Kórház az idegösszeomlás szélén – Megkésve lenne édes gyermek az egészségügy
Eddig a kormány mostohagyereke volt, most azonban édes gyermekként akarja kezelni az egészségügyi ellátást. A legtöbb politikusnak hirtelen fontosak lettek azok az emberek, akik évek óta sokszor lehetetlen körülmények között tartják életben a hazai gyógyítást. Talán a bűnbánat, talán a szavazatszerzés motiválja őket, de a jobb- és a baloldal egyaránt felelőssé tehető az ellátórendszer jelenlegi állapotáért.
Orbán Viktor váratlanul még azt is bejelentette, hogy az idén minden egészségügyi dolgozó 500 ezer forintos különjuttatást kap, másnap viszont a Miniszterelnökséget vezető minisztertől megtudhattuk, hogy ez persze bruttó összeg. Gulyás Gergely annyit mondott, „valamikor a nyár elején” juthatnak hozzá az érintettek, és a technikai dolgozók is részesülnek belőle. A Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke szerint egyszeri motivációnak ez jó lehet, de itt nem kell és nem is szabad megállni. Soós Adrianna reményét fejezte ki, hogy nem utalványokban, hanem pénzben érkezik majd az érintettekhez a soron kívüli bérkiegészítés. Soós a 168 Órának arról is beszélt, hogy az egészségügyi dolgozók bérét hosszú távon emelni kellene, Gulyás Gergely viszont kitért a konkrét kérdés elől, hogy tervezi-e a kormány a dolgozói illetmények hosszú távú növelését.
A jövedelmeket amúgy nem egyszerű áttekinteni. Sok függ attól, kinek milyen a képzettsége, milyen munkakörben dolgozik vagy éppen mennyi ideje van a szakmában. Talán jól érzékelteti a bérszínvonalat a szakszervezeti vezető által említett példa: egy olyan nem orvos dolgozónak, aki már 30 éve van a pályán, 250-300 ezer forint a bruttó fizetése, ebből jó, ha 200 ezret kap kézhez.
A megbecsültség érzetét növelhetné, ha a járvány idején kapnának a dolgozók védőfelszerelést és egyéb, a munkát segítő eszközt. E téren azonban már sok a probléma. Nem véletlen, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Többek között azt kérték, a kialakult helyzetben a kormány késlekedés nélkül biztosítsa az egyéni védőfelszereléseket és a kézhigiénés termékeket az ellátásban közreműködő valamennyi dolgozónak. Azt is javasolták, hogy a közvetlen betegellátásban dolgozóknak fizessenek ki azonnal egyhavi alapilletménynek megfelelő összeget. A Miniszterelnöki Kabinetirodától azt a választ kapták, hogy a kéréseket továbbították az Operatív Törzsnek.
Gyaníthatóan hasonló sors vár arra a levélre is, amelyet a háziorvosokat tömörítő szervezetek címeztek Müller Cecília országos tisztifőorvosnak. Az alapellátásban dolgozók meglehetősen kemény hangon hiányolják a védőfelszereléseket. Elfogadhatatlannak tartják az országos tisztifőorvos asszonynak a koronavírus-járvány kezdete óta több alkalommal elhangzott kijelentését, miszerint a háziorvosi szolgáltatók feladata a védőeszközök beszerzése. Védőfelszerelés nélkül – az életkori korlát miatt amúgy is hozzávetőleg felére csökkent alapellátó-létszám – tovább apad, ami komoly területi ellátási zavarok kialakulásához is vezet, olvasható többek között a levélben. Az aláírók között megtaláljuk a Házi Gyermekorvosok Egyesületét és a Magyar Orvosi Kamarát is. Feltehetően ennek hatására mondta Müller Cecília – bár nem említve a levelet –, hogy a Magyarországra érkezett szállítmányokból tudnak juttatni a háziorvosoknak is.
A problémákat azonban most kellene kezelni, ameddig egyáltalán még lehet. Beláthatatlan következményekkel járna, ha a dolgozók tömegével fertőződnének meg. A közösségi és egyéb oldalakon megdöbbentő beszámolókat lehet olvasni. „Én elkaptam, mert utólag kiderült, hogy koronás beteget ápoltam napokig”, „A napomat abban a kórteremben töltöttem, 12 óráig nem ettem, nem ittam, vécén se voltam kint. Pozitív lettem. Hát, istenem” – írja egy magyar nővér, aki tömör őszinteséggel és már-már meghökkentő rezignáltsággal idézi fel történetét.
Képünk illusztrációHa hihetünk az előrejelzéseknek, a járványnak még csak most jön a java. A számítások szerint még több hónapig eltart, és a dolgozók már eddig is erejükön felül teljesítenek. A helyzet jelentette bizonytalanság pedig pszichésen is kikezdi az állományt. Folyamatosak az átvezénylések a legkritikusabb ellátási területekre, ez pedig az eddigieknél is nagyobb terhelést jelent az ápolószemélyzetnek. Amennyiben növekednek a munkaerőgondok, akkor még inkább kizsigerelhetik a tűréshatáron lévőket. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alelnöke úgy látja, akik elérkeztek a tűréshatárra, azok már korábban elhagyták a szakmát vagy éppen külföldre mentek. Babonits Tamásné szerint azoknak, akik maradtak, sem a szakmai felkészültségükkel, sem az elhivatottságukkal nincs probléma, a létszám azonban kritikus lehet. Már csak azért is, mert a 65 év alatti, 105 ezer fős szakdolgozói gárda jelentős hányadának nem az a végzettsége, amire most a legnagyobb szükség van, közülük sokan nem szívesen vennének részt a vírusos betegek ellátásában. Soós Adrianna szerint a keresetük rendszeres kiegészítésével lehetne őket is motiválni.
Akik kapcsolatba kerültek a rendszerrel, mind arról számolnak be, mennyire segítőkészek az egészségügyi dolgozók, s milyen áldozatosan végzik munkájukat. Az biztos, hogy mindannyiuknak hitet és erőt adhat a betegek bizalma, hálája és támogatása. Babonits Tamásné megjegyezte, ezek a megnyilvánulások hatalmas lelki támogatást jelentenek az érintetteknek. De ennél többre van szükség. „A megbecsülésnek tartósnak kell lennie. Remélem, mindenki felismerte, milyen nehéz a munkájuk, milyen nagy a felelősségük. Ezért másfajta szemléletre és hozzáállásra számítunk az egészségügyben dolgozók problémái iránt” – fogalmazott a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke.
