Röviden: jó

„A kormány gondolkodásának középpontjában a magyar emberek érdekei, a családok megerősítése és a gazdaság fejlesztése áll” – jelentette ki Varga Mihály pénzügyminiszter a III. Budapesti Demográfiai Csúcstalálkozón. Mint mondta, olyan országot kell építeni, ahol a lakosság biztonságban érzi magát, a munka növekvő jólétet eredményez, és jók a gyermeknevelést és családokat segítő szolgáltatások. Szerinte az előrelépéshez csak a jól fejlődő gazdaság teremtheti meg az alapot, s ez megvan, hiszen 2019 második negyedévében 5,2 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye, és a fejlődés üteme az utóbbi években töretlen.

Azt is megtudhattuk, hogy a kormány családbarát adórendszerének köszönhetően a szülők az elmúlt nyolc év alatt nagyjából 1900 milliárd forint adó- és járulékkedvezményt vehettek igénybe, s hogy a jövő évi központi költségvetésében a családok támogatására 1293 milliárd forinttal jut több, mint 2010-ben. Hozzátette, hogy a Családvédelmi akcióterv keretében 36 ezernél többen igényelték valamelyik támogatási formát.

A kormányzat tehát jólétet teremt, amelyben könnyű és jó gyereket nevelni. De mi kell valójában a jóléthez? Például munka.

Jelenleg Magyarországon a munkanélküliségi ráta 3,4 százalék, 4,5 millióan dolgoznak valamilyen munkahelyen, ami látszólag nagyon szép eredmény. Ugyanakkor a jó mutató mögött ott van még 800 ezer ember, aki külföldön dolgozik, és 120 ezer közmunkás is. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a munkaerőt főleg az uniós finanszírozású projektek, illetve a mesterségesen pörgetett építőipar szívja fel jelenleg, vagyis a növekedés nem a hosszú távon fenntartható, a modern gazdaságok követelményeinek megfelelő, magas hozzáadott értékű munkák területén képződött. Ahogy jött, úgy tűnhet el. Ráadásul a munkát terhelő elvonások kimagaslóak nemzetközi viszonylatban is.

Szükség van a jóléthez megfelelő egészségügyi ellátásra, egészséges emberekre is.

Miközben az OECD-országok közül a magyarok járnak a legtöbbet orvoshoz, férfiainknál csak a litvánok cigarettáznak többen, a nők és a férfiak nemzetközi viszonylatban egyaránt túlsúlyosak, nem mozognak rendszeresen, a magyar nőknél csak a spanyolok vannak rosszabb egészségi állapotban, az itteni lakosságot érinti legsúlyosabban a depresszió és a rák, az egészségügyi ellátórendszer düledezik, a várólisták beláthatatlanul hosszúak, az ágazatban szakemberhiány van, s aki gyógyulni akar, annak vagy hálapénzt kell fizetnie, vagy át kell mennie a magánegészségügybe. A jelenlegi kormányzat évtizedek óta a legkevesebbet költi az ágazatra GDP-arányosan.

Kulcskérdés az oktatás is. De mit várunk egy olyan országtól, ahol épp azok az emberek keresnek elképesztően keveset, akikre a gyerekeinket bízzuk? A pedagógusbérek bruttó 146 ezer forintról indulnak, és 480 ezer forint körül állnak meg. Utóbbihoz persze már egyetemi, mesterszakos képzettség kell, és túl kell lenni a negyvenedik életéven. Emellett nálunk töltik a gyerekek a legtöbb időt olyan ismeretekkel, amelyeknek semmi közük az alapismeretekhez. Soha nem tanultak olyan kevesen a felsőoktatásban, mint az utóbbi években, és nemzetközi összehasonlításban is rendkívül kevés figyelem jut az olyan készségek és képességek fejlesztésére, amelyek után a globális világban is a helyüket megálló, rugalmas, fejlődni kész, konstruktív, alkalmazkodó, kreatív, önálló gondolkodásra és döntéshozatalra képes felnőttek léphetnek ki az életbe.

A jóléthez hozzátartozik a szolidaritás és a szegényekért, elesettekért, betegekért való felelősségvállalás. A jóléti állam fogalma szerint az állam felelősséget vállal a polgárok jólétének meghatározott szintjéért, amelyet a jövedelemtranszferek és a szociális szolgáltatások útján biztosít.

A családi pótlék, amely szemben a Családvédelmi akcióterv támogatásaival mindenkinek jár, egy évtizede nem emelkedett. Vagyis a legszegényebbek járnak rosszul. Az egykulcsos személyi jövedelemadó teljes mértékben mellőzi a szolidaritást, hiszen az egymillió forintos fizetésből 15 százalékot adózni a mindennapi élet szempontjából nem ugyanaz, mint 150 ezerből.

Az előbbiek csak példák arra, hogy ha a kormányzat jólétet akar biztosítani a gyerekeknek és a családoknak, akkor biztosan mást kell csinálnia. El kell szakadnia szavazóbázisának folyamatos, egyre növekvő támogatásától és a kormányzathoz kötődő vállalkozói kör táplálásától. A kiválasztottak jólétének támogatásától.

Az ENSZ 2018-as emberi fejlettségi listája, amely az emberi jólét tényezőit, a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot és az életszínvonalat átlagolja, ugyancsak jelzi, hogy a magyar helyzet messze nem annyira jó, mint ahogyan a kormányzat állítja. Magyarország ugyanis 2010-ben még a 36., tavaly pedig már csak a 45. volt a rangsorban. Magyarország folyamatosan hátrébb csúszik, és ki tudja, hol áll meg. / Szabó Brigitta