A cinikus politika áldozatai

– Orbán Viktor már áprilisi választási győzelme után bejelentette: hamarosan Európa legjobb oktatási rendszerét építjük fel. Ön is így látja?

– A magyar közoktatás minősége és teljesítménye 2010 óta folyamatosan romlik, nincs olyan adat, amely a miniszterelnök optimista jóslatát alátámasztaná. Szembe megyünk azokkal az uniós oktatási célokkal, amelyeket pedig mi magunk is vállaltuk. Például, hogy növeljük a felsőoktatási részvételt, ugyanakkor csökkentjük az iskolarendszert korán elhagyó gyerekek számát. Ennek épp az ellenkezője valósul meg nálunk.

– A kormány jövőre jelentős mértékben akarta csökkenteni az alapítványi iskolák támogatását, ám aztán visszavonta a tervezetet. Meghátráltak?

– A kormány túl sok mindent „húzott magára” egyszerre, és nem számított ekkora ellenállásra. Nemzetközi konfliktusokat kell kezelniük, amerikai kitiltási botrányt, korrupciós ügyeket, a netadó miatti tiltakozásokat. Azt hiszem, nem akarnak újabb „frontot” nyitni.

– A közoktatás reformja 2010-óta tart és sem a szülők, sem a pedagógusok részéről nem voltak országos méretű tiltakozások. A kormánynak nincs oka aggodalomra.

– Én nem nevezném reformnak az olyan intézkedéseket, amelyek negyven-ötven évvel ezelőtti, állampárti időket idéznek vissza a közoktatásban. Az iskolaszerkezet átalakítása most érkezett el egy határponthoz. Az eddigi beavatkozások – például a tankötelezettség idejének tizenhat évre csökkentese – főleg a hátrányos helyzetűeket sújtották, és az ő érdekérvényesítő erejük gyenge. Az alapítványi iskolák és gimnáziumok bezárása viszont már a középrétegek érdekeit is sértenék. És az ő „balhépotenciáljuk” erős. Ráadásul az oktatási szakma krémje amolyan belső emigrációba vonult ezekbe a magán iskolákba, elitgimnáziumokba, amelyek az oktatási rendszer kis, innovációs szigeteiként működnek. Az itt dolgozó tanároknak még maradt valamennyi ellenálló ereje. Amíg nem csitulnak el az indulatok, a politikai vezetés nem kockáztat szerintem újabb konfliktust.

– Ezek szerint jövőre nem lesz pénzkivonás a közoktatásból?

– A forráskivonás 2010 óta folyamatos a szektorból, és folytatódni fog. A pedagógusok jövő évi 4,2 százalékos béremelése 38 milliárd forintba kerülne. De csak 10 milliárd forint van rá a költségvetésben. A többit az alapítványi iskolák „megsarcolásával” próbálták volna előteremteni. Most majd máshonnan kell a hiányzó 28 milliárdot elvonni. Európában már nálunk költenének a legkevesebbet az oktatásra, a közoktatási rendszerből összesen 100-150 milliárd forint hiányzik. Ám a brutálisan alultervezett rendszer felülről nyitott: s a más területekről átláthatatlan módon „átcsatornázott” pénzekkel igyekeznek betömködni a finanszírozási lukakat. Emellett rengeteg uniós támogatás megy az új rendszer működésére.

– A „gyarmatosító” unió nélkül iskolarendszerünk már összeomlott volna?

– Ez szinte biztos, de már 2015-ben is baj lesz. Akkor indul az új uniós költségvetési ciklus, és ilyenkor az első másfél évben nem szokott Brüsszelből pénz áramlani hozzánk. Jövőre húsz-harminc milliárd forintnyi EU-s forrás hiányozhat a közoktatási büdzséből .Ennek kompenzálására akarnak „átcsoportosítani” 28,7 milliárdot az önkormányzatok gyermekétkeztetési keretéből. Ami természetesen súlyosan tovább növelné a hazai gyermekszegénységet

– Pedig Orbán Viktor azt is kijelentette: azért vezetik be 2015-től a kötelező óvodát, hogy ne legyen itt több éhező gyerek. Felmentés csak az kaphat a kötelezettség alól, aki igazolni tudja: „megfelelő színvonalon” látja el a gyerekét.

- A hazai óvodai rendszer egyáltalán nem rossz, a kicsik 94 százaléka legalább egy évet jár óvodába. Ez európai viszonylatban is kiemelkedő. Férőhelyekből azonban hiány van néhány budapesti kerületben, és főleg a legszegényebb térségekben. Ráadásul az óvodába járás komoly költségekkel jár, ezért vezették be 2009-ben a rászoruló családoknak adható külön óvodatámogatást. Ezt megszűntették. Ám, ha, helyette kötelezővé teszik az óvodát, az nem oldja meg a nincstelenek gondjait.

– A tervek szerint megvonják a családi pótlékot, ha a gyerekeket nem viszik oviba.

– Úgy tűnik, büntető eszközökkel akarják elérni, hogy a hátrányos helyzetűek, romák kevesebb gyereket szüljenek. Ez elfogadhatatlan. Az fontos lenne, ha iskola előkészítő fejlesztésekre többet fordítanának, de az igazi dráma nem az óvodákkal van, hanem az iskolákkal. Már alsóban kimutathatók a tanulók közötti hatalmas teljesítménykülönbségek, amelyek egyértelműen a családok eltérő hátterével függenek össze. Olyan nagy a hátrányos helyzetűek tanulásai lemaradása, ami Európában példátlan. A magyar iskolarendszer nem kompenzálja, hanem elmélyíti a szociális szakadékokat. Olyan egyenlőtlenséget hoz létre, amely egész Európában páratlan.

