Akassza fel magát, dögöljön éhen, ebből akkor sem lesz semmi – mondta a „családbarát” országgyűlési képviselő | Netrix Media Systems

Akassza fel magát, dögöljön éhen, ebből akkor sem lesz semmi – mondta a „családbarát” országgyűlési képviselő

2017. november 27. 15:31 - szerző: Bíró Veronika

November 25-én a nők elleni erőszak felszámolásának napján indult a 16 Akciónap nevű rendezvénysorozat. A nyitórendezvény az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán előadásokkal, esetbeszámolókkal kezdődött, majd a Néma Tanúk Felvonulásával folytatódott. A rendezvényen előadóként részt vett Németh-Kiss Pálma tyukodi anyakönyvvezető, aki feljelentette a város polgármesterét szexuális zaklatásért. A rendezvényen beszélgettünk vele az esetéről.

– Mikor történt a zaklatás, amely miatt feljelentette Czibere Józsefet, Tyukod polgármesterét?

– Május 10-én, a névnapomon. Június 2-án már meg is kapta a rendőrség, az ügyészség, a bíróság a feljelentést. Azóta húzódik, még mindig rendőrségi szakaszban van.

– Rögtön az első eset után lépett?

– Igen, úgy éreztem, hogy ezt nem bírom még egyszer elviselni. Annál is inkább, mert ez több munkatársammal is már megtörtént. Csak ők nem mertek feljelentést tenni.

– Pontosan mit csinált a polgármester?

– Az irodámban egyedül dolgoztam, amikor bejött. Nem gondoltam semmi rosszra azt hittem, megnézi, mit csinálok. De a hátam mögé állt, egyből elkapta a jobb kezemet, a vállamra tette a bal kezét, elkezdte tapogatni a hátamat, aztán hátulról előrenyúlva a mellemet. Beszorított szó szerint a sarokba. A lábát hozzám szorította, hozzám dörzsölgette. Ekkor benyitott az egyik kolléganőm, a polgármesternek meg volt annyi ideje, hogy elengedjen, de a vállamon maradt a keze. Gyorsan felugrottam, akkor még a hátamat tapogatta, fenekemre is rámarkolt. Az volt a szerencsém, hogy kint zaj volt, én meg kiszaladtam. Rögtön elmondtam a többieknek, mi történt, mert látták rajtam, hogy zaklatott vagyok, sírtam.

 – Szólt neki, hogy álljon le? Tudott mondani bármit közben?

– Nem, mert ez olyan hirtelen történt, hogy a meglepetéstől, a félelemtől minden eszembe jutott. Hogy nem lesz munkahelyem, mit csinálok, hogy nevelem fel a gyerekemet. Rövid ideig tartott, de hihetetlen, mennyi minden kavarog az ember fejében. Lebénultam a meglepetéstől, csak az agyam kattogott közben. Szörnyű volt.

– Innentől hogyan folytatódott? Próbálkozott később is?

– Igen, másnap is be akart jönni, de egy kolléganőm is bejött. Őriztek, mert tudták, hogy máskor, mással is megtörtént. És mivel nem ott volt a szobája, a polgármester ordított vele, hogy nem azért van felvéve, oda be nem teheti a lábát, de legalább nem tudott engem bántani.

– Honnan merített erőt a feljelentéshez?

– Eldöntöttem, hogy ezt nem hagyom. Előtte három hónapig zsarolt, fenyegetett. Mondogatta nekem keresztül, hogy azt csinál, amit akar, ő a polgármester, a pártja többségben van a testületben, bármikor elküldhet. A fogdosás előtt egy héttel ügyiratot vittem be hozzá. A lányom akkor még az óvodában dolgozott óvodatitkárként. Lejárt a szerződése, de az óvodában szerették volna hosszabbítani. Megkérdeztem, hogy mi lesz, mert az ő aláírása is kellett. Ott ült az asztalnál, én meg a szoba közepén álltam. Odaugrott hozzám, elkapta a derekamat és magához rántott. Azt mondta, hogy ezt majd még meglátjuk. Akkor még nem tudtam, hogy mire gondol pontosan, de sikerült kiszabadulnom. Nem gondoltam, hogy lesz ennek folytatása, és azt, hogy a lányom munkájának az a feltétele, hogy a polgármester azt csinál velem, amit akar. Én meg úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom csinálni. Otthon is elmondtam és a kollégáknak is. A kollégák a május 10-i esetnél biztattak, hogy vetessek látleletet, mert csúnya volt a karom. Mindez megtörtént, aztán ügyvédet kellett keresni. Az sem volt egyszerű, mert olyan embert kellett találni vidéken, aki el meri vállalni, és a hatalom emberével szembe mer menni.

– Hányan élnek Tyukodon?

– Kétezer-egyszázan. Mindent tudnak, csak nem mernek nyilatkozni, mert függőségi viszonyban vannak közvetlenül, vagy családtagjukon keresztül. Fél, retteg mindenki. 

– A helybéliektől milyen visszajelzéseket kapott?

– Örülnek neki, hogy végre meg meri valaki tenni, mert ez sokakkal megtörtént korábban.

– Már korábban is tudta, hogy a polgármester zaklatott másokat? Miután kirobbant az ügy, mások is jelentkeztek?

– Persze, több történetet is hallottam, többen elmondták utána, hogy mit tett velük. Volt, aki már korábban elmesélte, hogy mit csinált vele, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak vele, mert ő ilyen. Én ugyanis GYES-en voltam, miközben ő polgármester lett.

– És hogy reagált a polgármester a feljelentésre?

– Meglepődött, mert nem gondolta, hogy most emberére akadt.

– Van olyan másik áldozat, aki megy tanúskodni önnel?

– Biztos, hogy lesz. Ez az ügy amúgy a politika foglya, szánt szándékkal jegelik. Volt olyan országgyűlési képviselő, aki ott volt egy rendezvényünkön. És azt mondta nekem – holott „családbarát” volt anno –, hogy legyek depressziós, akasszam fel magam, dögöljek éhen, ebből akkor sem lesz semmi. 

– A beágyazottsága miatt?

– Igen, mert ez most nem hiányzik nekik a választások előtt.

– Hány éve van még a nyugdíjig a polgármesternek?

– Már nyugdíjba kellett volna mennie. Volt egy megállapodás két éve, hogy tavaly júliusban feláll, átadja a széket. Csakhogy ő másképp döntött és nem adta át. Még a következő ciklusban is akar indulni.

Így dolgoznak együtt napi szinten?

– Igen. Gyomorgörccsel megyek be minden nap dolgozni. Már ha a hangját meghallom, vagy meglátom őt, rosszul vagyok tőle.

– És üzenget Önnek?

– Igen, már az elejétől. Hazudozik össze-vissza az embereknek az ügyről.

Utcán, boltban kap megjegyzést?

– Azt, hogy szorítanak, velem vannak. Negatívot még soha nem kaptam.