Az ország kiszabadítására törekedtek, de elbuktak – A Galilei Kör története

2017. június 20. 18:15 - szerző: Szénási Sándor

Az 1908-ban alakult polgári radikális diákkör tagjai „mate­­ria­­listának tartották magukat, de idealisták voltak, val­­lásosan hittek a tudás felszabadító erejében”. A körben fiatalok szövetkeztek az ország kiszabadítására a fél­­feu­­da­­liz­­mus világából. Elbuktak, nem elsőként, nem utolsóként. Ez is kiderül a róluk szóló könyvből. A Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták íróját, Csunderlik Péter történészt kérdeztük.

– A Galilei Kör már 71 éve nem létezett, amikor 1990-ben kalapáccsal verték le az Anker közi külső emléktábláját. Minek köszönhette ez az 1919-ben betiltott diákegylet e kitüntető, bár kései gyűlöletet?

– Mindenekelőtt annak, hogy a Tanácsköztársaságban, amit a Horthy-korszakban a magyar történelem mélypontjaként azo­­nosítottak, nagyon sok galileista szerepet vállalt. Ráadásul közülük sokan már 1917–18-ban szimpatizálni kezdtek a lenini eszmékkel, azzal is, hogy a háborúnak úgy lehet véget vetni, ha azt a nemzeteken belüli polgárháborúba fordítják. A Galilei Kör több antimilitarista röpiratot is kiadott, a leghíresebb, ami a kör betiltásához is vezetett, a Katonatestvéreinkhez! című volt. A Horthy-kor több konzervatív értelmiségi szereplője, Tormay Cécile például…

– Úgy is mint konzervatív és úgy is mint értelmiségi…

– …szóval ők a galileistákat azzal vádolták, hogy hátba döfték a harcoló nemzetet azért, hogy kirobbanthassák a Tanácsköztársasághoz vezető forradalmat, és őket okolták a világháború elvesztéséért. A kört egyébként már korábban nemzetellenesnek tartották, mert tagjai a csúcsra járatott állami nacionalizmus korában arról értekeztek, hogy a nemzetek nem örök éle­­tűek, és a jövő az unióké.

– Ezzel megelőlegezték az Európai Uniót?

– Nem véletlen, hogy a galileisták egyik mentora, Jászi Oszkár volt az Európai Egyesült Államok nagy propagálója, de ezzel nem állt egyedül Európában.

– De a kör iránti jobboldali ellenszenvben szerepet játszhatott az is, hogy sok tagja volt zsidó. Csurka István ezt gondosan rögzítette is írásaiban. Ez utólagos bélyeg, vagy már a kor is így tekintett rájuk?

– Az tény, hogy a korban a körre mint zsidó diákegyesületre tekintettek, a gúnyneve a Galíciai Kör volt…

– A könyve szerint galíciai taknyosoknak is nevezték őket.

– Igen, miközben a kör ateista, internacionalista, de a ’48-as eszmék talaján álló, magát március örökösének tartó társaság volt. Ezek a fiatalok, akiknek nagy része valószínűleg valóban zsidó családi hátterű volt, nem zsidónak, hanem magyarnak tartották magukat, az ateizmusuk pedig minden klerikalizmussal szembefordította őket. A korban működött egy vallásos, cio­­­nista diákegylet, a Makkabea Kör, és ezt a galileisták ugyanúgy támadták, mint a katolikus Szent Imre Kört. A „zsidó” bélyeg igazi tragédiája a körnek, mert a korabeli nacionalizmus ellen irányuló minden bírálatukat magyarellenes, lekicsinylő zsidó gesztusként, hovatovább támadásként lehetett beállítani.

– Ha már a tragédiánál tartunk, azt is fel lehetett használni ellenük, hogy egy időben Rákosi Mátyás volt a kör titkára, de tag volt Révai József is.

– Igaz, de az ő esetükben a 18-19 éves fiatalemberekről beszélünk, nem a későbbi sztálinistákról, ráadásul Rákosi egy szélsőbaloldali kisebbséget képviselt a körön belül.

– A Galilei Körről a Horthy-korszakban azt írták, hogy Korvin Ottóhoz hasonlóan sok, a vörösterrorban bűnös vezető jött ebből a társaságból. Ez igaz?

– Nem szeretném relativizálni a dolgot, de a Tanácsköztársasághoz köthető terrorról azért el kell mondani, hogy 1919-ben háborús helyzet volt, és ez sok mindent magyaráz. Az is fontos, hogy márciusban a közvélemény zömmel még támogatta a kommünt, mert a jobboldali középosztály egy része is úgy hitte, hogy az új rendszer majd megvédi a magyar határokat. Ez volt a galileista szerepvállalás társadalmi háttere. Túlnyomó többségük azonban nem terrorban vagy rendfenntartásban utazott, hanem a közoktatásban, a népjóléti szervezetekben dolgozott, vagy agitátor volt. Ne feledjük, hogy a Tanácsköztársaság nem csak a terrorról szólt. A magyar történelemben először juttattak alsó, szegény rétegeket kulturális és egészségügyi javakhoz, és ebben a galileisták óriási szerepet játszottak.

– Voltak azért hivatásos forradalmárok is közöttük, Duczyńska Ilona például, aki korábban Tisza István meggyilkolását vállalta, de rajta kívül álló okok miatt erre nem került sor.

– Mert Tisza István lemondott. De egy másik galileista, Lékai János is elszánta magát a gyilkosságra, a Korvin Ottó vezette forradalmi szocialisták megbízásából rá is lőtt volna Tiszára, de az ölésben gyakorlatlan újságírónak gondja volt a pisztoly kibiztosításával. A fegyvert amúgy Friedrich Istvántól szerezték, aki nem sokkal később jobboldali miniszterelnöke lett az országnak.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ha az ember végiggondolja a Galilei Kör működését, ha látja, hogy olyan szervezetek és személyiségek támogatták, mint a Társadalomtudományi Társaság, a Huszadik Század köre, a radikális szabadkőművesek – ez persze újabb vádpont ellene – vagy Ady, aki „Láznak ifju seregének” nevezte, akkor hajlamos ezt egy nagyszabású értelmiségi vállalkozásnak látni. De az volt-e?

– A történelmi jelenségek megítélését mindig optikai csalódás nehezíti. Itt van a Nyugat például, mennyire határozta meg a kort? Hát bizony kevéssé, vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire az iskolai oktatás alapján gondolnánk. A csúcson sem volt háromezernél több előfizetője. A Galilei Kör sem alakította igazán a korát, a polgári radikális irányzat mindvégig kisebbségi szerepet játszott, nem lett főáramlattá. Jászi eltúlozta a galileisták jelentőségét, amikor azt mondta, hogy ők vezethetik át Magyarországot a „Balkánból Nyugat-Európába”, de még jobban túloztak azok, akik a galileisták antimilitarista röpiratainak bármilyen szerepet tulajdonítottak a világháborús vereségben.

– Úgy jártak, mint annyi más generáció, amelyik azt hitte, hogy ő fogja majd polgárosítani, nyugatosítani, modernizálni az országot. Pedig micsoda totalitást mutatott fel! A Galilei Füzetekben ott van minden: a történelmi materializmus, a vallás, a földkérdés, az eredettan, a szociálpolitika, oktatás, nemzetiségi ügyek, lélektan stb. Majd minden részletében berendezték az új jövőt.

– A totalitás kulcsszó. A galileisták úgy vélték, egyetlen társadalmi problémát sem szabad önmagában vizsgálni, mindent a maga beágyazottságában kell nézni. Pél­­dául a külvárosi proletárok szexuális bűncselekményei vagy az alkoholizmusa a Galilei Kör szerint nem egy-egy adott csoport hibája, ezekért egy egész társadalmi rend felelős. A totalitás azt is megkívánta, hogy a kérdéseket mindig különböző irányokból vizsgálják meg. Ezt megkönnyítette, hogy a tagok az egyetemek több karáról érkeztek, mérnökök, orvosok, jogászok működtek együtt. Tegyük hozzá: tizennyolc, húsz-, legfeljebb harmincéves fiatalokról beszélünk, akik elképesztő szellemi teljesítményt nyújtottak.

– Mi lett a galileistákkal később? Milyen sors várta őket egy majdnem tökéletes ifjúkor után?

– 1945 után, a Rákosi-rendszerben sokan kaptak pozíciót, amikor a népi demokrácia építését már hatvanas hölgyekként, urakként szolgálták. Hogy ez a népi demokrácia hová torzult, azt tudjuk, de a népegészségügy megszervezésében, a szo­­ciá­­lis rendszer kiépítésében, a közművelő­­dési feladatokban, az analfabetizmus fel­­számolásában, a „puszták népének” fel­­emelésében nagyon sok galileista működött közre. Az álmaik elszálltak, a tettrekészség, az értékek szerinti cselekvés vágya azonban sokukban megmaradt.