A választó nem hülye

– Az SZDSZ két évtizeden át Magyarország belpolitikájának meghatározó tényezője volt. Most meg olyan, mintha sosem létezett volna. Hová tűntek?

– Bár általában a szavazók pártolnak máshová, nálunk nem ők tűntek el, hanem mi magunk. Kutatások szerint a voksolók 14-15 százaléka liberálisként határozza meg magát. Egy részükben erősebb a Fidesz gyűlölete, mint a liberális identitás, és most az MSZP-re szavazott. A másik csoportban meghatározóbb az antikommunizmus – ők a Fideszre voksoltak. Orbán a rezsicsökkentéssel és a szociális demagógiával lényegében baloldali politikát folytat, amivel szemben nehéz racionális baloldali alternatívával előjönni. Pedig Magyarországon komoly hagyománya és szavazóbázisa van a baloldaliságnak: az MSZP négy választást nyert meg, ebből háromszor kormányra került. De most két érdekes jelenség került elő. Az egyik a Jobbik. A szélsőjobb sikere egyértelműen a kelet-magyarországi baloldali szavazókra alapul. Azokra, akiket magukra hagyott a hiteltelenné vált MSZP, és Vonáékban találtak maguknak egy történet és előzmény nélküli pártot. A másik probléma pedig az, hogy a baloldal és a liberálisok 2008 óta szinte kizárólag önmagukkal foglalkoznak, az MSZP és az SZDSZ egymásnak feszült. Amiben Gyurcsány Ferencnek is komoly felelőssége van.

– A belső ellentét indokolja a liberálisok megsemmisülését?

– Igen. 2012 kora őszén az MSZP és a Fidesz között három százalék különbség volt. Ekkor megjelent a színen Bajnai Gordon, és megindult a belső háború, amely egészen a 2014-es választásokig kitartott.

– Szép sírásás volt.

– Nem a mi kezünkben volt az ásó. A harcot ugyanis két volt MSZP-s miniszterelnök folytatta az MSZP-vel szemben. Mit mond erre a választó? Azt, hogy nem róla szól a történet. A nyilvánosság helyett füstös, befüggönyözött szobákban döntöttek arról, ki kivel tart, és miért. Aztán amikor Bajnai megmentőként megjelent, csapata azt hitte, elfoglalhatja az MSZP-t. Csakhogy egy nagy hálózattal rendelkező pártnak nem lehet csak úgy a fejére ülni. Hiba volt, hogy nem azzal indítottak, legyen Bajnai az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Ráadásul későn történt meg Mesterházy elfogadása is, s az sem teljes mellszélességgel: az érintettek közül mindenki tudta, ő kényszermegoldás. A választó nem hülye, a magyar pedig különösen bölcs. Eddig minden alkalommal jól döntött. Ez az eredménye annak, ha a pártok önmagukkal és nem a választókkal foglalkoznak.

– És most? „Összefogás”?

– Most nem annak van itt az ideje. Meg kell nézni, kinek kik a szavazói, kiket tud megszólítani. Oda kell menni a választókhoz, végigjárni a kocsmákat, a civilszervezeteket. A „Jobbik-csoda” úgy kezdődött, hogy ők tényleg bekopogtak Mari nénihez, tényleg felvágták a fát, tényleg elmentek neki bevásárolni. Nem vicceltek, hanem ott voltak. Ezt a munkát más is elvégezheti. Arról nem is beszélve, hogy a baloldal nem tudott elszámolni az elmúlt nyolc évvel. Persze mi is benne vagyunk az elmúlt huszonöt évben, van felelősségünk, nekem lelkiismeret-furdalásom, el is használódtunk. Ezért nemcsak új szereplők, de új műsor is kell. Ha az MSZP venne egy nagy levegőt, és nyilvánosan szembenézne az elmúlt nyolc évvel, na, annak lenne jelentősége.

– Azért talán a Fidesznek is van némi szerepe saját győzelmében.

– Szeretem a „hű, de fantasztikus és professzionális” Fidesz-szöveget, meg azt is, hogy Orbán milyen zseniális. Jelzem, a legtöbb választást ő vesztette el ebben az országban.

– És kétszer kétharmadot ért el.

– Mert megváltoztatta a feltételeket.

– Másodszor. Anélkül most „csak” sima többsége lenne. Az SZDSZ viszont a régi keretek között sem került volna be a parlamentbe.

– Való igaz, Orbán és csapata profi teljesítményt nyújtott, de volt miből tanulnia. 1993-ban negyvenvalahány százalékon állt a Fidesz, és kis híján kiesett a törvényhozásból. Ám most azt látjuk: ilyen rövid idő alatt nem bukott ennyit egy párt, mint a Fidesz.

– Orbán ma is simán nyerné a választást.

– Kétségtelen, kétmilliós törzsközönségét minden helyzetben képes megtartani.

– A tüntető civilekben mekkora a politikai potenciál?

– A régi Millából csak Juhász Péter maradt. Szeretem a civil világot, de politika nincs politikusok nélkül. Igaz, Orbán láthatóan csak abból értett, hogy a civilek megfogalmazták, valami nincs rendben. Kétszer lépett eddig vissza: a HaHa-diáktüntetések és az internetadó ügyében. Kérdés, ez a jogos politikai fellépés hogyan tud valódi erővé változni. Ebben lehet szerepük a jelenlegi baloldali pártoknak.

– Milyen szerepük?

– Ne nyúlják le a civil mozgalmakat, hanem hagyják őket a maguk útját járni. A baloldal pedig építkezzen. Mert ezt a munkát a nagyvárosokban szerveződő civilek egymagukban képtelenek elvégezni. Ehhez ugyanis pénzzel, hálózattal, erőforrással rendelkező pártokra van szükség. Újra kell építeni a bizalmat, mert elfogyott. És erről nem a választók tehetnek.

– A Fidesz belső harcai, a Simicska-jelenség, a volt pártpénztárnok veszprémi indulása mit hozhat a baloldalnak?

– A balos belháború a baloldal halálát okozta, a jobbos pedig elhozhatja a Fideszét. Orbánnak tudnia kell, Simicska személyében kivel kezdett. Simicska Veszprémben nagyon beágyazott, a kézilabdacsapat mérkőzésein ötezer ember skandálja a nevét. Kétféle párthalál létezik. Az egyik, amikor egy párthoz olyan negatívum kapcsolódik, amit nem tud levetni magáról, lásd az 1995–96-os Tocsik-botrányt és az SZDSZ-t. A másik pedig a belháború.

– És aztán? Ha Orbán bukik, jön a baloldal?

– Most az aprómunka ideje jött el. Újra kell gombolni a kabátot, megszólítani a saját választói kört. Ami persze nem olyan kellemes tevékenység, mint a tévében beszélgetni – de ezt a munkát el kell végezni, közben pedig önkritikus elemzést tartani. Talpra lehet állni.

– Ki lesz a vezér?

– Majd 2017 őszén eldől. A Fidesz hetente kutatja a társadalmi mozgásokat. Orbán nem azért lépett vissza az internetadótól, mert megijedt harmincezer embertől, hanem mert látta a számokból, hogy saját szavazói is ellene fordulnak. Ehhez képest a baloldal mikor csinált nagymintás kutatást arról, mit gondolnak az emberek? Idejét se tudom. Miközben a modern politika építkezik. A tudatos politizáláshoz tudni kell, mi a jó téma, amit viszont kutatni kell. Utána pedig, mint egy buldog, menni, menni.