A fehér férfiak is sebezhetők

Félek, sokáig velünk maradnak még Niedermüller Péter szavai, amelyekkel a fehér keresztény heteroszexuális férfiakat „rémisztő képződményként” írta le. Majd hozzátette, hogy a „fehér nacionalisták” a világon mindenütt belőlük állnak össze. Az én értelmezésemben arról akart beszélni, hogy a fehér szélsőjobboldali mozgalmak ebből az embercsoportból toborozzák híveiket, és ebben igaza van.

Sajnos ezt eléggé szerencsétlen módon fogalmazta meg, hiszen rosszindulattal úgy is lehet értelmezni a kijelentését, mintha a fehér keresztény heteroszexuális férfiak halmazáról eleve negatív véleménye lenne. Kár, hogy legalább utólag nem szólította meg higgadtan, emberi hangon azokat, akiket akaratlanul is megbántott szavaival.

A demokratikus oldal szokása szerint igyekezett felelősen megvitatni ezt az ügyet. Saját pártja semmilyen hibát sem érzékelt Niedermüller Péter szavaiban. A többi demokratikus párt és a független média, a politikus tisztességét és jó szándékát elismerve, félreérthető és finom korrekciót igénylő megszólásnak ítélte az ominózus mondatokat. A felelős és igazságkereső mérlegelést azonban elsöpörte a jobboldali gyűlölethullám, amelyet a Fidesz vezényelt, közismert fasiszták és utcai provokátorok közreműködésével. A rasszista gyűlölködésbe, nyílt uszításba és verekedésbe fulladó tüntetésnek az a Bayer Zsolt volt a fő szónoka, aki alpári stílusban gyalázta Ferenc pápát. Mivel magam is római katolikus vagyok, nem értem azokat a hittársaimat, akik egy ilyen alaktól várják a keresztény értékek védelmét. Ellenzéki oldalról soha, még az ateisták részéről sem hangzott el olyan gyalázatos mocskolódás a Szentatya ellen, mint tőle és a hasonszőrű jobboldali bértollnokoktól.

De ha túllépünk a botránnyá felfújt szerencsétlen elszóláson, a hazai és nemzetközi progresszió egyik legsúlyosabb problémájához jutunk el. Sajnos a fehér heteroszexuális férfiak, különösképp a fizikai munkát végző, az alsó középosztályhoz tartozó emberek sokszor érzik úgy, hogy a baloldali pártok és értelmiségiek megfeledkeztek róluk. Ha nem is gondolják „rémisztő képződménynek” őket, de szívesebben és látványosabban foglalkoznak a migránsokkal, az etnikai, gender- és más kisebbségekkel. Ma már inkább csak történelmi adat, hogy a politikai baloldal bázisát egykor a gyári munkások, zömükben a férfiak adták. Az elmúlt évtizedekben a baloldal egyre inkább az emberi jogi, kisebbségi, genderügyek felé tolódott el, a fehér alsó középosztály pedig jobbra sodródott. Az MSZP így vesztette el Észak-Magyarországot, a német szocdemek a keletnémet iparvárosokat, az amerikai demokraták ekképp ajándékozták Trumpnak Detroit városát és környékét.

A menekültek támogatása, a #metoo mozgalom, a szegény romák helyzete, a melegek védelme a diszkrimináció ellen mind-mind nemes ügy. De a családjukért extra munkát is vállaló, fizetéstől fizetésig nehezen megélő, betegen is dolgozni induló férfiak (és persze nők) gyakran érezhetik úgy, hogy valahogy mindenki más baja fontosabb, mint az övéké. Ők csak a közömbös, érzéketlen, netán bűnös tömegként jelennek meg a baloldali és liberális világmagyarázatban. Ha jól értem Niedermüller Péter gondolatait, akkor arról szeretett volna beszélni, hogy a Fidesz hazug propagandája kényszeríti bele a fehér férfiakat egy sértődött, nacionalista szerepbe. Ebben igaza van. De igaztalanul általánosító, egyoldalú hangulatkeltésével sok kisebbségvédő valóban belerúg abba az alsó középosztályba, amely mégiscsak a vállán cipeli társadalmunk legtöbb gondját. A férfiak legalább annyira sebezhetők, mint a nők, részben ezért is halnak meg átlagosan hét-nyolc évvel előbb. Ha a baloldal, benne a hangadó értelmiség visszatalálna természetes bázisához, a dolgozó emberek többségét kitevő fehér férfiakhoz és nőkhöz, akkor a kisebbségnek is hatékonyabban tudna segíteni.

Mert a jogvédő ítéletek, a strasbourgi pereskedések, az emberi jogi petíciók önmagukban keveset érnek, ha a társadalom többsége nem azonosul velük, netán úgy érzi, hogy ellenükben hozzák meg azokat. Pontosan erre játszik a Fidesz. A jobboldali demagógia ellenében nekünk biztonságos jövőt kellene kínálnunk a többségi társadalomnak ahhoz, hogy belátó és türelmes legyen a nála is nehezebb helyzetben élőkhöz. / Hegyi Gyula