Energia és oktatás

A függetlenség bő ötven éve alatt Szingapúr óriási utat járt be s a világ élvonalába küzdötte fel magát. Olyan méretű kincstári tartalékot halmozott fel, amellyel igen sikeres, stratégiai jellegű külgazdasági politikát tud folytatni. Áldoz azért, hogy gazdasági vonzereje erősödjön, és nagyarányú regionális fejlesztési terveket vizionál. Ezek talán leglényegesebbike az energetika. A város nem rendelkezik saját nyersanyaglelőhelyekkel, azonban energetikai szempontból megkerülhetetlen Délkelet-Ázsiában. Olajfinomító-kapacitását és finomítottkőolajtermék-exportját tekintve régiós vezető, emellett a térség energetikai infrastruktúra-beruházásait is főként az itteni bankok finanszírozzák.

A régió gazdasági növekedéséhez elengedhetetlen a biztonságos és olcsó energia. Az energia iránti igény itt a következő 25 évben annyival növekszik, mint a világ többi országáé együttvéve. A délkelet-ázsiai országok gazdasági ereje 2040-ig megháromszorozódik, s ez energiaigényük 80 százalékos növekedésével jár. Szingapúr középtávú célja, hogy a cseppfolyós gázellátás regionális központjává fejlődjön, lehetővé téve ezzel a szénalapú technológiák kiváltását a térségben. A tengeri hajók legnagyobb „benzinkútjaként” szorgalmazza a kevésbé szennyező cseppfolyós gázra való átállást a tengeri közlekedésben is. Szingapúr a világ szén-dioxid-kibocsátásának csupán 0,1 százalékát adja. A tervek megvalósulása esetén még fontosabb szerepet tölthet be az olcsó és bőségesen rendelkezésre álló, de szennyező szén kiváltásában is.

Az ország – noha vezetése mélyen elkötelezett az éghajlatvédelem és a fenntartható fejlődés iránt – Magyarországéhoz képest kétszeres villamosenergia-fogyasztását ma még 95 százalékban import fosszilis tüzelőanyagokból kénytelenek fedezni. Terveik között szerepel azonban a földgázra való teljes átállás a villamosenergia-termelésben, valamint 2020-ra az alapterhelés 5-7 százalékát kitevő napenergiapark fejlesztése. Az ország energiastratégiája egyben ízelítő arra is, hogyan lehet egy országot ennek segítségével is még gazdagabbá tenni.

Szingapúr mindenkit vonz, a távol és a közel lakó embereket egyaránt. Egyszerű turistaként sokakat, de ambiciózus pénzcsinálókat, üzletembereket, mérnököket, kibernetikusokat is. A városállam felemelkedése azért is különleges, mert kis területével, öt és fél milliós lakosságával kiszolgáltatott a környezetének. Élelmiszer-szükségletének több mint 90 százalékát importálja, nyersanyagai nincsenek. Egyetlen természetes erőforrása a munkaereje. Erre persze jellemző a határtalan szorgalom, a kellő szakértelem, az imponáló szervezettség. Ezek követendők mindenki számára. Az igazi sikerhez az oktatási rendszer vezetett. A munkaerőt sikerült úgy képeznie és megszerveznie, hogy jelenleg a világnak az a része, amely sikeres oktatási rendszert szeretne megvalósitani, hozzájuk jár tanulni.

A siker alapvetően három kritériumra épül. A tanári pályára való kiválasztás, a tanárok minőségi képzése és az, hogy mindenki a képességének megfelelő, jó minőségű oktatásban részesüljön. Az érettségi alapján a legjobb 30 százalékba tartozó diákok jelentkezhetnek csak a tanárképzésre, és kizárólag annyi hallgatót vesznek fel, ahány tanárra a rendszernek szüksége lesz a végzésük idején. Már hallgatóként jelentős ösztöndíjban részesülnek, diplomázásuk után pedig kezdőfizetésük meghaladja a szingapúri átlagfizetést. Az elit tanárképzéssel és az évi százórányi fizetett, kötelező továbbképzéssel pedig azt érik el, hogy a lehető legjobb képzettséggel, a legeredményesebb eszköztárral rendelkezzenek a tanárok. Az oktatási minisztérium osztályterem-laboratóriumokat tart fenn, ahol a jó gyakorlatokat kísérletezik ki, amelyeket a továbbképzéseken adnak tovább. Nem ritka, hogy a legjobb tanárok részt vesznek a minisztérium munkájában, majd visszatérnek az iskolába tanítani. A tanárok presztízse igen magas.

