Orbán Viktor szerint nix ugrabugri, minden jó és még jobb lesz
Pókemberesdinek minősítette az MTVA székházában lejátszódott decemberi jelenetet Orbán Viktor, azt, amikor Hadházy Ákos megpróbált átmászni a lépcsőházi rácson, de a biztonsági őrök lerángatták onnan. A vasárnapi vértékelő beszéd közönsége – amelyet már az utcán fekete ponyvával fedett kordon és fehér buszok sorfala szeparált a tüntetőktől, meg általában a plebsztől – önfeledten nevetett azon, hogy az ellenzéknek az állami televízió épületében fizikai küzdelmet kellett folytatnia azért, hogy az álláspontját egyáltalán ismertessék a nézőkkel. E csata során az MTVA-t őrző biztonsági cég magánhadseregként funkcionált, a rendőrség pedig jóváhagyólag állt a kapuban, miközben országgyűlési képviselőket hajítottak ki az utcára, illetve egyikükhöz mentőt kellett hívni a közelharcban szerzett sérülése miatt. Szóval ilyen szórakoztató a magyar jelen a miniszterelnök szerint.
– Hálás téma
– szólt ki a beszédből, hallva a poénját kísérő ovációt.
Igaz, a miniszterelnök szerint a bohócellenzék erőszakossá vált – mintha Stephen King egyik horrorjában lennénk –, amikor a parlamenti ülésteremben obstruálva a képviselők elállták az elnöki pulpitust a rabszolgatörvény szavazásakor. Jegyezzük meg, az ülésteremben senki sem sérült meg, hacsak nem a mobiltelefonos kamerával levideózott kormánytagok hiúsága.
A kormányoldal jövőbeli támadási irányára lehet következtetni viszont abból, hogy a miniszterelnök név nélkül szóvá tette Karácsony Gergely valóban kifogásolható mondatát, miszerint a jelenlegi Jobbik-elnökhelyettes, Gyöngyösi Márton zsidók listázására vonatkozó 2012-es kijelentését nem tartja nácizmusnak. Orbán szerint Karácsonynak egy ilyen mondat után szégyenkezve el kellene kullognia, nem pedig főpolgármester-jelöltként indulnia. Korábbi országértékelőiben a miniszterelnök ehhez hasonló módon Vona Gábort vette célba, márpedig az országértékelő szintjére emelt támadás mindig jelentős offenzívát jelzett előre a kiemeltnek tekintett ellenzéki politikussal szemben. Orbán szerint egyenesen kommunista-náci, szocialista-szélsőjobboldali koalíció készülődik, amit a nemzetközi baloldalnak el kellene ítélnie. Az EP-választás baloldali csúcsjelöltjének, Frans Timmermansnak a támogató látogatások helyett „otthon kellene boldogítani szegény hollandusokat”.
Orbán egyébként
a Fidesz pártcsaládját, az Európai Néppártot, és annak csúcsjelöltjét, Manfred Webert meg sem említette,
hiszen akkor nem állhatott volna előttünk a világot irányító, a „magukat félistennek képzelő pénzemberek”, az európai bürokraták és a magyarországi civil aktivisták ellen küzdő magyar miniszterelnök hősi alakja.
Márpedig a küzdelem – lepődjünk meg – folytatódik, és erre az elmúlt évek sikerei szerencsére alaposan felkészítették az országot. Orbán a tíz évvel ezelőtti helyzettel, annak a bizonyos „elmúltnyolcévnek” a „rémkormányzásával” vetette össze a mai állapotokat. A 2009-es helyzet leírásáért a leghitelesebb forráshoz, önmagához fordult. Idézte akkori borús mondatait, amivel szembeállította mostani derűs mondatait. A különbség valóban szembeötlő: a miniszterelnök sokkal jobbnak tartja a saját kormányzását annál az időszaknál, amikor nem ő kormányzott.
Orbán úgy látja, mindenkinek meg kell kapnia, és azt kell megkapnia, amire szüksége van. Akiknek jól megy, azoknak a gyarapodás szabadságát ígérte, amiért cserébe rendesen be kell fizetniük az adókat – hacsak nem kapnak kifejezetten rájuk szabott adómentességet. A sikeresek további feladata a következő tíz évre, hiszen a kormány 2030-ig tervez, hogy a külföldi befektetéseik profitját hozzák haza. Figyelmeztetés azonban a számukra, hogy ne próbálják a befolyásuk alá vonni a kormányzati politikát. – Meggyőző érveket szolgáltattunk erre – jelezte a Simicska-háborút győzelemmel záró Orbán, hogy ezt jobb elkerülni.
