Szabad és rangtalan maradt a visszavonuló Várszegi Asztrik
A bencés közösség 1991-ben választotta meg Asztrik főapátot legfőbb elöljárójának, és ezt a bizalmat már két ízben, 2000-ben és 2009-ben megerősítette. A „korhoz igazított” bencés regula szerint a főapáti szolgálat kilencéves időszakokra oszlik. A főapátság szerzetesközössége Várszegi Asztrik mostani bejelentését követően utalt rá, hogy „a főapát már 2009-ben kinyilvánította a bencés közösség előtt szándékát, hogy 2018 elején, a harmadik főapáti ciklus végeztével vissza kíván vonulni az apáti szolgálatból”.
Tapasztalatai birtokában a magyar ember kételkedik az ilyen bejelentésekben. Kevesen mondanak le önként a hatalomról, a gyanakvó közvélemény általában botrányokat sejt a távozások hátterében, ám ezúttal fölösleges keresni ilyeneket, mert nincsenek. Nem igaz, amit magukat egyházi körökben bennfentesnek valló személyek suttognak, miszerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megelégelte, hogy Várszegi Asztrik „kibeszél” a menekültek ügyében egységes egyházi kórusból. Már csak azért sem, mert a pannonhalmi főapátság közvetlenül az Apostoli Szentszék fennhatósága alá tartozik, és Ferenc pápa nézetei egybeesnek Várszegi felfogásával.
Várszegi Asztrik 1964 nyarán került Pannonhalmára – ahogy a Lengyel Lászlóval közösen írt Beszélgetőkönyvecskében fogalmazott – „egy szabad és független szellemi enklávéra, szigetre”, amelyet egy ideig perjelként, az utóbbi 27 évben pedig főapátként vezetett.
Ha a főapát pályaképét próbáljuk fölvázolni, elsőként nem árt felidézni az egyház küldetéséről vallott gondolatát: „Határozottan hiszek az egyház nemzetek felettiségében, mellyel szemben megjelent egy olyan nacionalizmus, amit a keresztény értékrend nem viselhet el.” Ezt 2016 januárjában mondta a Népszabadságnak, amikor a migrációs válságról és a katolikus egyház magatartásáról kérdeztem. A már idézett Beszélgetőkönyvecskében megtalálható e gondolat részletesebb kifejtése. Várszegi szerint „a kelet-közép-európai és a kelet-európai keresztény egyházak, az ortodoxok inkább, a katolikusok talán kevésbé, de valamennyien a nemzetek és a nacionalizmusok fogságában vannak. A történelmi nyomorúság és a tradíció a kereszténységet és a nacionalitást úgy összehozta, összeforrasztotta, hogy még a jelen helyzetben is szétválaszthatatlanok. Ha mégis szét akarja választani elméletileg az ember, akkor gyanúba, a liberalizmus, a kozmopolitizmus gyanújába kerül” – olvasható a könyvben.
Várszegi Asztrikot, a nyitott, párbeszédre kész és a média természetét is ismerő püspököt érthető módon nem szeretik a fundamentalisták. Ő aligha bánkódik emiatt. Igaza tudatában járta azt az utat, amelyen sokkal több hívet szerzett a vallásnak, mint amennyit eltántorítottak a hittől a mindenkori hatalmat már-már komikus igyekezettel kiszolgáló egyházi méltóságok.
Tavaly megkérdeztem tőle, gyakran környékezik-e meg politikusok. Azt válaszolta: „Nem volt könnyű elérnem, de már leszoktak róla. Egyszer azt találtam mondani, hogy a politikus olyan, mint a gyerek. Karácsonykor, azaz a választások idején játszik az ajándék rongybabával, ez az egyház, aztán meg gyorsan megunja, és a sarokba dobja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem állok szóba politikusokkal, de a pártjaikba azért nem lépek be.”
A pannonhalmi főapát megteremtett „egy tenyérnyi Európát” Szent Márton hegyén. Amikor korábban az Európai Unióról kérdeztem, azt felelte: „Mindig is azt akartam, hogy belépjünk a közösségbe, és most is azt gondolom, nincs más járható út. II. Szent János Pál, a lengyel pápa idején a kelet-európai posztkommunista országok különösen Nyugatra és nem Keletre vágytak. Az persze súlyosan téved, aki az Európai Uniót, ami egy politikai-jogi szerkezet, túlontúl eszményíti. Ez is csak egy emberi alkotás, törékeny és tökéletlen.”
