Amerikai ugar

Sokféleképpen tudjuk elrontani. Nem kell mindig Mohács, Muhi, Nagymajtény. Nem mindig törik el a zászló. Legfeljebb elkopik. Kis lépésekkel is lehet tönkremenni. Önellátó családok körültekintően, maguk építik fel a saját poklukat, abban pirulnak.

Messze Pennsylvaniában áll egy farm. Itt verődnek össze a regény szereplői: a mama, a fia, annak a második felesége és az ő előző házasságából való fiúgyermeke. Időpont: a hatvanas évek eleje, egy hosszú hétvége, amelyet a New Yorkban élő, a reklámszakmában dolgozó Joey Robinson a családi farmon tölt, hogy a parlagon maradt földeken a füvet lekaszálja.

Nem babazsúr készül. Mintha ellenség fogadására készülnének. Minden gesztus félresiklik, vagy legalábbis ott kísért a veszélye. Amit kimondanak s amit nem: csupa csapda. Az anyós („hiszen csak egy bolond vénasszony vagyok”) buta és közönséges nőnek nevezi az új menyt, és sértődötten jósol: „ez az ádáz nő még az idén megöl”. A fiú igazodna anyjához is, szerelméhez is. Lassú tűz emészti őket pátosszal és bohóckodással.

A szóváltásban minden jelen lévő magatartás mögé kérdőjel kerül. Szeretik-e egymást a játszó személyek? Azok lettek-e, akiknek magukat látni szeretnék? Meddig ér a tapintat? Meddig a keserűség? Mire jó a duzzogás, a szeretetlenség, a gyűlölet, a dráma? A másik családtag ellenséges leértékelése? Hova lett az a fürge, fiatal és szeretetre méltó anya, akire Joey emlékezik? S ha volt, most miért nincs? Mire való egy farm, ami nem termel semmit?

Nincs recept, megoldás. Az utolsó oldalon ugyanabban a zsákutcában forgolódunk, amelyikben az elején. A helyszín amerikai, a helyzet egyetemes. Az írás kiváló.

A mű első kiadása 1965-ben jelent meg, 1975-ben Göncz Árpád fordította le magyarra, a kötet a szerző életműkiadásának darabjaként került ismét a boltokba.

(John Updike: A farm. Fordította Göncz Árpád. 21. Század Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor