Új csillag születik? – Puerto Rico az Egyesült Államokba tart
A felvételt kimondó törvényjavaslatot 37 honatya és honanya támogatásával Jennifer González Colón, az Egyesült Államok képviselőházának tagja terjesztette elő. Ám ha az ügy eljut a szavazásig, maga González asszony nem teheti hozzá a voksát, mivel Puerto Rico küldöttének a képviselőházban csak tanácskozási joga van. Puerto Rico jelenleg az Egyesült Államok társult állama. Három és fél millió lakosa amerikai állampolgár, szolgálhat és szolgál is szép számmal a hadseregben. Államfője az Egyesült Államok elnöke, megválasztásában azonban nem vehet részt, igaz, szövetségi adót sem fizet.
Ez a „kinn is vagyok, benn is vagyok” már régen borzolja a nyelvi és kulturális szempontból egyaránt Latin-Amerikához sorolható, két magyar megyényi sziget lakosságának kedélyét. Puerto Rico az 1898-as spanyol–amerikai háború után szűnt meg spanyol gyarmatnak, majd autonómiának lenni, és „társult” az Egyesült Államokkal, noha lakóit erről nem kérdezték meg. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal is tartottak népszavazást a terület státusáról.
A szeparatisták a függetlenség mellett törtek lándzsát. Ennek több ízben nagyon is radikális eszközökkel adtak hangot. 1950 novemberében két Puerto Rico-i férfi megkísérelte megölni Harry S. Trumant, az Egyesült Államok elnökét. A függetlenségi párt azonban minden alkalommal alulmaradt a népszavazásokon. Pedig még az ENSZ is a világ legrégebbi gyarmatának minősítette Puerto Ricót, és évről évre állást foglalt a sziget dekolonizációja mellett. Csakhogy lakói, szívük mélyén bármennyire kívánták is a függetlenséget, azt is tudták, hogy mivel járna ez. Elveszítenék azokat az előnyöket, amelyeket a világ leggazdagabb birodalmának, ha afféle hátsó fertályaként is, de mégiscsak élveznek.
A szigeten az egy főre jutó nemzeti jövedelem jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államok legelmaradottabb államában, Mississippiben, de magasabb, mint bárhol másutt Latin-Amerikában.
A szövetségi költségvetésből jut alamizsna az egészségügyre, az oktatásra, utak építésére és fenntartására, a rászorulók élelmiszer-segélyutalványt kapnak. A munkanéküliség szintje az elmúlt évtizedekig alacsonyabb volt, mint az amerikai földrész más spanyol nyelvű országaiban. Amikor az emelkedő bérek miatt a munkaigényes iparágak menekülni kezdtek az Egyesült Államokból, a kontinensen szokásosnál jóval alacsonyabb béreket fizető Puerto Rico volt az első közbülső állomás, ahol megtelepedtek. Később azonban a gyógyszergyárak kivételével már onnan is továbbálltak, és Dél-Amerikába, majd Ázsiába tették át székhelyüket, a sziget pedig visszazuhant korábbi, egészen nyomorúságos állapotába.
A nyolcvanas években, amikor e sorok szerzője Puerto Ricóban járt, olyan szörnyűséges, a minimális higiéniai feltételeket is nélkülöző, ládákból, hullámlemezekből összetákolt viskókból álló telepen készíthetett riportot, amelynek lakóit elűzték korábbi lakhelyükről. És mégis, a lakók többsége ódzkodott a még nagyobb nyomorral fenyegető függetlenségtől, az Egyesült Államoktól való teljes elszakadástól. Ugyanakkor azt sem kívánták, hogy országuk szőröstől-bőröstől beleolvadjon a gyarmatosító birodalomba, noha ez nem lebecsülhető gazdasági előnyökkel kecsegtetett.
A 2012. évi népszavazáson viszont már a résztvevők 97 százaléka mondta kívánatosnak, hogy a sziget váljék az Egyesült Államok 51. államává. Lényeges azonban, hogy a csatlakozás ellenzői bojkottálták a később emiatt érvénytelennek is nyilvánított referendumot. A Ricardo Rosselló kormányzó által kierőszakolt tavalyi népszavazáson a szigetlakók 61 százaléka foglalt állást a tagállammá válás mellett. Erre hivatkozva terjesztették elő a washingtoni képviselőházban az unióba való felvételre irányuló törvényjavaslatot.
Lehetséges, hogy ma már a lakosság ennél is nagyobb része szeretné a szigetet Uncle Sam közvetlen védernyője alatt látni. A Karib-térségen tavaly végigsöprő Irma, majd Maria nevű hurrikánok ugyanis olyan sebeket ütöttek Puerto Ricón, amelyeket a sziget lakossága képtelen volna maga begyógyítani. A trópusi viharok halálos áldozatainak számáról azóta sincs megbízható adat, de bizonyos, hogy a hurrikánok több száz, ha ugyan nem több ezer életet követeltek. A közlekedést hosszú heteken át nem tudták helyreállítani. Hónapokkal az után, hogy a Maria a szigeten tombolt, a háztartások tízezreiben még mindig nem volt áram.
A helyi és az amerikai média csaknem egységesen állítja, hogy az újjáépítéshez felvett kölcsönöket önerőből a lakosság és a közigazgatás sem lesz képes visszafizetni. Eközben a szigeten soha nem látott mértékűvé lett az erőszakos bűnözés. Mindennek következtében néhány hónap alatt mintegy félmillió ember menekült a kontinensre, csatlakozva az ott, elsősorban Floridában és New Yorkban már régebben megtelepedett honfitársaihoz. A válsághelyzeten segíthetne valamelyest, ha Puerto Rico az Egyesült Államok teljes jogú tagállamává válhatna.
„A mai naptól fogva a szövetségi hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül Puerto Rico amerikai állampolgárainak véleményét” – jelentette ki a legutóbbi népszavazás után a kormányzó. Viszont éppen ez, a sziget szanálásához szükséges jelentős kiadás az egyik lényeges tényező, amely a Kongresszus mindkét házát visszariaszthatja a felvételi kérelem jóváhagyásától. Ugyanakkor a Kalifornia és Florida ellatinosodása miatt amúgy is aggódó uniónak úgy kell egy jóformán egészen spanyol anyanyelvű állam, mint púp a hátára.
A szövetségi állammá való alakulástól fáznak a washingtoni törvényhozás republikánus tagjai is, mivel a kormányzó- és egyéb választásokon a sziget lakossága rendre a demokratákat támogatja.
Ezért ha Puerto Rico teljes jogú állammá válna, az aligha jönne jól nekik a kongresszusi és az elnökválasztásokon. Viszont a múltban annyiszor hangzott el Washingtonban, hogy csak Puerto Ricón áll, kíván-e csatlakozni az unióhoz, hogy most több mint kínos lenne kikosarazni. Annyi azonban bizonyos, hogy amíg a Kongreszus két házának bizottságai, majd a képviselőház és a szenátus plénuma túljut az előzetes vitákon, még nagyon sok víz folyik le a Potomacon. Ezért a zászlószakértőknek a szükségesnél is több idejük van annak kifundálására, hogy pozitív döntés esetén hogyan helyezzék el a csillagos-sávos lobogón az ötvenegyedik csillagot.