A főapát népszerűségét, a kiszolgáltatottak és a szegények melletti kiállását több politikai szervezet is megpróbálta kihasználni. Várszegi Asztrikkal együtt mutatkozni önmagában a hitelesség jele. Egy szerzetes a monostor politikai elfogadottságáról és állami támogatásáról nemrég azt mondta: a mostani jobboldal támogat bennünket, hiszen úgy gondolja, világszemléletben, értékválasztásban elsősorban hozzá tartozunk. A baloldal pedig, amikor éppen hatalomra került, majdhogynem még jobban segítette az apátság beruházásait, építkezéseit, mert nekik meg lelkiismeret-furdalásuk van azért, mert ideológiai vagy jogi elődjeik a szocializmusban elnyomták, megbélyegezték, megalázták az egyházat, a rendet.
Pannonhalmán Várszegi Asztrikot „építkező püspökként” is emlegetik. A szőlőbirtokok visszaszerzésével, visszavásárlásával megteremtette egy páratlan hazai borászat alapjait. Gál Tibor egri borászt bízta meg az új telepítésekkel, és a pannonhalmi apátsági borok – köztük az Infusio, a pinot noir és a rajnai rizling – mára Európában és Amerikában is közkedveltté váltak. Kétségtelen, marketingjük is páratlanul profi. Elővették régi gyógynövényreceptjeiket, és likőröket, teákat, krémeket, tinktúrákat, fürdősókat készítenek a hagyományos írások alapján. Legújabban pedig azt jelentették be: gyógynövényeket és szőlőmagolajat egyaránt tartalmazó, új típusú étrend-kiegészítő termékcsaládot fejlesztenek ki a levéltárban őrzött régi receptek alapján a Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári kara és a Kisalföldi Mezőgazdasági Zrt. közreműködésével.
Hogyan választanak főapátot?
Az új főapátot a Pannonhalmi Főapátság örökfogadalmas szerzetesei (a Pannonhalmán, Bakonybélben, Budapesten élő és a területi egyházmegyében lelkipásztori munkában szolgáló szerzetesek) mintegy ötvenen választják meg titkos szavazással. Az a pappá szentelt szerzetes választható főapáttá, aki már betöltötte a 35. életévét, és legalább tíz éve örökfogadalmas. A főapátválasztást nem előzi meg jelölési eljárás. A főapát az egyházjogban a megyés püspökkel egyenlő elbírálás alá esik. Több mint ötszáz éves hagyomány, hogy Szent Márton monostora közvetlenül az Apostoli Szentszéknek van alárendelve. A választás eredményét ezért a Pannonhalmi Főapátság akkor teheti majd közzé, amikor Rómából megérkezik a választás megerősítése. 2018. január 6-án, a választás napján tehát a nyilvánosság előtt még nem lesz ismert az újonnan megválasztott főapát személye.
Várszegi Asztriknak sokat köszönhet a modern építészet. Henri Focillon francia művészettörténész gondolatait hívta segítségül, ha valaki értetlenségét fejezte ki az ezeréves monostor új beruházásai kapcsán. „Minden ember elsősorban önmagának és saját nemzedékének a kortársa, de kortársa egyszersmind annak a szellemi közösségnek is, amelybe tartozik.” A főapát legnagyobb és legmerészebb építészeti és egyben művészettörténeti cselekedete a bazilika komplex felújítása volt. A román stílusú, de az idők során barokk és klasszicista jegyeket is magára öltő középkori templom teljes körű felújításának szervező ereje az a gondolat, hogy ebben a liturgikus térben fakad a bencések mindennapi életének a forrása – ezt Fehérváry Jákó, az átalakítást teológiai szempontból átgondoló műhely vezetője mondta a felújítás kezdetekor. Gunther Zsolt építész a középkor és a 21. század építészeti párbeszédének nevezte a felújított bazilikát, dizájntervezője John Pawson, a szakrális építészet talán legismertebb egyénisége volt. A főapátnak még ahhoz is volt bátorsága, hogy kivitette Stornó Ferenc díszes, ám a középkori miliőtől idegen szószékét. Ónixra cserélték ki a Szent Mártont ábrázoló látványos rózsaablakot. A bencések Olaszországban választották ki azt az ónixtömböt, amelyből az új oltárt faragták. A bazilika valamennyi bútorát kicserélték, s a középkort idéző derengő fényeket, hangulatot teremtettek meg.
