látó belga utódjában.) És

ne a semmiből valamit teremteni akaró, sokáig állami segítség nélkül működő akadémiákban, netán a sport létesítményhelyzetét nemzedékekre megoldó, a futballt végre a helyén kezelő kormányban.

Nem, ha kicsit is logikusan és higgadtan végiggondoljuk a fent leírtakat, láthatjuk, hogy bár jó volna elverni valakin a port a futball mai szereplői közül, és nyilván a konkrét, csütörtöki vereségben meg is találhatja ki-ki a maga felelősségét, a bajok legfőbb okát még mindig a múltban és a régmúltban kell keresni ” – írja.

Mentségére mondva a Nemzeti Sport főszerkesztője a gondolatmenetet azzal zárja, hogy a jövő sikereiért már „mi” vagyunk a felelősek, azt pedig csak félve jegyezzük meg, hogy éppen Szöllősi György volt az, aki Andorra elleni vereség után

a 168 Órának még azt mondta, hogy közvetlen összefüggést keresni futballeredmények és a sportpolitika között: demagógia.

A Nemzeti Sport egyébként deklaráltan Orbán Viktor kedvenc lapja, a futballrajongó miniszterelnök a saját bevallása szerint is az elolvasásával kezdi napot.

Az Átlátszó tavaly májusban írta meg, hogy az erről szóló kormányzati döntések értelmében 2020-ig Magyarországon összesen 32 stadionnak kell megépülnie 215 milliárd forint közpénzből. Mert megérdemlik.