Vásárhelyi Mária: Aki korpa közé keveredik
Akárcsak a Kádár-korszak idején, újra kemény, jellempróbáló időket élünk. Aki beáll a sorba, azt, mint minden diktatúrában, a hatalom busásan jutalmazza, aki ellenáll, az az egzisztenciáját, szakmai karrierjét és gyakran magánéletének nyugalmát is kockára teszi. Minden nap újabb kihívás és újabb próbatétel.
Nem könnyű feladat a folyamatos nyomásnak ellenállni. Kiváltképp, ha túl nagy a kockázat, ha az erkölcsi tisztesség túl nagy áldozatot kíván, az árulást viszont csábítóan magas jutalommal honorálja a hatalom.
Így azután nap nap után lehetünk tanúi olyan, jobb sorsra érdemes, köztiszteletben álló honfitársaink erkölcsi bukásának, akik pedig korábbi teljesítményük alapján vigaszt, reményt és példát mutathattak volna a közösségnek tisztességből, becsületből, autonómiából.
Járóka Lívia az Európai Parlament egyetlen roma származású tagja, aki a Fidesz delegáltjaként jutott mandátumhoz 2004-ben. Kivételesen magasan képzett értelmiségi. Diplomaszerzése után elvégezte a CEU posztgraduális szociológia szakát, majd a Közép-európai Egyetem nacionalizmuskutató csoportjának munkatársa lett. Ezt követően a University College of Londonon szerezte meg harmadik diplomáját antropológiából. 2011-ben ő készítette el az EU romastratégiájáról szóló jelentést, amely mind szemléletében, mind módszereiben a romaintegráció kérdésének újszerű megközelítését jelentette. Járóka Lívia esélyt kapott arra, hogy ne csak hazájának és az őt delegáló pártnak, hanem az unió leghátrányosabb helyzetben lévő, nagyrészt mélyszegénységben élő, a társadalmi felemelkedés lehetőségétől megfosztott kisebbségének érdekeit is képviselje.
Ő azonban nem ezt az utat választotta.
A magyarországi demokrácia állapotát értékelő Sargentini-jelentés vitájában, nyilván a pártja által ráosztott szerepnek megfelelően, azt fejtegette, hogy a jelentésben foglaltakkal ellentétben a magyar kormány elsőrendű feladatának tekinti a mélyszegénységben élő, többségében roma lakosság védelmét, mindent elkövet a cigány gyerekek iskolai szegregációja ellen, és azt állította, hogy nálunk hatéves korára minden roma gyerek a korának megfelelő felkészültséggel kerül iskolába. Mondandóját azzal zárta, hogy a magyar kormány romapolitikáját nem elítélni kellene, hanem köszönetet kellene mondania Európának mindazért, amit az elmúlt nyolc évben a roma kisebbségért tettek.
Pedig Járóka Líviának pontosan tudnia kell, hogy mindez köszönő viszonyban sincs az igazsággal.
Az elmúlt nyolc évben nem történt érdemi lépés a roma lakosság gettósodásának megállítása érdekében, a mélyszegénységben élők körében ma is magasan felülreprezentált a romák aránya, a társadalmi mobilitás csatornái a romák számára bedugultak, az elmúlt években folyamatosan növekedett a roma gyerekek iskolai szegregációja. Napjainkban a cigány gyerekek több mint 20 százaléka tanul szegregált osztályokban, és míg az össztársadalomban 20 százalék, addig a roma népességen belül 80 százalék azoknak az aránya, akiknek csak általános iskolai végzettségük van. A kormány intézkedései pedig nemhogy segítenék, hanem kifejezetten hátrányosan érintik a roma lakosságot. Őket érinti legsúlyosabban az a tény, hogy nyolc éve egyetlen fillérrel sem emelkedett a családi pótlék, hogy a tankötelezettségi korhatárt 18-ról 16 évre szállították le, és elsősorban ők fogják megfizetni a felelőtlenül felduzzasztott, majd most visszaszorítani kívánt közmunkaprogram árát is.
Értem én, hogy Járóka Líviának hivatali kötelessége megvédeni az őt delegáló párt mundérjának becsületét az Európai Parlamentben, saját népének elárulása azonban túlságosan nagy ár ezért.
S miközben Járóka Lívia büszkén hangoztatja, hogy nemcsak a magyarországi roma társadalmat, hanem az Európában élő 16 millió roma nőt is képviseli az EP-ben, a múlt héten fideszes képviselőtársaihoz hasonlóan nem támogatta azt a javaslatot sem, amely a nők elleni munkahelyi szexuális zaklatás és erőszak elleni egységes fellépésről szólt.
Hasonlóan szomorú történet Hosszú Katinka erkölcsi bukása is. Az úszónőről, aki mindent elért a sportban, amit el lehet érni, aki szédületes teljesítményével nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sportvilág osztatlan elismerését is kivívta, akinek csak a Facebookon félmillió rajongója van, aki lélegzetelállító győzelmeivel annyi örömet szerzett ennek a szomorú országnak, most derült ki, hogy hogyan váltja aprópénzre a fideszes maffiavilágban sportteljesítményével szerzett hitelét.
Hosszas kérdezősködés, majd pereskedés után megtudhattuk, hogy az úszóteljesítményével megérdemelten százmilliókat kereső úszónő rendkívül sikeres üzleti vállalkozása mind ez idáig ingyen használta a 107 milliárd forint közpénzből felépült úszóarénát. A magyar állam tehát, másokat kiszorítva, ingyen bocsátja Hosszú úszóiskolájának rendelkezésére az uszodát, hogy a köz rovására újabb százmilliókat fialjon a pénze. És így már egész közéleti karrierje más megvilágításba kerül. Hiszen nehéz szabadulni a gondolattól, hogy itt a szerződés hamisan koreografált széttépésétől kezdve minden lépés egy, a hatalommal kötött alku része volt. A hatalom célja az volt, hogy Gyárfás Tamás évtizedes hegemóniáját megtörje az úszószövetség élén, és ehhez a piszkos játszmához szegődött partnerül a világhírű úszónő. A fizetsége pedig a közpénzekből, elvileg a köz javára épült létesítmény magáncélokra történő kisajátítása volt.
Hosszú Katinka az úszószövetség által ajánlott nagyvonalú szerződés kamerák előtti széttépését azzal indokolta, hogy véget szeretne vetni a sportban uralkodó urambátyám világnak, az átláthatatlan és rendezetlen viszonyoknak. Most kiderült, hogy éppen hogy a haszonélvezője akart lenni ugyanennek.
Járóka Lívia és Hosszú Katinka erkölcsi bukásának története korántsem egyedi, sokkal inkább a gerinctörő diktatúrák szokványtörténete, amikor a hatalom, a pénz és a privilégiumok csábításának ellenállni képtelen állampolgár, akinek kezében pedig ott a marsallbot, elárulja saját közösségét és önmagát is.