Jelentős kísérletet tett Várszegi Asztrik a két legnagyobb keresztény egyház, az ortodox és a katolikus összebékítésére. Ez a cselekedet – amelyhez szavai szerint senki mástól, „csak” Istentől kapott felhatalmazást – már messze túlmutatott Pannonhalma és a bencés rend hatókörén. A két egyház a 16. században szakított egymással, és úgy látszott, az egyházszakadás előtt alapított Pannonhalmán találkozhat majd II. Alekszij II. János Pál pápával. Ez végül elmaradt, amit Nanovfszky György egykori moszkvai nagykövet a Magyar Nemzetben egyházpolitikai okokkal magyarázott. Aztán 2005-ben meghalt II. János Pál, három év múlva II. Alekszij, így a kézfogásuk végleg elmaradt.
Várszegi Asztrik pályaképéhez tartozik, hogy fontos szerepet vállalt a katolikus egyház megtisztulásában. A bazilika felújítása előtti évben, a munkálatokra hivatkozva ugyan lemondott az ügynökmúltat vizsgáló katolikus alapítvány vezetéséről, de úgy összegezte munkája eredményét: „Amit az adott körülmények között eddig volt módom megtenni, azt személyesen meg is tettem.”
Főapáti szolgálatának befejezésére, nyugdíjas éveire tudatosan készült. Hozzájárult, hogy sajtó alá rendezzük A belső úton járás című előadását, amelyet a Nyitott Nemzedék Nyugdíjasok Győri Szabadegyetemén mondott el. Arról beszélt, hogy a nyugdíjba kerülő emberek egy része az elképzelt nyugalomból semmit nem érez, mert erre belsőleg, lélekben át kellett volna állni, fel kellett volna készülni. „Tudják, mi úgy vagyunk a lelkünkkel, hogy nem veszünk róla tudomást. Ahogy a fogainkat ápoljuk és a lábunkat mossuk, ugyanilyen gondossággal kellene a lelkünket is mosogatni, tisztogatni, felfrissíteni, megpihentetni, s annak is táplálékot adni. Csak így tudunk bátran s nagyobb félelem nélkül szembenézni a valósággal, mely mindenképpen bekövetkezik. Emberhez méltó módon fogadjuk és éljük meg az elkerülhetetlent.”
A pannonhalmi főapát most egy kis időre elvonult a külvilágtól, karácsony előtt egyébként is nehéz megtalálni, az ünnepre készülődik. Nyaranta egy ausztriai faluban tölt pár hetet. Tanárként mutatkozik be – ami természetesen igaz, hiszen a teológia mellett történelem–német szakos tanári diplomát is szerzett –, nem akarja, hogy főapátként, püspökként viselkedjenek vele. Persze Ausztriában is jól ismerik, ezért a társaság hamar rájött, kit tisztelhetnek benne, de nem mondták meg neki, hogy fölismerték. Ő mindenhol egy akar maradni a sok közül. Gondolkodásában, cselekedeteiben szabad és rangtalan. Ettől is tisztelendő. Méltóságos és emberi.
Ki az esélyes?
Ez nem egy szövetségi kapitányi kinevezés, nem lehet és nem is méltó esélyeket latolgatni – utasították el többen is a kérdésünket azzal kapcsolatban, hogy kit szeretnének főapátnak. Ennek ellenére a bencés szerzetesek környezetében munkálkodók szerint a legesélyesebbnek Hortobágyi Cirill látszik, aki 1977 óta bencés szerzetes, 1991 óta pedig perjel, gazdasági vezető. A teológia után biológia–földrajz szakon végzett, majd a Corvinuson posztgraduális képzésen vett részt. A gyógynövények szakértője. Négy éve egy konferencián fejtette ki nézeteit a vezetői dilemmákról. Többek között azt hangsúlyozta: a vezetői attitűdöt az adott közösség állapota hívja elő. Rajta kívül, a fiatalok közül Dejcsics Konrád atyát, a főkönyvtár igazgatóját és Juhász-Laczik Albint, a gimnázium helyettes igazgatóját nevezték meg, bár őket néhányan még túl fiatalnak tartják az apátság vezetésére.
