Botka bukása
Nem nyitunk vitát
Kisebbfajta szenzációként értékelte a minap a magyar közvélemény, hogy hosszú évek után ismét a nyilvánosság előtt folytatott egymással szakmai diskurzust egy kormányzati szereplő (Palkovics László) és egy ellenzéki politikus (Hiller István). Bár az eszmecsere nem rengette meg az országot, arra mégis rávilágított, hogy az elmúlt évtizedben elszoktunk az ilyen eseményektől. A hagyományos csatornákról eltűnt a higgadt disputa, helyét a politikai kinyilatkoztatás, az elkötelezett újságírók kardcsörtetése vette át, a virtuális térben pedig végtelenül alacsony színvonalon folyik egymás pocskondiázása. Nemcsak bal és jobb, de a demokratikus ellenzék pártjai egymás között sem képesek érdemi párbeszédre például az együttműködés formáiról; a megrekedt tárgyalások mellett kölcsönös üzengetések, sértődések is jellemzik az ellenzéki kommunikációt. Előfordult, hogy valamelyik ellenzéki politikus a beszélgetőtársának száján véletlenül kicsúszott káromkodás miatt bontotta a telefonvonalat. Örökre elfelejthetjük a közéleti-politikai vita fogalmát, vagy van még visszaút az értelmes párbeszédhez? Összeállítás a 168 Órában.
Szuperből blöffkórház: még barátibb fideszesek
Néhány hónapja először Miskolcon öltött testet a nemrégiben bevezetett szuperkórház fogalma: összevonták a megyeit a városi kórházzal. Csakhogy a gigakórház élére nem az addigi megyei intézményt vezető, igazán kormányelkötelezett Csiba Gábort, hanem a balmazújvárosi kapcsolatokkal rendelkező Tiba Sándort nevezték ki. Ő eddig a kisebbik miskolci kórház vezetője volt, a térségben és az egészségpolitikában kevéssé ismert. Testvére Tiba István fideszes országgyűlési képviselő. Az átrendeződés elindult, fejek hullanak – a szuperkórházról meg lassan kiderül: politikai blöffnek tűnik.
A dzsentritempó fölforgatta a könyvpiacot
Hosszú futása januárban véget ért. Akkor jött a fekete péntek, először maradtak zárva az Alexandra üzletek, a Nyugati téri üvegcsodából kísértetpalota lett. Még mindig van, aki bízik Matyi Dezsőben („mintha száz élete lenne”), s talán az Alexandra-tulaj is meg van győződve arról, hogy hatvanboltos hálózata újraéled. Ám a boltokban ma már mások ülnek. Gyorsan lezajlott a váltás. A nagy nyertes a két ellenlábas, a Kolosi Tamás-féle Líra és a Balogh Ákos vezette Libri. Ez az év ráment az átrendeződésre. Ahogy egy öreg könyves mondta: „A Dezsőt is túl fogjuk élni. Helyét lassan benövi a fű.” A fő kérdés a félelmes jövő: hova vezet a nagy kereskedelmi láncok erőfölénye, elmerül-e a magyar könyvkultúra a gagyi tengerében? És hiába futnak-e a kis kiadók a pénzük után? Buják Attila cikke.
Bojár Gábor: A hazaszeretet a speciális hobbim
A jövőkutatás nem érdekli, de a jelen nagyon is: szeret a tengeren vitorlázni, motorcsónakázni. Szenvedélye az osztriga és a politika, így aztán a vele készült interjúban nem kerülhettük meg a legfrissebb politikai eseményeket sem. A Széchenyi- és Gábor Dénes-díjas Bojár Gábor fizikus-üzletembert, a Graphisoft alapítóját kérdeztük.