– Az iskolák központosítását azért vezették be, hogy megszüntessék a sulik közötti színvonalkülönbséget.

– A kis településeken nem iskolákkal van a fő baj: az ott élők szociális körülményei sokkal rosszabbak. És a legszegényebbek hullnak ki legelőbb az iskolarendszerből. A legnagyobb lemorzsolódás a szakmunkásképzőkben van. A kormány azt hangoztatja: vissza akarják adni a szakmunka becsületét. Ehhez képest lecsökkentették a szakmunkásképzőkben a közismereti tárgyak számát heti hét órára. A diákok egyetlen közismereti tankönyvük van, amely a magyartól a matematikáig és a történelemig mindent magába foglal. A fiatalok az alapvető írás- olvasási, számolási alapkészségeket sem sajátítják el. Többségük később, ha elveszti az állását olyan munkakört kénytelen betölteni , amihez nyolc általános is elég, mert nem lehet őket másra átképezni. És természetesen a bérük is annyi.

– Vagyis nem a szakmunkások számát kellene növelni, hanem az oktatásuk színvonalát?

– Pontosan . Jövőre azonban a szakiskolák felügyelete átkerül a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Olyan emberek irányítják majd a hazai szakképzést, akiknek semmi közük a pedagógiához. Az állam feladta oktatási ambícióit ebben a szektorban. Ezzel párhuzamosan csökkentik a gimnáziumi férőhelyeket, ezzel is bekényszerítve a fiatalokat a szakmunkásképzésbe. Az innen tömegével kikerülő pályakezdőknek esélyük sem lesz továbbtanulásra.

– A miniszterelnök azt is állította: a Németországban, Ausztriában sikeres duális képzést vezetik be nálunk. Ezt azt jelenti, hogy az elméleti képzés mellett gyakorlatokon, piacképes szakmunkát tanulnak a hallgatók.

– A valódi duális képzésnek két fontos jellemzője van. Az egyik, Az egyik, hogy a szakképzésbe való belépés előtt hatékonyan történik meg a diákok tanulási alapkompetenciáinak fejlesztése. A németeknél ez tényleg hatékonyan működik, a diákok sok óraszámban tanulják a közismereti tárgyakat. Másfelől az ottani vállalatok jelentős összegeket invesztálnak a gyakorlati képzésbe. Befektetnek a saját leendő munkatársaik oktatásába. Nálunk ez nem így van. Itt a gyakorlati képzést is az állam finanszírozza, a cégek ingyen jutnak tömeges munkaerőhöz. A műhelyekben sokszor söprögetésre használják a diákokat. Egyedül a multik fektetnek be pénzt alkalmazottaik képzésébe és továbbképzésébe, csakhogy a nem közfoglalkoztatott hazai munkavállalók 70 százalékát a kis és középvállalkozások alkalmazzák majd, amelyek továbbképzésre jellemzően nem költenek.

– Sok szakmunkához eleve érettségi kell már, ezért is érthetetlen miért akarja a kormány állítólag a gimnáziumok felét megszűntetni. Ráadásul, ahogyan ön mondta: ezzel konfliktusba kerülnének a középosztállyal. Elképzelhető, hogy mégsem merik majd bezárni a gimnáziumokat?

– Szerintem a létszámcsökkentés mindenképp bekövetkezik, legfeljebb lassú, lopakodó módon. Mivel a gimnáziumokat a KLIK felügyeli, bárhol megszűntethetnek például párhuzamos osztályokat. És akinek nem jut gimnáziumi hely, és nem akar szakmunkás lenni, csak az egyházi iskolákat választhatja. Ezeknek elvileg ugyanannyi forrás jut, mint az azonos szintű állami tanintézetek. Csakhogy az egyházi iskolák oktatási céljaikra rengeteg plusztámogatást kapnak a költségvetésből egyedi döntések alapján. Nemrég például hit és erkölcstan oktatására 500 milliót.

– Mi az átalakítások valódi célja? Egy szűk, világnézetileg lojális elit kinevelése? És mellette a széles néprétegek lebutítása?

– Ennél rosszabb a helyzet. Úgy vélem, a hatalom mindent alárendel pillanatnyi érdekeinek. Az elit képzésében sem hosszú távon gondolkodnak, csupán meg akarják vásárolni a jelenlegi értelmiségi és művészeti elit egy részét. Az állam önmagára és gazdasági klientúrájára kíván egyre többet költeni, és a növekvő költségeket az egészségügytől, a szociális szférától és az oktatástól tudják elvonni. És e végtelen cinikus politikának lassan az egész ország az áldozatává válik.

– Orbán jövőképet hirdetett Tusnádfürdőn: az illiberális demokráciát a munkaalapú társdalomra kell felépíteni. Lehet, hogy az egész oktatási rendszer átszervezése ezt az őrült víziót szolgája?

– Nem tudom, mi jelent a munkaalapú társadalom. Ha a kormányzati cél az, hogy a magyar gazdaság működését nagyon alacsony hozzáadott értékű tömegmunkára vagy közmunkára állítsák át, akkor valóban koherens az oktatáspolitikájuk. Minden változtatás ebbe az irányba mutat. Ám, ha ezen az úton megyünk tovább, hosszú távon leszakadunk az euroatlanti civilizációs világról.