A legjobb tanárokból lesznek az igazgatók. A kiválasztás szigorú kritériumain áteső tanárok féléves képzésben részesülnek, amelynek része az úgynevezett „árnyékfelkészítő” program. Ennek keretében az igazgatójelöltek egy nagyvállalat vezérigazgatója mellett töltenek néhány napot. Figyelik, hogyan dolgozik, hogyan reagál a krízishelyzetekre, hogyan kommunikál munkatársaival. Az igazgatók a munkaidejük 80 százalékát a tanórák látogatásával töltik. Feladatuk, hogy segítsék tanáraik fejlődését. És amikor már az utolsó tanár is hazament, csak akkor térnek rá adminisztratív teendőikre.

Az oktatás nyelve az angol, ami egyrészt a társadalmi kohézió eszköze a háromnemzetiségű (kínai, maláj, indiai), négy hivatalos nyelvű (angol, kínai, maláj, tamil) városállamban. Másrészt az angol tanítási nyelv segít a diákoknak minél könnyebben integrálódni a munkaerőpiacba. Megfigyelhető ugyanakkor egyfajta őshonosodási jelenség, amelynek értelmében a humán tárgyak jelentős részét a diákok újra az anyanyelvükön tanulják.

Az oktatási rendszer elitistának nevezhető, de nem hagyja cserben a kevésbé jó képességű diákjait sem. Az egyik célja az, hogy a kiemelkedő tehetségeket megtalálja, továbbképezze és lehetőleg a közszolgálat felé irányítsa. A másik célja pedig, hogy mindenkinek a képességéhez és szorgalmához mérten a legjobb képzést biztosítsa. A gyerekeket ötödikes kortól képességeik szerint négy csoportba sorolják, de biztosítják a csoportok között az átjárást. Ezzel sikerült megvalósítani a gyengébben teljesítő maláj közösség felzárkóztatását. A körzeti iskolák magas színvonalúak, kiemelkedő szakképzést és műszaki-természettudományos oktatást nyújtanak az elitképzésekből kiszorulók számára.

A szingapúri rendszer jól példázza, hogy a minőségi gimnáziumi oktatás és a szakképzés nem zárja ki egymást.

A gyakorlatias szakképzés, az úgynevezett STEM (science, technology, engineering and mathematics, vagyis természettudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) keretében cégek vezető kutatói tanítják izgalmas, gyakorlatorientált feladatokon, „éles” példákon keresztül a diákokat. A felsőoktatásban számos ösztöndíj támogatja a szingapúri hallgatókat, hogy a világ legnevesebb egyetemein tanulhassanak. Ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy tehetségeiket megtartsák: a kormányzati ösztöndíjas hallgatók kötelesek minden egyes támogatott képzési év után legalább két évet a közszférában dolgozni Szingapúrban.

Persze az oktatási rendszert számos kritika is éri. Bírálói szerint magolásra nevel, és csak a jegy, a vizsgaeredmény számít. Ezáltal túlságosan nagy terhet ró a gyerekekre, nem hagyja őket játszani, gyereknek lenni. Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az oktatási rendszerben arra, hogy a kreativitást és a vállalkozó szellemet is fejlesszék, továbbá a humán tárgyak és a művészetek is méltó helyükre kerültek, újra hangsúlyos részei a tantervnek.

Szingapúr két egyetemmel is képviselteti magát a Top75-ben a Times egyetemi rangsorán. A közoktatás színvonalát mérni hivatott PISA-tesztek alapján pedig évtizedek óta bérelt helyük van a legjobb ötben.

Az energetika és az oktatás sikerein keresztül érzékelni lehet a helyes irányú fejlődést. Hogy a fizikából vett hasonlattal éljünk, a golyót jól kell meglökni ahhoz, hogy tehetetlenségénél fogva a kívánt irányba guruljon. Azaz ha jól beindul a gazdasági, társadalmi fejlődés, lendülete akkor sem fékeződik le, ha környezetében akadályok jelennek meg. n