A miniszterelnök a középrétegek igényének a biztonságot és a gyerekeik jövőjének biztosítását nevezte, aminek érzékelése a kormányzat részéről a foglalkoztatás bővülésében, a nyugdíjak stabilitásában, a minimálbér emelésében, az adókedvezményben fejeződik ki. Emellett pedig nem kisebb az ambíciója, mint a szegénység felszámolása, amely fő eszközének a munkát tartja. Szerinte a baloldal kormányzása idején csak alamizsnát osztogattak a szegényeknek és elfogadták a megélhetési bűnözést, ennek vetettek gátat 2010 után.
Ma minden gyereknek esélye van arra, hogy a szüleinél jobban éljen – kockáztatta meg a miniszterelnök –, ez azonban tételesen nem igaz, hiszen az iskolai mobilitás, vagyis annak a lehetősége, hogy a gyerekek magasabb iskolai végzettséggel rendelkezzenek, mint a szüleik, éppen hogy csökkent az elmúlt években.
Erre az sem válasz, hogy kékgalléros munkavállalókra mindig szükség lesz, hiszen itt arról van szó, hogy minél többen maguk dönthessenek, s ne a körülmények, a társadalmi leosztás határozza meg a sorsukat.
Orbán eredményként könyvelte el a súlyos anyagi gondokkal küzdők arányának csökkenését a statisztikákban, úgy állítva be, mintha ez kizárólag Magyarországon következett volna be a gazdasági válság utáni években. Holott valójában, a környező országok legtöbbjében nagyobb arányú szegénységcsökkentés zajlott le. A gazdaság növekedése tovább folytatódik, és ha le is fékeződik esetleg a világgazdaság, mi majd „a kanyarban fogunk előzni”.
A kormányfő külön kiemelte, hogy a harmincnegyedik legtöbbet exportáló ország vagyunk, ami, ezt ő is elismerte, a multinacionális cégek leányvállalatainak tudható be. Amúgy a legnagyobb exportőrök listáján tíz évvel ezelőtt a Világbank adatai szerint harmincnyolcadik volt az ország, nagyságrendileg tehát ugyanott van a helyünk a világgazdaságban, mint korábban.
A beszéd fő mindanivalója azonban a Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter által beharangozott családvédelmi akcióterv volt, amelynek hét pontja valóban impozáns. Láttunk már persze olyat, a csok bevezetésekor, hogy a kormányfői bejelentés jócskán megelőzi a költségek kiszámolását és a pontos feltételek meghatározását.
A mostani intézkedések fő nyertesei a legalább három gyermeket vállalók, a házasodók és a munkavállalók, közülük is azok, akiknek magasabb a jövedelmük. Mindazonáltal a csok kiterjesztése a használt lakásokra, a nagyszülői gyed bevezetése, a legalább négy gyermeket vállaló nők („asszonyok”) örökös személyi jövedelemadó-mentessége, a nagycsaládosok autóvásárlási programja kifejezetten olyan intézkedések, amelyek nem csak a kedvezményösszeget növelik, hanem a kedvezményezettek körét szélesítik.
Jellemző ugyanakkor, hogy egyedül a bölcsődeépítés utal arra, hogy a gyerekneveléshez kapcsolódó szolgáltatások repertoárja is bővül, hiszen aki eddig kapacitáshiány miatt nem vihette bölcsibe a gyerekét, eztán megteheti. Hogy aztán a bölcsődékben kik fognak dolgozni, vagyis, lesz-e elegendő szakember, az egy másik kérdés.
Miként az is, hogy a kórházi ápolóknak – sokadszorra – beharangozott béremelés idejében és elegendő mértékben tartóztatja-e fel az intézményeket kiüresítő elvándorlást. Nem beszélve arról, hogy a százmilliárdos szuperkórház-beruházások nem szívják-e majd el a kevésbé szuper egészségügyi munkahelyekről az éppen megint lázadozni készülő dolgozókat az országon belül. De hát ezeket a problémákat megoldják menet közben, a lényeg, hogy
„az egészségügyben is mocorog már valami”,
és itt a kormányfő feltehetően nem a leszakadó vakolatra gondolt.
A kilencedikes és tizedikes diákok államilag finanszírozott kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyama kapcsán szintén abban bízik a miniszterelnök, hogy a KLIK és a tankönyvellátás működtetését oly profin kezelő oktatási szakemberek megbirkóznak majd ezzel a szervezési feladattal is.
Minden jó és még jobb lesz – foglalható össze mindennek alapján a huszonegyedik évértékelő, amelynek során Orbán természetesen arról is biztosította hallgatóságát, hogy bevándorlásügyben „nix ugribugri”, rést se enged a gáton, „nem törnek át” a „kevert népesség” hívei.
Egyetlen ellentmondás feszítette csupán szét a beszédet. Ekkora erő birtokában és ilyen nagyszabású társadalompolitikai program bemutatása alkalmával mi szükség van az ellenzékkel szemben egyre fokozódó hatósági önkényre, a karhatalmi és magánkarhatalmi erőszakra, valamint a győzelmes országértékelő sereg paravánok mögé rejtésére?
